0

Könyvajánló – Kinek a történelme?

Trianon, Don-kanyar, Holokauszt, 1956 és az azt követő megtorlás. A XX. századi magyar történelem nagy traumái. A múlt olyan eseményei, amelyeket máig nem dolgozott fel a társadalom; az emlékezeti munka hiánya rányomja bélyegét mindennapjainkra, tisztázatlan múltbéli történeteink nyomasztó árnyékként vetülnek a jelenre. Sokféle módja lehet a kollektív emlékezet ápolásának, a múlt feldolgozásának. A történelem megítélésének és művelésének lehetőségei átalakultak az elmúlt évtizedekben. Egyre inkább elfogadott, hogy a történelem társadalmi diskurzus, és nem kizárólag a tudományosság szűk keretei között lehet értelmezni, hanem meg lehet jeleníteni, sőt létre lehet hozni történeti narratívát más médiumon, kulturális szférában is. A dokumentumfilm az egyik lehetséges eszköz ehhez: segíthet megszabadulni a múlt nyomasztó terheitől. Ez a könyv azt vizsgálja, hogy az elmúlt harminc év magyar történelmi dokumentumfilmjei milyen szerepet játszottak a magyar nemzeti emlékezeti narratívák megfogalmazásában, az emlékezeti közösség megteremtésében, a traumák feldolgozásában.

Sárközy Réka az ELTE Bölcsészkarán és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát. 1995 óta az OSZK 1956-os Intézet munkatársa, kutatási területe a történelmi dokumentumfilm és a történelmi fényképek. Producerként vett részt 16 dokumentumfilm elkészítésében. Az 1956-os Intézet több mint 15 000 digitális fényképet tartalmazó jelenkortörténeti fotóadatbázisának egyik létrehozója. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen doktorált 2011-ben, Elbeszélt múltjaink címmel jelent meg monográfiája a magyar történelmi dokumentumfilm történetéről. 2011 és 2014 között Bolyai János kutatói ösztöndíjas. Óraadóként tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetében és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. (Forrás)

Sárközy Réka: Kinek a történelme? – Emlékezet, politika, dokumentumfilm, Gondolat, 286 oldal, 2018, 3400 Ft

0

Rövidfilm: Szomszédaink, a magyarok 1. – Kárpátalja

Ma van 99 éve, jövőre pedig egy évszázada lesz annak, hogy a trianoni békeszerződés folytán Magyarország gyakorlatilag önmagával lett határos. Az azóta kisebbségi létbe szorult honfitársaink hétköznapjait, küzdelmeit és örömeit mutatja be újszerűen Zámborszki Ákos rendező és Galán Angéla riporter. Íme az első epizód, amelyet hamarosan még újabbak követnek. A vállalkozásról bővebben itt olvashatsz.

3

Box Office: Megingó varázslények

Szenilla posztja

Messze elmaradt a Godzilla II.: A szörnyek királya bevétele a premier hetében az első részéhez képest. Míg a 2014-ben bemutatott Godzilla 93 millióval nyitott, a második rész ennek alig több, mint felét produkálta: 49 millió dollárt. Igaz, nagyjából így is teljesítette a Warner Bros. elvárásait. A múlt heti győztes Aladdin így a toplista második helyére került. Noha a kritikusok kicsit leírták a filmet, a hazai bevételek máris meghaladták a ráköltött 183 milliót. Még a második héten is jóval többet hozott a konyhára (42,3 millió dollár), mint a csütörtökön startoló Rocketman. Az Elton John életéről szóló drámától Oscart remélnek, ennek ellenére az első hétvégén mindössze feleannyit hozott csak össze, mint a hasonló műfajban tavaly bemutatott Bohém Rapszódia: 25 millió dollárt.

Bevétel tekintetében nem, haszon szempontjából viszont jócskán kiemelkedik a mezőnyből a szintén friss Mami, ami ugyan 18,3 milliót tudott „csak” összeszedni, viszont már az első héten bőven visszahozta azt a csekély 5 milliót, amiből a film elkészült.

Az ötödik helyre befért még John Wick 3., igaz, a bevétel fele sincs a múlt hetinek: 11,1 millió dollár. Hasonlóan felére csökkent a Bosszúállók 4. részének bevétele is, de azért ez a 7,8 millió nem annyira rossz, lévén, hogy immár hatodik hete vetítették a filmet. Ne menjünk el amellett sem, hogy a Boxofficemojo adatai szerint a produkció eddig 36 bevételi rekordot döntött meg, ennek még csak nyomába sem tudott érni eddig egyetlen film sem, a korábbi listavezető Star Wars: Az ébredő Erő is „csak” 13 rekordot tudott magáénak.

