0

Lore (2012)

írta Nikodémus

2015-05-lore-1

Hihetetlen: a hírek szerint Cannes-ban egy magyar elsőfilm ovációt kapott. Amíg a Saul fia ideér, tartsunk ki Cate Shortland részben hasonló témájú hároméves mozijával.

Ha igaz, hogy gyermek- és kamaszkori élményeink örökre meghatároznak minket, Cate Shortland 2012-ben készült filmje kegyetlen sorsot szán hőseinek: az idei 2013-as Titanic Filmfesztivál fődíjasa, a májustól a hazai mozikban is megtekinthető Lore című alkotás ugyanis a náci Németország végnapjaiban felnőni kénytelen gyermekek kálváriáját meséli el.

Olvasd tovább

1

Lélekdidergető – Téli álom (2014)

írta Nikodémus

2015-04-téli-álom-1

Már csaknem három hónapja bemutatták, időközben évszakot is váltottunk, Nuri Bilge Ceylan Téli álom című filmjének élményétől mégis nehéz szabadulni. A tavalyi cannesi filmfesztiválon Arany Pálmát nyert török dráma ugyanis terjedelmének súlya mellett komor hangulatával is alaposan ránk nehezedik.

Olvasd tovább

1

Ida (2013)

írta Nikodémus

2015-04-ida-1

“Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15)

Fekete-fehér, 4:3-as képarányú film, melynek játékideje még a 90 percet sem teszi ki. Végigtarolja az európai fesztiválokat, s végül Oscart nyer. E két momentum közti (látszólagos) ellentmondás kikényszeríti, hogy szóljunk az Ida című filmről, mely minden tekintetben szembemegy a jelenkori látványpékség-elvárásokkal, mégis, a kritikusok hozsannázásán túl közönségsikere is kétségtelen. Pedig – ahogy errefelé, Közép-Európában fogalmazni szoktak – “problémafilm”, sőt, traumafilm.

Olvasd tovább

3

A Hídember (2002)

írta Nikodémus

2015-03-hídember-1

A filmet ma vetíti a Duna TV 21.50-kor.

Ideges vonósok ütemére forog a kerék az éjszakában – egy tehetős beteget szállítanak sürgősen az intézetbe, kiről az a hír járja, hogy megháborodott. A doktor nyugtatgatja a pácienst, aki egzaltáltan motyogja szörnyű önvádját. 1848-ban járunk, a dicsőséges magyar forradalom és szabadságharc kezdetén – a döblingi tébolydában. Ez a felütés több szempontból is kulcsként szolgál: megérteti a nézővel, hogy nem történelmietlenül kiszínezett Jókai-képeskönyvet lát, hanem egy szenvedélyes, nagy ember végső lemeztelenedését. Talán ez, talán a forgatás és a bemutató körüli politikai hajcihő – avagy mindkettő – akadályozta meg a filmet abban, hogy befussa a hozzá méltó pályát. Pedig A Hídember számos erénnyel (és nem kevés hibával) bírván grandiózus kísérlet a népszerű történelmi film műfajának újragondolására.

Olvasd tovább

1

Rendíthetetlen (Unbroken, 2014)

rendithetetlen

Ha egy szenvedéstörténetet festenek fel a vászonra idővel enyhíteni kellene a főhős fájdalmán vagy legalábbis meg kellene mutatni a fényt az alagút végén. Hiszen lehet, hogy együtt tudunk érezni vele és tudunk szorítani érte, de ami sok az sok. Emberünk drámája fokozódik, egyre mélyebbre süllyed a gyötrelem bugyraiban és ráadásul meg sem csillan előtte, hogy esetleg túlélhetné a megpróbáltatásokat. Így bizony idővel már csak egykedvűen tudjuk szemlélni a szerencsétlen újabb kínjait. Olvasd tovább

6

Amerikai mesterlövész (American Sniper)

amerikaimesterlov

Emberemlékezet óta nem volt igazán jó mesterlövész(eke)t középpontba állító film. Clint Eastwooddal a kamera mögött minden esély erősen bizakodhattunk benne, hogy egy igazán ütős háborús alkotás születik, amelyben kiváló színészi alakításokkal láthatunk és egyúttal a mellékkarakterek is mély nyomot hagynak bennünk. Nos, az amerikaiak kötelező jelleggel vonultak mozikba, hogy láthassák nemzetük hősét, de sajnos csak azért fogjuk emlegetni évek múltán a produkciót, mert gigasikert ért el és a rendező pályafutásának legnagyobb bevételét érte el. Olvasd tovább

9

Whiplash

Whiplash1

Jo Jones nem volt elnéző Charlie Parkerrel. Egy alkalommal cintányért vágott hozzá elégedetlenségében. Mi lett volna, ha azt mondja, hogy „Nem volt rossz, szép munka!”? Mi lett volna így? Parker nem vált volna legendává, nem lett volna Bird és most egy jazzikonnal kevesebb lenne.

