1

Out of the Furnace

outofthefurnace

Russell Baze (Christian Bale) egy kisebb gyaloghídon szeretné rábeszélni szerelmét, volt barátnőjét Lena Taylort (Zoe Saldana), hogy próbálják meg újra, melegítsék fel kapcsolatukat. Azonban a nő összejött a seriffel, amíg Russell a rácsok mögött pihent, amiért ittasan balesetet okozott, ráadásul Lena terhes lett. A férfi nem erőlteti a dolgot és minden jót kíván. A szürke, szomorkás hangulatú vidéken csak egy jó nagy adag optimizmus, a család és a barátok tudják tartani a lelket az emberben. De mivel apja időközben elhunyt, barátnője másnál talált boldogságra, így csak a testvére az utolsó szalmaszál, akibe még kapaszkodhat, hogy ne forduljon be véglegesen. Olvasd tovább

7

12 év rabszolgaság (12 Years A Slave)

12evrabszolgasag

A feketék jogainak sárba tiprása, illetve állatokként való kezelése egy soha el nem feledhető, fájó pont az amerikai történelemben. A szolgasorsról rengeteg produkció született, bemutattak mindent amit csak lehetett, sokan mozgókép formában sírták el bánatukat és megannyi rendező film formába öntött nyílt levéllel mondta meg a magáét. Újat a témában nemigen lehet bemutatni vagy éppen elmesélni. Próbálkozni ettől függetlenül lehet, hiszen nem kell feltétlenül újdonsággal előrukkolni, ahhoz, hogy a közönség egy idő után folyamatosan zsebkendője után kapkodjon vagy éppen a The End alatt ne felállva tapsoljon, hanem leboruljon az alkotás előtt. Nemrég Lee Daniels mutatta be egy Fehér Házban dolgozó komornyik szemszögén keresztül, hogy miképp formálódtak az évtizedek és ezzel együtt a feketék jogai pályafutása során. Azonban rendezése nem volt több, mint egy átlagos történelemóra, aminek a végén már igencsak várjuk a kicsengetést. Olvasd tovább

0

Röviden: Lovelace

lovelaceHa valós történet alapján forgat valaki filmet az nem jelenti azt, hogy egyszerűen csak végigviszi a nézőt az adott szituáción. Kell bele valami plusz, ami megfogja a nézőt és ne csak egy tévés dokumentumfilmnek tűnjön. Az életrajzi alkotásoknál szintén muszáj valami többletet kínálni, el kell érni, hogy ne az jusson eszünkbe megtekintése során, hogy elég lett volna, ha csak átfutjuk a wikipedia idevonatkozó részét. Linda Lovelace legenda a pornóiparban, akinek nagy szerepe volt a Mély torok felnőttfilm gigasikerében. A nő nagy tehetség volt, könnyen ki lehet találni, hogy mi volt a specialitása. Azonban férje túlságosan erőszakos volt vele, kvázi úgy akarta rendezni pénzügyeit, hogy nejét kényszerítette bele durvábbnál durvább helyzetekbe, majd Lovelace megelégeli az elszenvedett megaláztatásokat, a szexrabszolgaságot és hátralévő élete során a feminista mozgalom aktivistájaként dühönghette ki magát. Pont. Az életrajzi alkotás is ennyit mesél el, nem többet. Amanda Seyfried ismét mereszti a szép nagy szemét, egyebet nem tud hozzátenni a produkcióhoz. A dicséret inkább azokat illeti, akikről általában meg szoktak feledkezni, a kosztüm-és sminkrészleg remek munkát végzett. A 70-es évek megidézése tényleg hangulatos lett, a ruhák és a hajviseletek, illetve Peter Sarsgaard pornóbajusza az igazi főszereplők. Éppen ezért szomorú, hogy Rob Epstein és Jeffrey Friedman ebbe a közegbe egy unalmas történetet tudott beleerőltetni. Semmit nem tudnak hozzáadni, amit egy gyors „guglizás” után ne találnánk meg. A rendeződuó meg sem próbálta drámaivá tenni a nehéz helyzeteket, illetve a karakterekkel is mostohán bánnak. Hogy mást ne mondjak a címszereplői szüleit játszó Sharon Stone-nak és Robert Patricknek annyit kellett tenniük, hogy egymást mellett üldögélve nézik a tévét. Olvasd tovább

