0

Könyvajánló – Forgatókönyv-kalauz

A Story az egyik legfontosabb könyv a forgatókönyvírás témájában: a klasszikussá vált dialektikus, drámaelméletre alapozó forgatókönyv-megközelítést továbbviszi és a forgatókönyvet narratív struktúrájában fogja meg, különös hangsúlyt fektetve a nézőre tett érzelmi hatásra. Robert McKee könyve kötelező olvasmánynak számít több filmes egyetemen is, eddig több mint húsz nyelvre fordították le.

Senki nem képes megmondani, hogy mi eladható és mi nem, mi lesz kasszasiker és mi teljes fiaskó, mert ezt senki nem tudhatja előre. A hollywoodi bukások ugyanazon pénzügyi számítások alapján készülnek, mint a nagy kasszasikerek. Ebben a művészetben semmire sincs garancia. Ezért van az, hogy annyian gyötrődnek azon, hogy ‘betörjenek’, hogy ‘megcsinálják a szerencséjüket’, vagy szenvednek ‘kreatív nézetkülönbségek’ miatt.

Robert McKee 1984 óta tartja híres Story-szemináriumait szerte a világban. Temérdek hollywoodi filmkészítő tartja legfontosabb mesterének, inspirációforrásának az idén hetvenéves forgatókönyvírót, aki a mai napig konzultánsként több amerikai stúdió produkciójában. A Story az egyik legfontosabb könyv a forgatókönyvírás témájában: a klasszikussá vált dialektikus, drámaelméletre alapozó forgatókönyv-megközelítést továbbviszi és a forgatókönyvet narratív struktúrájában fogja meg, különös hangsúlyt fektetve a nézőre tett érzelmi hatásra. McKee könyve kötelező olvasmánynak számít több filmes egyetemen is, eddig több mint húsz nyelvre fordították le. A Story kötelező szakirodalomként szerepel számos neves amerikai és európai egyetemen filmes szakán. Elsősorban forgatókönyvírók számára íródott, napjaink legelismertebb ilyen tárgyú munkájaként tartják számon. 2000-ben elnyerte a legjobb nemzetközi mozgóképes szakkönyvnek járó díjat (International Moving Image Book Award). Elsődleges célközönségén kívül hasznosan forgathatják mindazok, akik rendezői, produceri ismereteiket szeretnék kiegészíteni, vagy filmkritikusként, filmelmélet-íróként szeretnék tökéletesíteni a forgatókönyvek felépítésével kapcsolatos ismereteiket – de minden irodalmár, drámaíró, dramaturg a polcára teheti, sőt, az is, aki csak egész egyszerűen kíváncsi a történet működésének titkára. (Forrás)

  • “Hihetetlen reveláció és tisztánlátás, szenvedélyes előadásban.” Mark Rydell rendező (A rózsa, Vágyak vonzásában, Aranytó – Oscar-díj)

  • “McKee az írás Stanyiszlavszkija.” Dennis Dugan író-rendező (New York rendőrei, Hill Street Blues)

  • “…stimuláló, innovatív, felfrissítően praktikus.” Lawrence Kasdan író (Star Wars: A Birodalom visszavág, A jedi visszatér, Több mint testőr), rendező (Silverado)

Robert McKee: Story – A forgatókönyv anyaga, szerkezete, stílusa és alapelvei, ford. Jakab-Benke Nándor, Zágoni Balázs, Filmtett Egyesület, 356 oldal, 2019, 4990 Ft

0

A Willoughby testvérek (The Willoughbys)

írta Nikodémus

Anyuka, apuka és gyerekek élnek felhőtlen boldogságban egy nagy, zegzugos kastélyban, ahol minden nap ezer kaland várja őket, este pedig a szülők ölelő-ringató szeretete… nos, ezek azok a közhelyek, amiket Lois Lowry kedvelt gyerekregénye elkerül. Jó messziről… A négy Willoughby testvér ugyanis súlyos szeretethiányban szenved: szüleik kizárólag egymással vannak elfoglalva, s ügyet sem vetnek utódaikra. S mi a megoldás? Válogatott veszélyekkel teli utazásra kell őket küldeni, miközben a porontyok megpróbálnak maguk boldogulni. A gyerekfantázia persze kevéssé gondolkodik okokban és következményekben, így a fabula még mulatságosabb lesz… pláne ha azt közben a házimacska meséli nekünk, ironikus kiszólásokkal.

