0

Recseg a felszín – Alelnök (Vice)

írta Nikodémus

Sokunk riasztó felismerése, hogy egyre szatirizálódik a valóság: ékes bizonyíték erre, hogy a nyugati világ (szorosabban: Amerika) közéletére kisebb-nagyobb (most éppen nagyobb) ügybuzgalommal reflektáló Hollywoodban mind több abszurdba hajló komédia készül politikai témákban. A humor különféle fajtáit merészen keverő vígjátékairól híres Adam McKay író-rendező egy idő óta úgy érzi, súlyos világpolitikai kérdésekben is van mondanivalója: a 2008-as gazdasági válságról szóló, négy évvel ezelőtt készült A nagy dobás-ban jól találta el a vicces-ironikus és a drámai pillanatok arányát. Legújabb filmje, az Alelnök nagyszabású portré-kísérlet egy karizma nélküli, szürke bürokratáról, aki karrierje csúcsán nyolc éven át hatalmában tartotta az Amerikai Egyesült Államok elnökét.

Olvasd tovább

3

Zöld könyv / Megbocsátasz valaha?

írta Nikodémus

Tudjátok, van az a tipikus Oscar-aspiráns filmtípus, amit a díjszezonra készítenek el kiemelkedő mesteremberi hozzáértéssel, divatos témában, szívhez szóló üzenettel csak azért, hogy az Akadémia jól megszórja februárban mindenféle aranyszobrocskákkal. Aztán eltelik pár év, és már a kutya sem emlékszik rá. Weinsteinnek volt hasonló taktikája a közelmúltból (no meg vastag pénztárcája és agresszív marketingfogásai), s miután ő kikerült a képből, abban reménykedtem, további tér nyílik a szabálytalanabb filmeknek – hát, tévedtem. A Zöld könyv (a magyar utótagot hagyjuk) és a Megbocsátasz valaha? némi idő eltelte után pont ugyanúgy fog eltűnni a nagy filmes süllyesztőben, mint pl. A király beszéde. S ennek nem a tartalom-túlkínálat az oka, hanem az, hogy mindkét film tulajdonképpen felháborítóan jelentéktelen.

Olvasd tovább

1

Hidegháború / Roma (2018)

írta Nikodémus

Egészen különös, hogy a mostanság folyton a trendiséget hajszoló Amerikai Filmakadémia két, ennyire régimódi filmet futtat az Oscar-szezonban. A botrányok, a politikai korrektség-mánia és a vastag aktuálpolitizálás hisztériájában igazi felüdülés leülni a Hidegháború vagy a Roma elé, mert régimódiságuk elsősorban nem fényképezésükben, tempójukban vagy hangvételükben áll, hanem abban, hogy képekben mesélnek. Komoly bátorságra vall ilyesmit bevállalni sztoriközpontú, direkt látványra gyúró (és CGI-licitáló) világunkban, Pawel Pawlikowski (Ida) és Alfonso Cuarón (Harry Potter és az azkabani fogoly, Az ember gyermeke, Gravitáció) mégis imponáló magabiztossággal ad leckét a filmvilágnak mozimágiából (ennek fényében pláne ironikus, hogy mexikói rendezőnk a Netflixen tündököl 10 Oscar-jelöléssel). Közös az önéletrajzi ihletettség, a választott operatőri technika, a társadalmi-közéleti hangoltság és a rajongó filmszeretet, épp csak a cselekmény játszódik a Föld két ellentétes pontján.

Olvasd tovább

0

Behódolás – Két királynő / A kedvenc

írta Nikodémus

Mi lett volna, ha? – tesszük fel az elcsépelt, mégis lényegbevágó kérdést egy-egy életfordulónkra vagy a világ folyásának keresztútjára visszatekintve. Talán elégedetlenségből, talán kíváncsiságból? Esetleg az önfelmentés szándékával? Egy biztos, a történelem nem ismétli önmagát, hogy megadasson a valódi újrakezdés lehetősége. Mégis, olykor szeretünk visszahelyezkedni, beleképzelni magunkat abba a pillanatba, amikor talán másképp, másfelé fordul a nagy kerék… Különböző nézőpontból ugyan, de ezt az anakronizmust működteti buzgón két idei kosztümös történelmi filmünk, a január-február fordulóján bemutatott Két királynő és A kedvenc.

