Avatar: A víz útja / A Hangya és a Darázs: Kvantumánia / Shazam! Az istenek haragja

írta Nikodémus

Avatar: A víz útja (Avatar: The Way of the Water) – Tudom, friss, első körös kritikával illett volna ünnepelnem James Cameron 13 év után befutott Avatar-folytatását, ahogy ezt minden becsületes mozirajongó teszi, de én sajnos már az első részért sem tudtam lelkesedni. Pedig a kontrollmániás kanadai kamionsofőr tényleg szépen tartja a téteket: a látvány továbbra is elképesztő (ennyiben tényleg moziünnep a film), a világépítés lenyűgöző (most épp a víz alá merülünk, de hogy!), a történet laposka és közhelyes (mintha egy 30 évvel ezelőtti blockbuster cselekményét látnám), ám azon az alapvető ellentmondáson most se sikerült túljutni, hogy egy mindenestül számítógép-generált, alapos energiafogyasztó művilág segítségével szeretnék a fejünkbe verni: vigyázzunk a bolygónkra. Cameron ezúttal eseménydúsra írta a forgatókönyvet (kár, hogy különösebb következmények nélkül), óránként műfajt vált (a második etap természetfilm, a harmadik egy hatalmas akciójelenet), és megpróbál minden fontos szálat kézben tartani. Ez nagyjából sikerül neki (bár a zeneszerző bálnaféleségeknél azért kuncogtam), és az okosteló-sorozatok meg streaming-filmek korában sikerült egy valódi moziélményt letennie az asztalra. De gondolatiságban, fantáziában most már továbbléphetne egy kicsit, ismeretlenebb területekre.

A Hangya és a Darázs: Kvantumánia (The Ant-Man and the Wasp: Quantumania) – A Marvel legkisebb szuperhőse a szerény (és szertelen) kezdetek óta komoly pályát járt be: indult egyfajta utánfutóként (az 1. fázis után), lett aztán a nagy Thanos-fenyegetés egyik megoldásának lehetséges kulcsa, most meg irányt kéne szabnia az immár 5. fázisnak. Ami a makroszkopikus világban a multiverzum, az itt a kvantumvilág, amelybe egy szerencsétlen (tegyük hozzá, meglehetősen ostoba) véletlen folytán zuhannak bele hőseink. A “hangyás család” anyukája (Michelle Pfeiffer) válik botcsinálta kalauzzá, és a különös fantáziával megalkotott (mindvégig CGI) világokon átutazva lassan kibontakozik az az új fenyegetés, ami Thanos után meghatározza majd a Feige-birodalom mindennapjait. A poénok részben ülnek, ugyanakkor eléggé butácskák, Paul Rudd kevés meggyőződéssel bolondozik, és a játékidő végére megkapjuk a nagy tanulságot is, mely ezúttal apa-lánya viszonyának változásáról szól. Apropó, játékidő: megdöbbentő a forgatókönyv silánysága, s az eseménytelenséget vicces epizódokkal próbálja feldobni. Ez az igazi baj a filmmel, amihez csak hozzájárul a vászonról lelógó, közepes minőségű CGI. Mi jöhet ezután? Jonathan Majors riasztó-fújtató gonosza volna a nagy attrakció, ő azonban épp egy kínos botrányba keveredett – úgy tűnik, továbbra sem igazán találja útját a Marvel.

Shazam! Az istenek haragja (Shazam! Fury of the Gods) – Kellemes meglepetés volt négy éve a hebehurgya árvagyerek varázslós megváltás-sztorija: szerencsésen alacsony költségvetés engedte meg, hogy buta akciózás helyett karaktereit építse David F. Sandberg. A humor a helyén volt, a dráma szintén, s a zárlat már sejtette, hogy kollektív szuperhősködés következik, megnövelt tétekkel. A varázserőt ezúttal visszakérni jönnek főszereplőinktől: Zeusz lányai (élükön Helen Mirrennel) apjuk jogtalanul elvett képességeit szeretnék visszaszerezni, és nem igazán kegyelmeznek senkinek – legalábbis eleinte. Mert aztán látványosan elbánik velük a forgatókönyv, hogy inkább teszetoszáskodó főhőseire koncentráljon. Billy (Asher Angel / Zachary Levi) a felnőtté válás és a nevelőcsaládjába való beilleszkedés dilemmáival küzd, és friss tesócsapatát is megpróbálja egyben tartani. Így tesz a jókora pénzzel megdobott második rész is, ám karaktereit illetően csúnya kudarcba fullad: a fenyegetőnek szánt ellenség soraiban filléres konfliktusok dúlnak (Rachel Zegler ugyanazt a bájos kislányt hozza, mint bármikor), néhány szereplő potyautassá válik a saját történetében, a végső összecsapás során pedig konkrét cselekményszálakról feledkezik meg a forgatókönyv (unikornisostul). Az enyhe horrorbeütés amúgy jót tesz a hangulatnak, Zachary Levi másodszor előadott idétlenkedése viszont már inkább fárasztó. S ahogy kinéznek a bevételek (meg James Gunn tervei), harmadik rész már nem lesz…