A Netflix első egészestés animációs vállalkozása derűs vagánysággal robog szembe a mindannyiunk által ismert gyerekmese-toposzokkal, s miközben a lurkók dőlnek a nevetésről, mi, felnőtt nézők itt-ott elmorzsolunk egy könnycseppet. Bizony, hiszen a film a merészen kanyargó történet egy-egy pontján megrendítő erővel szól gyerekkori magányról, az érzelmi biztonság hiányáról, kínzó árvaságról és sötét múltbéli traumák feldolgozatlanságáról. A Willoughby testvérek lassan megtanulják értékelni mindazt, ami adatott nekik: a türelmet, a kreativitást, az együttműködést – de legfőképpen egymást és családjukat, legyen az bármilyen tökéletlen. A film reflektál az Amerikában súlyos gondokat okozó gyerekárvaság társadalmi problémájára, és frappáns kritikával illeti az életüket páros önzésben, habzsoló fogyasztás jegyében eltöltő párokat is. Ám ami a legfontosabb: megtanít a hálára – annak megköszönésére, ami természetesnek tűnik, pedig tudjuk, ajándékba kaptuk.

(Megjelent: A Szív, 2020. június)

Olvasd tovább

0

Röviden: Ábel a rengetegben (1994)

írta Nikodémus

Ma este 22.20-tól a Duna TV-n!

Ábel (Ilyés Levente) tizennégy évessé cseperedik. Itt az ideje a felnőtté válásnak: elszegődik hát fafelvigyázónak a Hargita hegyei közé. Édesapjától (Héjja Sándor) kap egy kutyát és egy kecskét, édesanyjától (Széles Anna) pogácsát és búcsúkönnyeket – így veszi útját a magányos fakunyhó felé, ami az elkövetkező esztendőben otthona lesz. Beletanul a munkába, és megtapasztalja a nélkülözést, a becsületet, a ragaszkodást, a halált – magát az életet. Tamási Áron bűbájos regényének veretes nyelvezetét nem könnyű nagyvászonra átültetni, Mihályfy Sándor pedig becsülettel megküzd a feladattal – filmje ezért minden értékével együtt főhajtás, s egyúttal meghívás arra, hogy újra felfedezzük természet és ember harmóniáját – szakadozó-halványuló összetartozásunkat.

(Megjelent: Új Ember, 2020. június)

Olvasd tovább

1

Romlott oktatás / Colectiv (2019)

írta Nikodémus

A Romlott oktatásról itt is írtunk.

Kevés nehezebb, s egyúttal letaglózóbb filmes műfaj létezik a politikai thrillernél. Legyen bármilyen szövevényes a történet vagy kimódolt az allegória, elképzelt fantázialények helyett mégiscsak élő-lélegző emberekkel érzünk együtt – szívünk pedig velük dobban az igazságért. A hamis hírek és álelméletek korában viszont megroppan a zsáner valóságreferenciája; tán ezért is üdvözölhető utolsó mohikánként az HBO két, idén tavasztól itthon is elérhető filmje. A Romlott oktatás fikciós, a Colectiv dokumentumfilmes keretek között tesz hitet az igazság létezése mellett – és rendre utána ered, nyugtalanítóan aktuális áthallásokkal.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Ang Lee és társai: a tajvani filmről

A kelet-ázsiai szigetország, Tajvan filmművészete a nyolcvanas években jelent meg a nemzetközi színtéren. A tajvani új hullám legjelesebb alkotói, Hou Hsiao-hsien és Edward Yang, majd a kilencvenes évek nagyjai, Ang Lee és Tsai Ming-liang sorra aratták a nemzetközi fesztiválsikereket, és nem maradtak ismeretlenek a magyar moziközönség előtt sem. A tajvani film azonban jóval gazdagabb néhány jelentős szerzőnél. Ez a kötet a történelmileg és kulturálisan sokszínű ország filmkultúrájának sokoldalúságát varázsolja az olvasó elé az 1980-as évektől napjainkig.

A nemzetközi szerzőgárdát felvonultató tanulmánykötet utánajár a tajvani új hullám születéstörténetének, bemutatja a populáris film kétezres évekbeli felemelkedését és legnépszerűbb műfajait, és feltárja a mai tajvani film legjelentősebb rendezőinek sajátos stílusát. A könyv egyszerre tartalmaz filmtörténeti tanulmányokat, közöl szerzői portrékat és részletes filmelemzéseket, valamint kínál kulturális-társadalmi értelmezéseket a tajvani filmmel kapcsolatban. Olvashatunk többek között a tajvani őslakosok filmi ábrázolásának sajátosságáról, a japán gyarmati múlt terhével való birkózásról és az iránta érzett nosztalgiáról, a szemlélődés és a lassúság sajátos művészi kultúrájáról. Mindeközben képzeletben bebarangoljuk a gyönyörű szigetet, Ilha Formosát, ahogy a portugál felfedezők egykoron elnevezték.

A hiánypótló kötet egyaránt izgalmas olvasmány azok számára, akiket Tajvan sajátos történelme, kultúrája, társadalma érdekel, és a filmrajongók számára, akik szívesen indulnak felfedezőútra az élő történelemmel bíró távoli sziget mozgóképes kincsei nyomában.