Olvasd tovább

0

Két királynő – a kulisszák mögött

A Két királynő dr. John Guy Queen of Scots: The True Life of Mary Stuart (A skótok királynője: így élt valójában Stuart Mária) című történelmi monográfiáján alapul. A film Stuart Mária (Saoirse Ronan) hányatott életét meséli el, aki Franciaország királynője lett 16 évesen, amikor pedig megözvegyült, mindössze 18 éves volt. Nem volt hajlandó újra férjhez menni, inkább szülőhazájába, Skóciába ment, hogy visszakövetelje őt jogosan megillető trónját. A születési jog szerint Máriának volt egy trónkövetelő riválisa I. Erzsébet (Margot Robbie) személyében, aki Anglia királynőjeként uralkodott. A korábbi közvélekedéssel ellentétben dr. Guy kutatásai új eredményt hoztak: ezek alapján Mária rátermett politikus és céltudatos vezető volt, aki szövetséget akart kötni unokatestvérével, Erzsébettel. Mária olyan korban küzdött örökségéért, amikor a szuverenitásra törekvő női uralkodókat undorító pokolfajzatoknak bélyegezték. A trónjukért folytatott harcban Mária és Erzsébet eltérő stratégiákat alkalmaztak, ami a házasságot és a gyermekvállalást illeti. Mária ellen folyamatos karaktergyilkosság zajlott, elképesztő hazugságokat terjesztettek róla, szexuális kicsapongásokkal vádolták. Árulás, lázadás és összeesküvések keserítették meg a két királynő életét – közeledésük nem volt lehetséges, és mindketten megtapasztalták, milyen szörnyű árat követel a hatalomért folytatott harc.

Olvasd tovább

0

Instant család – a kulisszák mögött

Amikor Pete (Mark Wahlberg) és Ellie (Rose Byrne) úgy döntenek, hogy családot alapítanak, az örökbefogadás ingoványos talaján kénytelenek fogódzót találni. Rátalálnak három testvérre, köztük a lázadó kamaszra, Lizzyre (Isabela Moner), és egy pillanat alatt nulláról háromra ugrik a gyerekeik száma. Az újdonsült szülők kétségbeesetten igyekeznek megfelelni az instant család támasztotta elvárásoknak. Az Instant család történetét a forgatókönyvíró / rendező / producer Sean Anders személyes tapasztalatai inspirálták.

Olvasd tovább

3

Üveg (Glass)

írta Minime

Tizenkilenc évvel ezelőtt az akkor méltán népszerű és közkedvelt író-rendező, M. Night Shyamalan megalkotta azt a moziját, amely megágyazott a jelen produkció elkészültének. A sebezhetetlen egy különleges alkotás volt, amely a pozitív és negatív emberi pólusok szembenállására és ezek egymást kereső mechanizmusára építkezett, ahogyan meg is fogalmazódott a filmben: a képregények, azok hősei és antagonistái mintájára. A Széttörve két évvel ezelőtt debütált a vásznon, és mind kritikailag, mind anyagilag eléggé sikeresnek bizonyult, majd a történet végén becsatolást kapott abba az univerzumba, amelyet A sebezhetetlen teremtett. Végül, mintegy katarzisként – úgymond a rendező képregény-tematikájú trilógiájának befejezéseként – idén megkaptuk az Üveg című záróakkordot.

Olvasd tovább

0

Rövidfilm: Thunder Road (2016)

Adott egy fiatal rendőrtiszt (Jim Cummings), adott egy jókora lelki teher plusz egy tragédia. A gyász egészen szokatlan kifejezése megrendítő, és Bruce Springsteen is befigyel. Cummings író-rendező-főszereplő filmje két éve a Sundance-en a zsűri nagydíját kapta, és már kanyarban a nagyjátékfilm-verzió. Addig is érdemes hangolódni a rövidfilmmel.

