0

InterCom hírlevél

Jumanji: hamarabb érkezik!

A karácsonyi időszak csupa meglepetéssel van tele. És a legjobbak közül jó néhány a moziban vár. Most például az, hogy a film, amelyik biztosan egész decemberben a mozik egyik fő slágere lesz, a Jumanji – A következő szint (Jumanji: Next Level, hazai bemutató: december 12.) a tervezettnél előbb kerül a mozikba.
A 2017-es hatalmas siker összes főszereplőjével (Dwayne Johnsonnal, Jack Blackkel, Kevin Harttal és Karen Gillannel) visszatérő, de az eredeti történetet jó néhány nagy csavarral felfrissítő vígjátékra nem kell csütörtökig várni. A Jumanji – A következő szint már szerdától látható az ország legtöbb mozijában: a nagy érdeklődésre való tekintettel a multiplex és a szingli mozik közönsége is korábban kezdhet azon nevetni, hogy négy haver bekerül egy videójátékba, kénytelen megküzdeni a Brutális Jürgen nevű főellenséggel, és megpróbál hamarabb kikerülni belőle, minthogy elfogyna mind a három élete. Már szerdától, országszerte!

Olvasd tovább

0

Kis SW-hangoló: Jedi visszatér-vélemények 1983-ból

Bő négy évtizede mutattak be egy alaposan meglódult költségvetésű, viharvert scifi-filmet, ami elképesztő sikert aratva megváltoztatta Hollywood moziforgalmazási szokásait, és Amerika popkulturális arculatát. S persze gazdaggá tette alkotóját, George Lucast. A Csillagok háborújából persze trilógiát kellett kerekíteni, s két korszakkal később, immár a Disney-éra netes összecsapásainak idején érdemes belemerülni egy igazi érdekességbe: Varga Csongor vendégszerzőnk tollából A Jedi visszatér korából származó internetes (!) vélemények elemzését olvashatjátok.

Azt hinné az ember, hogy a nyolcvanas években nem létezett internetes fórumozás Star Wars témában (és semmilyen más témában sem). Alig voltak otthoni használatú számítógépek, az internet gyerekcipőben járt, tehát az akkori rajongók biztos nem netes fórumokon osztották meg egymással a véleményüket, elméleteiket és kritikáikat.

Pedig de.

Olvasd tovább

0

Kis SW-hangoló: A Star Wars, a kereszténység és a kármelita pap

Mit tegyünk, ha keresztény létünkre imádjuk a Star Wars-filmeket? Tartsunk tán bűnbánatot? Vagy inkább keressünk kapcsolódási pontokat a legendás „űropera” és hitünk között? Béri László Renátó kármelita szerzetes az utóbbit javasolja – szerinte a keresztény hit és tanítás, illetve a Star Wars világa sok szempontból nagyon is hasonlítanak egymásra.

– Renátó atya több helyen is beszélt már a Star Wars-filmek – vagy mondjuk inkább úgy, a Star Wars „világa” – iránti szeretetéről, ennek ellenére, úgy tippelem, ez a vonzalma még mindig sokakban kelthet némi zavart… „Egy SW-rajongó kármelita atya, hát hogy is van ez?”

– A SW világa és a keresztény hit, úgy gondolom, leginkább a misztika és a mély spiritualitás közös halmazában találkozik. Olyan emberi és isteni ősképeket látunk ezekben a filmekben, amelyek egyetemesen ott élnek mindnyájuk benső világában. Talán a legfontosabb ezek közül a fény és a sötétség viszonya. Mindnyájunknak van egy világos és egy sötét oldala, ez a kettősség bennünk él. A SW-filmek egyik fő témája a világos és sötét oldal közötti egyensúly-keresés: ha csak a „világosság” marad, s a sötét oldalt nem vesszük figyelembe, elbagatellizáljuk az erejét, akkor az a gőg bűnéhez, és ebből fakadóan a végső pusztuláshoz vezet. Az egyensúly a világos és a sötét oldal együttes elfogadásában áll.

Olvasd tovább

0

InterCom hírlevél

Makulátlan angyal

Kristen Stewart tökéletesen teljesít, mint harcias angyal: a Charlie angyalai-ban (Charlie’s Angels, hazai bemutató: november 28.) közelharcban, tűzharcba és autós üldözésben is felveszi a versenyt a férfiakkal – ő és két szép társnője egyáltalán nem óvatoskodott a felvételek során.
Maga a színésznő lepődött meg a legjobban, amikor az utolsó forgatási napon felfedezte, hogy történt vele valami, ami korábban még soha: sérülés nélkül úszta meg a munkát.
– Nagyon sok kaszkadőrmelót vállaltam a Charlie angyalai-ban, de nem lett semmi bajom – nyilatkozta a színésznő, aki az Alkonyat-filmek Bellájaként lett világhírű, és azóta felváltva dolgozik nagy hollywoodi és kisköltségvetésű művészfilmekben. – Korábban mindig történt velem valami: kibicsaklott a bokám, eltörtem a hüvelykujjam és a középső ujjam, összevagdostam a lábam… 2013-ban bottal mentem az Oscar-gálára, mert törött üvegbe léptem. A legbeszélgetősebb filmet is kötésben végeztem. Most meg rengeteg volt az akció, és sértetlenül megúsztam. Úgyhogy szívesen vállalom a második részt.