Igencsak a lista végére csúszott az Éretlenségi és Brightburn – A lángoló fiú is. A héten bemutatásra kerülő Egy kutya négy útja és az X-Men: Sötét Főnix minden bizonnyal tovább ront majd a helyzetükön, egyikük és a most még 10. helyen álló Csaló csajok jó eséllyel ki is szorul a Top 10-ből.

0

InterCom hírlevél

Godzilla a toronyban

A nagyok csak nagyok társaságában érzik jól magukat. A világ legmagasabb épülete, a 828 méter magas, 163 emeletes Burdzs Kalifa fogadta Godzillát és társait. A legújabb kaiju-film, a Godzilla II.—A szörnyek királya (Godzilla 2: King of the Monsters, hazai bemutató: május 30.) bemutatója alkalmából kedden Dubaj és a világ legmagasabb háza szemkápráztató fény-show-ba burkolózott: az épületet körülvevő több ezer helybeli és turista legnagyobb örömére nemcsak Godzillát, hanem más titánokat, Ghidorah-t, Mothrát és Rodant vetítették az oldalára. A nézők minden egyes új képet – tüzet köpő, háromfejű sárkány, kéken villódzó Godzilla és a többiek – hatalmas üdvrivalgással fogadtak.
Az egész toronyházat fénybe vonó műsor során az effektek valóban elhitették a nézővel, hogy az épület remeg, omlani kezd, lángra lobban, füst tör fel belőle és víz lepi el… azután jöttek a valaha a Föld mélyén szunnyadó szörnyek. Godzilla, aki tervezői szerint kb. 120 méter magas, életében először nagyobbnak látszott, mint amekkora – de a filmvásznon is óriási lesz.

Olvasd tovább

0

Take the Ball, Pass the Ball (2018)

írta Nikodémus

Nagyjából tíz éve (egészen pontosan május 27-én) volt egy olyan Bajnokok Ligája-döntő,
ami később futballkorszak-nyitánynak bizonyult: pitbullok a báránykák ellen,
pressing a labdabirtoklás ellen, és az előzetes jóslatok ellenére győzedelmeskedett a katalán szív.
A Barcelona FC Guardiola-korszakáról készült dokumentumfilm.

A foci globális biznisszé válásával természetszerű volt, hogy megjelennek az első olyan filmek, amelyek enyhe játékfilmes beütéssel rajzolnak körbe gigasztárokat, klublegendákat, fényes korszakokat és csúnya bukásokat. A hollywoodi dramaturgia persze mindig mesterkélt marad egy kicsit, ám a két iparágat összekötő sztárkultusz (no és az irgalmatlan pénz) bőven feledteti ezt az apróságot. A Graham Hunter könyve alapján készült Take the Ball, Pass the Ball dokumentumfilm is épp csak ennyit tesz: hozza a kötelezőt, kellemes szórakozást ígérve.

Olvasd tovább

0

Mami – A kulisszák mögött

Mami mindenkit szívesen lát. De boldog lehet, aki élve megússza. Az Oscar-díjas Octavia Spencer (A segítség, A víz érintése) alakítja a magányos Sue Annt, aki csendesen éldegél egy álmos ohiói kisvárosban. Egy nap Maggie (Diana Silver), egy kamaszlány, aki nemrég érkezett a városba, megkéri Sue Annt, hogy vegyen egy kis piát neki és a barátainak. Sue Ann kihasználja az alkalmat, hogy néhány gyanútlan barátra tegyen szert. Felajánlja a fiataloknak, hogy bulizzanak háza alagsorában, így nem kell ittasan vezetniük. De van néhány betartandó szabály. Az egyik bulizónak józannak kell maradnia. Nem szabad káromkodni, nem szabad felmenni a lakásba. És Sue Annt Maminak kell szólítani. De amikor Mami vendégszeretete kezd őrületbe fordulni, a kamaszok álma rémálommá változik, és Mami alagsora, ami kezdetben a város legjobb bulihelyének tűnt, maga lesz a földi pokol.

Olvasd tovább

0

Rövidfilm: Túl az ígéret földjén

Húsz évvel ezelőtt ezen a napon játszották minden idők talán legidegtépőbb BL-döntőjét. Adott két csapat. Az egyik toronymagas esélyesként szántott végig a mezőnyön, a másikban egy (később kiderült, megismételhetetlen) saját nevelésű generáció élezte oroszlánkörmeit. A Bayern München gyors gólt lőtt, végig vezetett és uralta a meccset, hogy aztán a Manchester United mutassa meg újra (immár sokadszor), hogy sohasem szabad feladni. A Vörös Ördögök triplázásának valószínűtlen sztoriját elsőkézből hallhatjuk a főszereplőktől.