0

A B-oldalhoz érve – A meztelen Juliet

írta Nikodémus

Annie (Rose Byrne) negyven felé közeledve azon kapja magát, hogy sehová sem tart az élete. Barátja, Duncan (Chris O’Dowd) még mindig nyafogó kisfiúként viselkedik tízéves kapcsolatukban, s érzelmeinek nagyját Tucker Crowe-ra (Ethan Hawke), a visszavonult rockénekesre pazarolja, akiért megszállottan rajong. Az elhanyagolt nő egyik nap óvatlanul felbont egy levelet, s elsőként hallgatja meg a benne talált titokzatos CD-t. Párja persze kiakad ezen, ő pedig – némi indulattól is fűtve – lehúzó kritikát ír a lemezről az internetre. Erre maga a kiöregedett muzsikus jelentkezik: megismerkedne Annie-vel.

Olvasd tovább

2

Spoileres másodvélemény: Bohém Rapszódia (Bohemian Rhapsody)

írta Nikodémus

A filmről itt is írtunk.

Minden második becsületes rockernek volt egy Queen-korszaka, s ez rendjén is van így: ki ne tudna rajongani a fogós slágerekért, Brian May riffjeiért, a stadionpózolásért és legfőképpen Freddie Mercury kivételes énektudásáért és elképesztő színpadi jelenlétéért? Aztán lassacskán kiderült, hogy zenetörténetileg főként az életmű első fele izgalmasabb (a második meg sikeresebb), no és azért alkottak Brithonban messze fajsúlyosabb bandák is a rock fénykorában. De a Queen amolyan nemzeti intézmény arrafelé, s persze világmárka. Talán épp ez volt a baj: a nagy igyekezetben sikerült egy annyira sótlan filmet készíteni az együttes életéről, amit az excentrikus zseni Mercury az első pillanatban vágna a kukába.

Elmélkedhetnénk ehelyütt egy sort arról, hogy milyen rögös volt a produkció útja a mozivásznakig, s ha ebbe belegondolunk, a végeredmény igazából nem is rossz: hatásos dalbetétek, akkurátusan kiválasztott színész-zenészek, tisztára polírozott hangzás, csutkára feltekert látvány. A gond az, ha mindemögött semmit sem találni, ugyanis így a bóvlit szokás eladásra felturbózni: kábít a külcsín, miközben belül az üresség lapít. Bryan Singer filmje (annak ellenére, hogy elhagyta a fedélzetet, az ő neve áll a stáblistán) remekül csavargatja a mozivarázs potmétereit, ám karakter, érzelem és dráma szinte semmi sem szorult belé. S emellett még jókorákat hazudik is a zenekar történetével kapcsolatban.

Olvasd tovább

0

A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer)

írta Nikodémus

1956 egy csoda. Egy kicsi nép Európa közepén megelégeli a rákényszerített elnyomást, és mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, egyszerűen kihajtja fejét a rabigából, feláll, és szabad népként kezd el viselkedni. Egyre fogyatkozó szemtanúk számolnak be a magyar forradalom és szabadságharc 13 napjának euforikus hangulatáról, ami példátlan élmény nemcsak hazánk, de a világ történelmében is. Hogy a nagyhatalmak vezetőit hogy érintette mindez, azt tudjuk, egy szomszédos állam egyszerű fiának-lányának nézőpontja azonban többnyire feledésre van ítélve. Lars Kraume filmjének, A néma forradalomnak talán ez a legfőbb értéke: történelmi távlat helyett kortárs szemszögből láttatja a magyar forradalmat és annak leverését.

Olvasd tovább

1

Amerikai história X (1998) – Tíz fontos dolog

Az én Mein Kampfom – ezzel a címmel ír házidolgozatot Danny Vinyard (Erward Furlong) a suli töriprojektjére, jókora botrányt okozva. Az igazgató (aki történetesen fekete), békésen próbálja rávezetni a fiút a neonáci eszmék értelmetlenségére, ezért előre kijelölt történetek újraírását kéri a sráctól. Ez lesz az Amerikai história X. Danny Vinyard ugyanis bálványozza bátyját, a hírhedt neonáci Dereket (Edward Norton), ám ő a börtönből szabadulva már egész más nézeteket vall. A valódi tanítómester így az élet lesz (fekete-fehérben és színesben) mindkettőjük számára, kegyetlen hangszerelésben. Húsz éve ezen a napon mutatták be a máig talán legfelkavaróbb skinhead-mozit Tony Kaye rendezésében – mi tíz fontos – és SPOILERES – dolog egybegyűjtésével emlékezünk és biztatunk az újranézésre.

írta Nikodémus

Olvasd tovább