Robert Ru-Shou Chen a tajpeji National Chengchi University professzora, filmtörténész, filmkritikus. Stőhr Lóránt a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem docense, filmtörténész, filmkritikus. (Forrás)

Robert Ru-Shou Chen, Stőhr Lóránt (szerk.): A kortárs tajvani filmművészet, Gondolat, 365 oldal, 2020, 3400 Ft

2

Sárkányfog-vetemény – Westworld 1-3. évad

írta Nikodémus

Az írás SPOILERES.

Sokáig hittük, a modernitás húzott áthatolhatatlan kerítést a tudat és a test közé, pedig épp foltozni próbálta azt, ami már előzőleg meghasadt: az ember kiesett az Édenből, és maga próbál boldogulni – istene híján maga istenült meg. Erről a veszélyes útról szól az HBO négy éve indult, kétéves ugrásokkal készülő presztízs-sorozata, mely egy régi mozifilm alapötletét felhasználva immár harmadik évada mesél robotokról és emberekről, megtévesztésről és szabad akaratról, kontrollról és káoszról.

A kiinduló helyzet csábítóan ígéretes: íme egy vadnyugati tájékon felépített kalandpark, melyben teljesen élethű androidok (eredetiben „host”-ok, ami egyszerre jelent házigazdát és gazdatestet) szolgálják ki a látogatók igényeit. S ezek az igények többnyire alantasak: a seriff hívogat levadászni a környéken portyázó bűnbandát, a kocsma pedig tömve van részeges alakokkal és bármire kapható örömlányokkal, miközben (gyanúsan ismerős dallamokkal) szól a gépzongora. A naiv ártatlanságot egyedül Dolores, a tehenészlány (Evan Rachel Wood) képviseli, aki épp bevásárolni érkezik távoli tanyájáról a városba. Megismerkedik Teddyvel (James Marsden), ám idilli világa aznap este tragikus véget ér. Másnap aztán – egy kis karbantartás és memóriatörlés után – kezdődik minden elölről. A park három évtized óta zavartalanul üzemel, hála dr. Fordnak (Anthony Hopkins) és társának, Bernardnak (Jeffrey Wright), akik megfeszített háttérmunkával irányítják a létesítményt. Az igazgatótanács azonban elégedetlen: titkos üzelmeket sejtenek, gyanújukat pedig erősíti, hogy néhány android egyre különösebben viselkedik.

Olvasd tovább

0

Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig (The Last Dance) minisorozat

írta Nikodémus

Chicago Bulls – ha kimondom a nevet, szinte mindenki, aki a kilencvenes években volt kiskamasz Magyarországon, már sorolja is a neveket: Pippen, Rodman, Kukoč… és persze mind közül a legnagyobb: Michael “Air” Jordan. A rendszerváltás utáni színes-szagos-sikamlós években totálisan lerohant minket a nyugati popkultúra olyan jelenségekkel, mint a Turbo rágó, a kvarcjáték vagy a Baywatch sorozat, s közéjük tartozott Chicago felhős városának csodacsapata, amelyről azt se tudtuk, pontosan hány bajnokságot is nyert és hogyan (internet híján ritkás újságokból, kincsként őrzött brosúrákból, ragasztgatós albumokból és német kereskedelmi tévékből lehetett infókat szerezni), a Bulls mégis elképesztően menő volt. S most, két évtizeddel később a végére járhatunk a nagy sztorinak.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Párhuzamos univerzumok

Elpusztíthatja-e holnap egy aszteroida a Földet? Lehetünk-e fiatalabbak a saját gyermekünknél? Megjósolható-e a jövő a tudomány segítségével? Vannak-e jogaik a majmoknak? Hány neme lehet egy földönkívülinek? Hogyan építsünk életképes diktatúrát? Gazdasági hiba volt-e a Birodalom presztízsberuházása, a Halálcsillag megépítése? Cersei Lannister vagy Daenerys Targaryen kormányzott-e jobban? Na és mitől leszünk szerelmesek?

Négy éve jelent meg A sci-fi politológiája című ismeretterjesztő könyv. A tanítva szórakoztató kötet jól ismert tudományos-fantasztikus filmek, sorozatok és regények segítségével világított meg mindenkit érdeklő és érintő társadalmi, politikai problémákat. A szintén társadalmi kérdéseket vizsgáló Fantasztikus világok, majd a pedagógiai szempontokat megjelenítő Nevelj Jedit! a szerzők, a vizsgált műfajok és a felhasznált tudományos eszközök körét is kinyitotta. A Párhuzamos univerzumok tizenöt tanulmánya a Star Wars, a Star Trek, a Harry Potter-széria, a Deadpool, a Kapcsolat vagy a Trónok harca mellett számos további népszerű sci-fi, horror, fantasy és disztópia tudományos szempontú elemzésére vállalkozik. A műfaji sokféleség mellett a kötet fő újdonsága, hogy a társadalomtudományok mellett a természettudományok kiváló és elismert magyar képviselői is képviseltetik magukat benne. Az új kötetekben így nemcsak politológiai, pedagógiai, jogi, közgazdaságtani és viktimológiai, de pszichológiai, csillagászati, asztrofizikai vagy éppen geológiai szempontok is hangsúlyosan megjelennek.

