Top 10 – 2023

Bevezetésnek pár régebbi top10-es listánk:
2022, 2021, 2020, 2019, 2018, 2017

Dungeons & Dragons: Betyárbecsület (Dungeons & Dragons: Honor Among Thieves) – Egyetlen látványfilm váltotta be teljes mértékben (sőt, múlta felül) várakozásaimat. Egyetlen, melynek alapjátékával sohasem játszottam (maximum a Stranger Things ébreszthetett iránta hamis nosztalgiát), de ez a mozi olyan jól sikerült, hogy magam csodálkoztam a legjobban. Fifikás ötletek, briliáns humor, árnyalt karakterek – minden a helyén van. Az már Hollywood szégyene, hogy nem fog készülni belőle folytatás. Futottak még: A galaxis őrzői vol.3, Avatar: A víz útja

Babylon – Damien Chazelle magnum opusát mind a kritika, mind a közönség nehezen emésztette meg (szerintem ezzel le is mondhat a nagybüdzséről az álomgyárban), pedig fontos dolgokról szól, csak épp kellemetlenekről. Scorsese becsülettel odatette magát, és elmesélt egy megrendítő történetet, de valahogy mégse érzem, hogy akkora sportértéke lenne, mint Chazelle vállalásának. Futott még: Megfojtott virágok (Killers Of the Flower Moon)

TÁR – Ki ez az ember, aki kellemes színpadi interjút ad a menő újságírónak? Ki ez az ember, aki vasmarokkal fogja össze épp aktuális zenekarát? Ki ez az ember, aki kíméletlenül tapossa el lehetséges riválisait? Ki ez az ember, aki próbál szerető anya és társ lenni, de egyszerűen fuldoklik valamitől? Todd Field és Cate Blanchett nem kímél minket a lélek-mélyre ható út során. Futottak még: Szörnyetegek, R.M.N.

Magyarázat mindenre – Reisz Gábor szintet lépett harmadik filmjével, és olyan érzékeny társadalmi portrét rajzolt jelenkorunk Magyarországáról, hogy abba belesajdul a szív. Pedig kőkemény indulatokat mozgat a cselekmény, és ebben felülkerekedett nálam nagyjából a teljes hazai kínálaton. Futottak még: Blokád, Átjáróház, Zanox

Téli szünet (The Holdovers) – Színvonalas családi mozit a közhiedelemmel ellentétben nagyon-nagyon nehéz csinálni, Alexander Payne pedig öt év után úgy tért vissza ezzel a hetvenes éveket idéző, szelíd és finom filmmel, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Futott még: Flora és fia (Flora and Son)

A sziget szellemei (The Banshees Of Inisherin) – Ilyet csak az írek tudnak: abszurd alaphelyzet, kissé bolondos, ám aranyszívű szereplők, koboldmesébe illő fordulatok és komor vég. Vagy talán mégsem egészen? Martin McDonagh ezúttal újra övéiről mesél, s talán a végére egy kis reményt is csempész a szürke felhők közé.

A csendes lány (The Quiet Girl) – A semmiből bukkant fel ez a halk szavú, csöndesen csordogáló kis film, ami a legnagyobb ünneplést érdemelné, mert érzékenyen mutatja be az emberi szeretet-kötelékek lassú, nagy türelmet igénylő szövődését és fájdalmasan gyors elszakadását.

Oppenheimer – Christopher Nolan végre visszatért az emberhez, aminek egy olyan mozi az eredménye, ahol IMAX-ben nézheted a főszereplő megbűvölően kék szemeit, és füstös irodákban túlbeszélt dialógokat hallgathatsz. A tét, ami mindezt elviselhetővé, sőt élvezetessé teszi: a modern fizikai forradalom és az atombomba születése. Csodás időutazás egy hőskorszak mélyére. Futott még: How to Blow Up a Pipeline

Előző életek (Past Lives) – Kevés elsőfilm képes két ember kontinenseken, kultúrákon és évtizedeken átívelő kapcsolatát ilyen érzékenyen ábrázolni. Kevés elsőfilm képes ilyen virtuóz módon a giccshatáron innen maradni. Kevés elsőfilm képes pont annyit mondani, amennyit kell – és ami épp elég. Futott még: A búcsú (Farewell, 2019)

Volt egyszer egy nyár (Aftersun) – Egy régi nyár megfakult emlékei, apa és lánya közös bolondozása, játékosan zizzent hangvétel és megmagyarázhatatlan tragédia lopakodó settenkedése. A Volt egyszer egy nyár megmutatja a valóságot, megsejteti az ábrázolhatatlant – és végül, a fináléban összetöri a szívünket.