4

Phillips kapitány (Captain Phillips)

phillips

Paul Greengrass megtörtént eseményeket szeret vászonra vinni, mostanra már kiérdemelte a valós történeket izgalmasan elmesélő szakavatott mester címet. Sőt, kvázi az amerikai nép szemében hősökké vált személyeket részesíti előnyben. Nyilvánvaló, hogy azonnal rásüthetnénk, hogy a könnyebbik végét fogja meg, hiszen így gyakorlatilag máris bebiztosítja a sikert. De Greengrass nem olyan fickó, hogy kényelmesen hátradőlve vezényli az unásig ismert, híradóban ezerszer leadott helyzetet. Szépen átrágja magát az adott szituáción, majd a lehető legizgalmasabban próbálja leforgatni a filmet. A United 93-nél mindenki tudta, hogy milyen végkimenetelre számíthatunk, de a stáblista eljöveteléig az adrenalinszintünk az egeket verdeste. A Zöld zónában a felsőbb vezetéssel szembeszálló katonát mutatja be, új filmjében pedig egy átlagos teherhajó kapitánya a főhős, akit útja során szomáliai kalózok támadják meg, majd idővel néhány ezer dollár készpénzzel és Phillips-szel távoznak. Olvasd tovább

4

Amerika másik arca – Mud (2012) – írta VVega

01mud0

Jeff Nichols rendező (Take Shelter) egy az 1990-es évek óta dédelgetett projektjét vitte végre vászonra tavaly. A Mud egy poros arkansasi kisvárosban játszódik a Mississippi mentén, ahol két tizenéves srác egy fán rekedt motorcsónakot talál a lakóhelyükhöz közeli szigeten. Már nagyban tervezgetik, hogy mihez kezdjenek újdonsült tulajdonukkal, amikor megjelenik a csónak gazdája és a fiúk segítségét kéri, hogy újra találkozhasson rég nem látott szerelmével. Olvasd tovább

4

Röviden: Hours

hoursNem szeretném firtatni Paul Walker színészi képességeit, a lényeg, hogy egy bizonyos közegben elég jól helytáll, van ahol nem kell több annál, hogy borostásan mered előre kék szemeivel. Azonban ő nem az az ember, akire bátran rá lehetne bízni egy olyan filmet, ahol drámai helyzeteket uralni tudja. A Hoursban újszülött lánya csak inkubátor segítségével maradhat életben, azonban pont ebben a nehéz helyzetben csap le a városra a Katrina hurrikán. A kórházat evakuálják, csakhogy a csecsemőt nem lehet csak úgy felkapni és átrohanni vele egy másik helyre, így a megözvegyült férj, újdonsült apa úgy dönt, hogy marad és megtesz minden tőle telhetőt, hogy lánya életben maradjon Walker aggódik, kicsit rohangál, figyel, hogy folyamatosan működjön az aggregátor. Mindezzel csak az a baj, hogy rendkívül unalmas, más részről emberünk nem bír el a szereppel. Ha a tomboló vihar közepette szörnyek toppannának be az épületbe és azokkal kellene viaskodnia vagy éppen a kórház alagsorából előcsoszogó zombikkal küzdene más lenne a helyzet, de ezt a filmet egyedül (a játékidő jelentős részében ő és az inkubátor látható) nem bírja el. Eric Heisserer, A dolog és a Végső állomás 5 írójának rendezői debütálásáról van szó, eddig abszolút más műfajban utazott, teljesen érthetetlen, hogy miért érezte úgy, hogy a Hoursból izgalmas produkciót tud készíteni. Egy más direktorral és más színésszel valószínűleg díjgyanús dráma születhetett volna, így viszont csak ásítozásra futja. Olvasd tovább

7

Fogságban (Prisoners) – írta Mini Me

fogsagban

Mekkora tragédia egy gyermek elvesztése? Meddig képes elmenni egy szülő, hogy elrabolt kislányát újra karjaiba zárhassa? Azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy akármeddig.