0

UIP hírlevél

Kirobbanó siker volt a Rocketman Cannes-ban, Londonban és Szöulban is

„Ha a Bohém rapszódia a rocksztár-életrajzok sajtburgere, a Rocketman az ínyenc keresztfartő, némi homárral körítve” – így vezette fel gasztronómiai hasonlattal Dan Wootton, a The Sun című brit lap tudósítója az Elton John életéről szóló filmmusicalről írt köszöntőjét. Az eddigi premiereken dübörgő álló tapssal üdvözölt film kivívta a kritikusok csodálatát, és milliók tekintették meg azt a videót, amelyen a film főszereplője, az Elton Johnt alakító Taron Egerton örömében elsírja magát. „Jól van, na, hagyjuk ezt – mondta kicsit szégyenlősen a színész, amikor utóbb a sírásról kérdezték. – Ne beszéljünk róla. Kicsit elragadtak az érzelmek. Ez volt életem egyik legjobb napja.” Amikor később megköszönte az dicséreteket, hozzátette: „Köszönöm mindenkinek, aki szépeket mondott rólam. Rendkívül boldoggá tettek egy Aberystwythből származó fiatalembert. És még boldogabbá tettek egy 72 éves rocksztárt.”
Minden ítész kiemeli, hogy Egerton nem csupán remek színész, de valóban kiválóan tud énekelni, így teljes értékű alakítást nyújt Elton John szerepében. Szakmai berkekben biztosra veszik, hogy érik számára az Arany Glóbusz- és Oscar-jelölés.

(Rocketman – hazai bemutató: 2019. június 6.)

Olvasd tovább

0

InterCom hírlevél

Tarantino meghódította Cannes-t

Kedden lezajlott végre az, amiért annyira szurkoltak a világ filmrajongói. Pontosan 25 évvel a Ponyvaregény cannes-i bemutatója után sor került Quentin Tarantino 9. filmje, a Volt egyszer egy… Hollywood (Once Upon A Time In… Hollywood, hazai bemutató: augusztus 8.) vetítésére. A fesztiválpalota általában kritikus közönsége elképesztő lelkesen nézte végig a filmet – már vetítés közben több jelenet nyíltszíni tapsot kapott –, majd végül több mint hét percen át felállva ünnepelték a meghatott alkotókat: a rendező mellett a három főszereplőt, Leonardo DiCapriót, Brad Pittet és Margot Robbie-t. A hatvanas évekbe, Hollywood aranykorába vezető történet tele van nosztalgiával, nagyon jó zenével, öniróniával, és egy olyan csavaros fináléval, hogy a rendező szóban és írásban is sokszor kérni volt kénytelen a nézőit: csak el ne árulják senkinek, amit láttak!
A kritikusok és a közönség lelkesedése után máris arról suttog mindenki, hogy Tarantino a Volt egyszer egy Hollywood-dal az év Oscar-esélyesei közé került, és a főszereplőit is a legnagyobb filmes díj közelébe emelte. Ez persze még messze van, de az már most biztos, hogy a mester zsebre vágta Cannes-t, és újra bebizonyította: ő az egyik legizgalmasabb, legszellemesebb és legvérengzőbb filmes… és úgy látszik, az elmúlt 25 évben ez nem változott.

Olvasd tovább

0

Brexitannia (2017) / Brexit: Háborúban mindent szabad (2019)

írta Nikodémus

Mikor e sorokat írom, még nem biztos, hogy Nagy-Britannia is választ-e magának európa-parlamenti képviselőket – ez a tény önmagában tökéletesen jellemzi, milyen bohózattá süllyedt a Brexit körüli politikai kötélhúzás, melynek főszereplői mintha bizarr táncot lejtenének az egyre döbbentebb publikum előtt. Milliónyi kidobott kompromisszum-tervezeten, számtalan újrakezdett tárgyaláson és leszavazáson, valamint három kilépési céldátumon vagyunk túl, s még mindig képtelen bárki megmondani, kilép-e az Egyesült Királyság az Európai Unióból vagy sem. Ez a tanácstalanság paradox módon úgy szivárog be észrevétlenül két, frissen elkészült filmbe is, hogy azok eredetileg csupán magával a szavazással és annak közvetlen utóhatásaival foglalkoznak.

Olvasd tovább