A kötet szerzői: Bokor Nándor, Filippov Gábor, Flach Richárd, Gáspár Attila, Hraskó Gábor, Miyazaki Jun, Lápossy Attila, Nagy Ádám, Orosz László, Pirkhoffer Ervin, Pongrácz Máté, Radó Péter, Torbó Annamária, Tóth Csaba, Vancsó Éva, Vinkó József, Zsótér Indi Dániel. (Forrás)

Filippov Gábor, Nagy Ádám, Tóth Csaba (szerk.): Párhuzamos univerzumok, Athenaeum, 350 oldal, 2019, 3999 Ft

0

Az új pápa (The New Pope, 2019)

írta Nikodémus

Paolo Sorrentino mindent elért, amit elérhetett. Megfontoltan építkező filmrendezőként előbb szűkebb hazája elismerését vívta ki, majd A nagy szépséggel tarolt – többek között Oscart is. Azt csinált, amit akart. Logikus vállalkozás tehát az HBO-hoz beállni egy szerzői sorozatra egy olyan intézményről, amely minimum a világ felét izgatja. A katolikus egyház feje milliárdok hite fölött rendelkezik, a Vatikánnál pedig nincs izgisebb hely, gondolhatnánk: barokkos pompa és kisszerű alkuk, szép eszmények és sötét titkok. A négy évvel ezelőtti Az ifjú pápa sikert aratott, Sorrentino pedig ráérősen (egy Berlusconi-film közbeiktatásával) fogott neki az új nevet kapott második évadnak. Ha azonban lehántjuk a kétségkívül grandiózus körítést, nehéz mit kezdeni ezzel a sorozattal – és ez igaz sajnos a négyzetre emelt jelen évadra is.

Olvasd tovább

0

Sorry We Missed You / Waves (2019)

írta Nikodémus

Nem csak a barát, a rokon is bajban ismerszik meg – tapasztalhatjuk időnként megnyugvással, máskor keserűen. Utóbbiról sajnos egyre többet hallunk: váratlan események, hirtelen tragédiák következtében széthulló családokról, melyek tagjai nem bírják tovább a végeérhetetlen passiójárást, és az egyéni számítás végül felülkerekedik bennük a gondoskodó szereteten. A Sorry We Missed You (Sajnáljuk, nem találtuk otthon) és a Waves (Hullámok) vád és pártoskodás nélkül mutatja be egy-egy hétköznapi családra szakadt nehézségek hatásait.

Olvasd tovább

0

Nézd, ki van itt (Er ist wieder da, 2015)

írta Nikodémus

Nehéz megítélni innen, egy kis közép-európai országból, hogy Németország feldolgozta-e már a náci múltat. Elő pillantásra úgy tűnik, igen, könyvek, zenék, filmek garmadája jelent meg a témában, kialakítva a képet, hogy a németek különösen ügyelnek saját történelmi traumáik gondos elővételére, újraemésztésére és megoldására. Miért okoz mégis botrányt egy, immár a XXI. században megjelent vékony könyvecske? Timur Vermes Nézd, ki van itt című szatírája – övezze bár felháborodás, lebiggyesztett ajkak vagy piruló félrenézés – olyan alapötlettel bír, ami filmért kiáltott. Ami gyorsan meg is jött.

Olvasd tovább

0

Utóhatás és előzmény: SW VII-IX. regényben elbeszélve

írta Nikodémus

2014. április 25-ét örökre megjegyezték a világ Star Wars-rajongói: az immár másfél éve tulaj Disney ekkor törölte el az SW Expanded Universe-t, annak összes regényével, képregényével, videójátékával, fanfiction-jével és egyebével, hogy helyet készítsen saját, új filmes trilógiájának, és mellesleg új, valamelyest koherensebb kánont hozzon létre. A lépés meglehetősen barátságtalannak tűnt egy olyan mozimítosz esetében, ahol a filmek kisebb-nagyobb hiányait a rajongók töltötték meg élettel, magyarázattal, odaköltött történetekkel. No de lássuk, mit sikerült az egykori Timothy Zahn– és Kevin J. Anderson-regények helyébe léptetni!

Olvasd tovább