Olvasd tovább

0

UIP hírlevél

Többet dolgoztak Sonic, a sündisznón, mint gondoltuk

Öt hónapon át tartott az animált Sonic sündisznó újradizájnolása. A Sonic Team Argentina rajongói portál megszólaltatta Max Schneidert, az egyik animátort, aki elmesélte, hogy a Sonic, a sündisznó című élőszínészes-animációs filmet gyártó Paramount Studios adott nekik elég időt arra, hogy szó szerint tetőtől talpig – az arcától a cipőjéig – újratervezzék a népszerű videójáték hősét. Erre azért volt szükség, mert az első előzetes megjelenése után óriási felzúdulást keltett a rajongók körében Sonic új alakja, amit a Paramount rendelt eredetileg. A stúdió ugyanis úgy gondolta, Sonic új fazonja jobban illik majd az élőszínészes környezethez. Tévedtek.
Számítottak némi ellenkezésre a videójáték rajongói részéről, de akkora botrányra nem voltak felkészülve, amekkora kitört. Az internet népe egy emberként kritizálta Sonic új fogát, új szemét és általában mindenét, ezért a Paramount meghátrált: úgy döntöttek, visszatérnek a süni eredeti formájához, még ha emiatt el is kell halasztani a bemutató. Schneider szerint a stúdió azért járult hozzá a viszonylag hosszú utómunkához, mert nem volt drága, és megérte a csúszás, hiszen a rajongók haragja miatt súlyos pénzek úsztak volna el, amennyiben marad az eredeti dizájn, és a csalódott fanok bojkottot hirdetnek. A kék süni mellett olyan sztárok főszerepelnek a filmben, mint James Marsden és Jim Carrey.

(Sonic the Hedgehog – hazai bemutató: 2020. február 13.)

Olvasd tovább

0

Kicsit meghalni – Amundsen / Az aszfalt királyai

írta Nikodémus

Az autósfilmről erre már volt szó.

Saját határainak feszegetése mindig is az emberiség izgalmas és veszélyes elfoglaltságai közé tartozott – ám széles körben közkedveltté ironikus módon épp akkor vált, mire elfogytak a meghódítandó, ismeretlen területek a Földön. Irány hát a múlt! Az egykorvolt pionírok legendáriuma szinte végtelen lehetőségeket kínál a késői utódoknak mítoszfaragásra – nem véletlen a filmvilágban a felfedezős-életrajzi eposzok ismétlődő divathulláma. A még novemberben bemutatott Amundsen és Az aszfalt királyai egyaránt komolyabb ambíciókat dédelget puszta ismeretterjesztésnél.

Olvasd tovább

0

The Mandalorian – 3-4. rész

írta Nikodémus

Két hete még csak távolról vizsgálgattuk a horizontot: ízlelgettük a Disney új üdvöskéjének hangulatát, karakterét, játékidejét. A Disney+ egyik zászlóshajójának szánt The Mandalorian két újabb része viszont alaposan beindítja a történéseket, és főszereplőjének figuráját is tovább árnyalja – legalábbis így sejtjük, mert a sisak alá továbbra sem leshetünk be.

Hősünk (Pedro Pascal) még mindig nagyon kúl, és ahogy kell, leszállítja a zsákmányt a megbízónak. Igen ám, csakhogy valami (lelkiismeret? taktika? haszonlesés?) megszólal benne, és amikor lehallgat egy titkos beszélgetést, akcióba lép a fizetségből megerősített páncéljában. Lezúz pár rohamosztagost, szerez pár sérülést, de a java még hátravan. Igen, a harmadik rész végre kicsit nagyobb tétekben játszik, a vége pedig egy kellemes leszámolásba torkollik: a készítők a sivatagi kutyagolást jó érzékkel váltották fel egy kis akciózással. A szökés épphogy sikerül, a rejtőzködés pedig nem egészen úgy jön össze, ahogy várnánk. Ezen a ponton (az amúgy Bryce Dallas Howard által rendezett a negyedik részben) sétál be Cara Dune (Gina Carano) a képbe, hogy kissé megzrikálja hősünk addig betonkemény arcélét.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Személyesség, jelenlét, narrativitás

A kilencvenes években a rendszerváltás társadalmi és kulturális átalakulásának súlyos következményeivel küszködő magyar dokumentumfilm-művészet az ezredforduló után elkezdte tudatosan keresni és lassanként megtalálni az utat a széles közönséghez. Mi a nemfikciós filmek új keletű sikerének titka? Milyen változások zajlottak le a kétezres években, amelyek nyomán e hagyományosan felvilágosító szerepkörbe utalt mozgóképes formában előtérbe került a drámai és a komikus hatáskeltés? Kik az alakítói, és melyek az összetevői a változásoknak? A könyv a magyar dokumentumfilmben lezajlott paradigmaváltást kutatja széles perspektívában, a kulturális-társadalmi-politikai összefüggésektől eljutva egészen a részletekbe menő filmelemzésekig.