A Shaffer Konzervatórium egyik tanára, Fletcher meséli el egyik tehetséges diákjának az esetet. Viszonyuk nem bensőséges, sőt, szíve mélyén mindenki retteg az oktatótól. De a durva megaláztatásokat, a kemény beszólásokat és sértéseket szó nélkül viselik. Tudják jól, hogy ez itt életük nagy lehetősége. A kitörési pont. Ha megfelelnek Fletchernek, ha tűrnek, akkor lehet belőlük valaki. Talán a következő Bird? Olvasd tovább

3

Foxcatcher

foxcatcher

Évekkel ezelőtt olvastam egy interjút, amiben egy producer arról mesélt, hogy akadnak olyan rendezők, akik karrierjük elején körberajong a szakma és később mindent megtesz azért, hogy a díjátadók állandó szereplője legyen. Néhányan viszont inkább más irányba tekintenek és megpróbálkoznak más műfajjal vagy éppen beleülni egy nagyobb költségvetésű projekt rendezői székébe. Duncan Jones a Hold után vezényelhette le a Forráskódot, majd elkészíthette a WarCraftot. Bennett Miller viszont nagyon szeretne végre Oscart kapni. Tavaly decemberben mutatták volna be a filmet, de a díjszezonra erős mezőny sorakozott fel és „Még nem készült el a film” indokkal elcsúsztatták a premiert. Kár, hogy most sem gyengébb a „konkurencia.” Olvasd tovább

3

Jane Eyre / Üvöltő szelek (2011)

írta Nikodémus

2015-02-jane-eyre-wuthering-heights-1

A szerelem nem csupán vak és süket – ijesztő is.

Minden második-harmadik generáció szükségét érzi annak, hogy a maga számára újrafogalmazza az örök sztorikat. A regényklasszikusok újraértelmezésének pedig igenis megvan a maga értelme, még akkor is, ha esetenként irodalomtanári hévvel tiltakozunk a kötelező olvasmányok képeskönyvesítése ellen. Hogy egy filmadaptáció silányítja-e a gyermekolvasó nyiladozó fantáziáját vagy sem, nem tisztem eldönteni, új minőség úgyis csak akkor születik, ha a szavakat valóban sikerül képekké formálni – átvinni egy másik műfaj határán. Az egyaránt négy éve készült Jane Eyre és Üvöltő szelek kiváló bizonyíték erre.

Olvasd tovább

6

Kódjátszma (The Imitation Game)

kodjatszma

Rengeteg remek lehetőséget hordoznak magukban az életrajzi filmek, és jó néhány kreatív filmes szakember gondolkodik el, hogy vászonra viszi valakinek az izgalmas, legendás, érdekfeszítő pályafutását. De ugye nem mindenki szent, és a tervezés korai szakaszában a producerek, illetve a rendezők kezére rácsapnak az örökösök vagy a vagyonkezelő. A főszereplőt goromba fráternek akarják ábrázolni, amilyen valójában volt? Szó sem lehet róla! Sok jót tett a tárdalomért, de azért rendszeresen bántalmazta családját? Kizárt, hogy így ábrázolják. Sőt, egy drámai életutat könnyedén át lehet formálni unalmas, középszerű romantikus produkcióvá. Olvasd tovább

0

Két nap, egy éjszaka (2014) / Zárt rendszer (2013)

írta Nikodémus

2015-02-két-nap-zárt-rendszer-1

Nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani – a jól ismert mondás fényében szívszorító korképet rajzol a jelenkori Európa társadalmi-gazdasági viszonyairól a Dardenne-fivérek Két nap, egy éjszaka, valamint Ryszard Bugajski Zárt rendszer című filmje. Hőseik pedig, ha álmodnak is, legfeljebb rémálmot, melyből a mégoly kegyetlen valóságba is megkönnyebbülve térnének vissza.

Olvasd tovább

3

A mindenség elmélete (The Theory Of Everything)

mindensegelmelete

„Soha ne nyomd fullba a kretént, mi? Oscar bácsi meg fog gyünni,” – Hallottam a moziból kijövet, ahogy egy társaság férfitagja kimondta a Trópusi vihar klasszikus szövegét. Pont itt nem lehetne elsütni. Hiszen attól még, hogy degeneratív idegrendszeri elváltozása miatt Hawking tolókocsiba kényszerült és alig tudta megértetni magát szeretteivel, barátaival, hallgatóival még véletlen sem volt kretén. Hatalmas koponya, megannyi elmélet kidolgozója, elismert tudós. Hab a tortán, hogy megnyert egy fogadást Kip Thorne-nal szemben.

Hawking zseniális elme, több teória kiötlője. Életútjából, a fejében zakatoló gondolatokról Terry Gilliam szürrealisztikus, kissé groteszk filmet tudott volna összehozni. Talán egyszer megvalósul, úgy ahogy egy olyan alkotás is, ahol nem csak érintőlegesen esik szó a tudós munkásságáról. Hiszen az alkotók az elért eredmények jó részét alig említik, mindezeket lesöpörték az asztalról. Olvasd tovább