Keller Dover (Hugh Jackman) és Franklin Birch (Terrence Howard) kislányait valaki ugyanis elrabolja egy Hálaadás napi közös vacsora alkalmával. A kétségbeesett szülők, nagyobb gyermekeik elmondása alapján egy furgonos férfit gyanúsítanak, Alex Jones-t (Paul Dano) aki éppen akkor az utcában parkolt. A rendőrség, Loki nyomozó (Jake Gyllenhaal) vezetésével szinte azonnal a férfi nyomára bukkan és letartóztatják. Azonban semmilyen tárgyi bizonyítékot nem találnak a kislányok elrablására vonatkozóan, ezért az értelmi fogyatékos gyanúsítottat szabadon engedik. Dover sejti, hogy a férfi többet tud annál, amit a rendőröknek elmondott és saját kezébe veszi a dolgok irányítását. Olvasd tovább

9

Disconnect (2012)

 

disconnect-(2012)

„Felhívjam? Fel kéne hívni. Á, nem, majd később. Vagy nem is, inkább ráírok chaten. Igen, majd holnap ráírok. Azt hiszem.”

Ismerős a modern társadalmunk rohanó életének cseppet „antiszoc” gondolatmenete, mely például épp a közösségi hálón történik meg? Ismerős, hogy az internet különböző oldalain titkos avatarok, nicknevek és profilok mögé bújunk, elszemélytelenedünk s ezzel vállaljuk a kockázatot, hogy talán olyan emberek ülnek a „billentyűzet másik végén” akik a tőlünk megszerzett információt kihasználva kárt okoznak nekünk? Ismerős, hogy baj esetén könnyebben vallunk ismeretleneknek a privát dolgainkról, mint a hozzánk közelálló embereknek? Többek között ezekről is beszél Henry Alex Rubin filmje, a Disconnect.

Olvasd tovább

0

A háború császára (Emperor)

haborucsaszara

A történelemkönyv lapjairól tudjuk, hogy a II. világháborúban ledobták a két atomot, nem sokra rá Japán kapitulált, ám a császár érdekes módon tovább irányíthatta népét egészen haláláig. Talán néhány embert érdekelhet, hogy miért nem vonták felelősségre az ország első emberét. Peter Webber filmjében azt vizsgálja, hogy mi történt, miután a kamikaze pilóták eltűntek a kék égről és a távol-keleti szigetvilág végre letette a fegyvert. Nem állítható, hogy okosabbak leszünk, de azt sem lehet tényként kezelni, hogy semmit sem tudunk meg.

Douglas McArthur (Tommy Lee Jones) fülét rágják a szövetségek, a washingtoni nagykutyák a nyakában lihegnek. Rábízzák, hogy vizsgálja meg, hogy Hirohito császárt felelősségre lehet-e vonni háborús bűnökért. A tábornok egyik emberét, a helyi kultúrát és szokásokat ismerő Fellers altábornagyot (Matthew Fox) kéreti be magához: 10 napja van, hogy utánajárjon a részleteknek, majd azt ő láttamozza, jóváhagyja és továbbküldi a fejeseknek. Olvasd tovább

1

Assault on Wall Street

assault onwallstreet

A fene se érti Uwe Boll-t, aki magát kiváló filmesnek tartja, műveit többször komoly díjesélyesnek gondolja. Talán jó néhány év múlva memoárjában majd leírja, hogy hülyére vett mindenkit, tudatosan építette fel negatív hírnevét, egyszerűen csak boldog volt, hogy hobbijának, a rendezésnek hódolhatott és még pénzt is kapott érte. Hisz nyilvánvaló, hogy annyi kritika és utálat után ne essen le valakinek, hogy talán mégsem akkora zseni és egye számítógépes játékok kedvelői minimum keresztre feszítenék.

Vállalati csalódások, Krízispont, Válság a Wall Streeten, Inside Job… filmek a gazdasági válságról. „A” ligás drámákról van szó, valamiért Uwe Boll is úgy érezte, hogy neki is meg kell mondani a magáét. Érdekes módon ha nem játékadaptációról van szó valamennyire képes megerőltetni magát és nézhető produktumot kreál, tehetségesnek ezek után még véletlenül se lehet nevezni, de valahol (nagyon mélyen) megvan a szikra benne, hogy a B kategórián belül nézhető filmeket alkosson. Már a Tunnel Rats és egészen élvezhető volt tőle, a Rampage-et pedig több helyen dicsérték. Olvasd tovább