A szerző bemutatja a dokumentumfilm nemzetközi piacában és módszereiben a nyolcvanas évektől kezdve lezajlott változásokat, amelyek a magyarországi átalakulásnak is megágyaztak; elemzi a hazai dokumentumfilm rendszerváltás utáni helyzetét, és leírja azokat az alapvető elmozdulásokat stílusban, gondolkodásmódban és hangvételben, amelyek összességében paradigmaváltásként jellemezhetőek. Az átfogó filmtörténeti vizsgálódást a kortárs dokumentumfilm meghatározó alkotásait körbejáró esettanulmányok színesítik, melyekben a szerző részletesen elemzi két kiemelkedő magyar dokumentumfilmes, Almási Tamás és Sós Ágnes életművét. Az itt olvasható, a társtudományokra is támaszkodó filmesztétikai elemzések a dokumentumfilmet a magyar filmművészet színes, eleven, együttérzésre és együtt gondolkodásra sarkalló ágaként mutatják fel.

Stőhr Lóránt (1974) Balázs Béla-díjas filmkritikus, filmtörténész. A Színház és Filmművészeti Egyetem docense, az Élet és Irodalom filmkritikusa. A filmmelodráma, a kortárs magyar film és a dokumentumfilm témaköreiben publikálta legfontosabb írásait. Keserű könnyek – A melodráma a modernitáson túl című kötete 2013-ban jelent meg. (Forrás)

Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás – Paradigmaváltás a kortárs magyar dokumentumfilmben, Gondolat, 262 oldal, 2019, 3200 Ft

0

UIP hírlevél

A Macskák mégis indul az Arany Glóbusz-versenyben

Korábban úgy lehetett tudni, hogy a Macskák című filmmusical, amely Andrew Lloyd Webber színpadi műve alapján készült, nem indul az Arany Glóbuszért, mert nem tudják időben befejezni. Most azonban úgy tűnik, hogy a film mégis napok múlva kész lesz, és december elején be tudják mutatni a Hollywoodban akkreditált külföldi tudósítóknak, akik az Arany Glóbuszt odaítélik. A külföldi tudósítóknak december 4-éig minden versenybe induló filmet látniuk kell, hogy december 9-én kihirdethessék a díjakra jelölt alkotásokat.
A Macskák stábja versenyt fut az idővel, mivel elhúzódtak az utómunkálatok: az összes szereplő macskává változik számítógépes animáció segítségével, s ezen több mint 100 szakember dolgozik váltott műszakban. Az előzetesek élénk internetes visszhangot váltottak ki, mert sokan furcsállották a macskává változott színészek látványát, a gyártó Universal Pictures elnöke, Donna Langley azonban biztos abban, hogy a több mint 100 millió dollárba kerülő produkció nagy siker lesz. Garancia erre a rendező személye is: Tom Hooper az utóbbi években zsinórban három Oscar-díjas filmet rendezett (A király beszéde, A nyomorultak, A dán lány).

(Cats – hazai bemutató: 2019. december 26.)

Olvasd tovább

0

InterCom hírlevél

Richard Jewell: új Oscar-esélyes?

Szerda este új versenyző lépett a pályára az Oscar-díjért zajló vetélkedésben. A Los Angelesben rendezett AFI filmfesztiválon (az Amerikai Film Intézet rangos eseményén), ahol természetesen a Filmakadémia nagyon sok szavazója vesz részt a vetítéseken, bemutatták Clint Eastwood új rendezését, a Richard Jewell balladáját (Richard Jewell, hazai bemutató: január). A 89 éves, négyszeres Oscar-díjas filmes ismét megtörtént esetet dolgozott fel: az atlantai olimpia egyik biztonsági őre bombát talált egy esti koncerten. Bátorságának köszönhetően sok ember menekült meg – ám nem sokkal azután, hogy hősként kezdték ünnepelni, az FBI a tett elkövetésével is meggyanúsította, és amikor a sajtó ezt megneszelte, pokollá tette az életét.
A gálavetítésen ott volt a film összes híres főszereplője, Sam Rockwell, Jon Hamm, Olivia Wilde, Kathy Bates, de ők, a nézőik és a rangos közönség is egyetértett abban, hogy a film főszerepét játszó, eddig szinte ismeretlen Paul Walter Hauser különleges alakítása teszi a filmet is igazán emlékezetessé – és hogy szinte biztosra veheti az Oscar-díj jelölést. Eastwood színészei közül jó néhányat jelöltek már Oscarra: Gene Hackmant a Nincs bocsánatban, Tim Robbinst és Sean Pennt a Titokzatos folyóban, Bradley Coopert az Amerikai mesterlövészben nyújtott alakításáért. Az első vetítés visszhangja szerint talán Paul Walter Hauser lesz a következő.

Olvasd tovább