FilmDROID 
Sikerült-e méltó módon lezárni a sagát?
Vagy maradt bennetek hiányérzet?
Itt nyugodtan lehet SPOILERezni!
kritika
Six Underground – Hatan az alvilágból (6 Underground)
írta Minime
A Netflix ezúttal merészet húzott, ugyanis összekapta a sokak által már régóta lesajnált Michael Bay rendezőt, a Wernick-Reese (Deadpool, Zombieland) írópárost és Hollywood kétségtelenül legeladhatóbb individuális portékáját, Ryan Reynolds-ot, hogy közösen alkossanak valami rendhagyót, és ezt mind együtt R kategóriában.
Jumanji: A következő szint (Jumanji: The Next Level)
írta Minime
Időnként előfordul, hogy az ember megváltoztatja egy filmmel kapcsolatos véleményét, miután megnézi újra, vagy csupán másképpen tekint rá. Jelen esetben ez rám is igaz, ugyanis két évvel ezelőtt az akkori Jumanji epizódot egy rövid ismertető csomagban kellemetlenül lehúztam, ám ha pusztán a vicces szórakoztatás szemszögéből figyeltem volna, akkor egy 70%-os értékelést simán megért az akkor elsőre megadott 30% helyett. Ritkán változtatok véleményt, de itt jogosnak éreztem, hiszen visszanézve a Vár a dzsungelt, egészen jól szórakoztam.
Eme rövid revideálás után térjünk is rá a legújabb epizódra, amely tegnap óta szerepel a hazai mozik műsorában. A korábbi gárda minden szereplője visszatér (Johnson, Black, Hart, Gillan, valamint Jonas is), persze a fiatalokkal egyetemben. Továbbá ezúttal újabb karakterekkel és avatárokkal – Ming (Awkwafina) és a fekete paripa például – bővítették ki a már meglévő csapatot. Ez helyenként jól, helyenként kevésbé frappánsan sül el, de mindenképpen hatásos bővítésnek ad helyet a moziban.
Röviden: Charlie angyalai / Halálod appja / A holtak nem halnak meg / Az önvédelem művészete
írta Minime
Charlie angyalai (Charlie’s Angels) – Elizabeth Banks író-rendező és mellékszereplő újrája a híres tévésorozat, valamint a korábbi mozifilmek figyelembevételével. Az angyalok szerepében Kristen Stewart, Ella Balinska és Naomi Scott „domborítanak”, valamint Banks Bosleyja mellett feltűnik még Patrick Stewarté és Djimon Hounsou hasonszőrű beosztásbeli szereplése is. A történet középpontjában pedig egy high-tech energiaforrás körüli hercehurca áll, mivel ezt a megújuló energiaforrást, akár bombává is lehet alakítani. A film önmagában semmivel nem rosszabb, mint a Diaz-Liu-Barrymore-féle korábbiak, de a nézők kevésbé szeretik. Kicsit összeszedetlen, kissé csapongó, viszonylag kevés az akció és rettenetesen sablonos is, de aki nem ettől várja a filmipar megváltását, annak egyszeri megtekintésre simán ajánlott darab, hiszen majdnem két órát eltölthetsz vele, miközben megvacsorázol vagy sminkelsz. Elizabeth Banks produceri ambícióihoz teljesen passzol a mozi, és éppen azt a csajos vonalat képviseli, ahogyan korábbi hasonló munkái is, ám most írni és rendezni is magát kérte fel, sőt még szerepel is, szóval ilyen a klasszikus mesternégyes. Végül is a lányok nem csúnyák, az akciók elmennek, a történettől ennél a sorozatnál sosem vártunk sokat (ez is éppen illik a koncepcióba), úgyhogy közel sem annyira trash-film, mint ahogy az értékelései mutatják. Értékelés: 50 %.
Kicsit meghalni – Amundsen / Az aszfalt királyai
írta Nikodémus
Az autósfilmről erre már volt szó.
Saját határainak feszegetése mindig is az emberiség izgalmas és veszélyes elfoglaltságai közé tartozott – ám széles körben közkedveltté ironikus módon épp akkor vált, mire elfogytak a meghódítandó, ismeretlen területek a Földön. Irány hát a múlt! Az egykorvolt pionírok legendáriuma szinte végtelen lehetőségeket kínál a késői utódoknak mítoszfaragásra – nem véletlen a filmvilágban a felfedezős-életrajzi eposzok ismétlődő divathulláma. A még novemberben bemutatott Amundsen és Az aszfalt királyai egyaránt komolyabb ambíciókat dédelget puszta ismeretterjesztésnél.
The Mandalorian – 3-4. rész
írta Nikodémus
Két hete még csak távolról vizsgálgattuk a horizontot: ízlelgettük a Disney új üdvöskéjének hangulatát, karakterét, játékidejét. A Disney+ egyik zászlóshajójának szánt The Mandalorian két újabb része viszont alaposan beindítja a történéseket, és főszereplőjének figuráját is tovább árnyalja – legalábbis így sejtjük, mert a sisak alá továbbra sem leshetünk be.
Hősünk (Pedro Pascal) még mindig nagyon kúl, és ahogy kell, leszállítja a zsákmányt a megbízónak. Igen ám, csakhogy valami (lelkiismeret? taktika? haszonlesés?) megszólal benne, és amikor lehallgat egy titkos beszélgetést, akcióba lép a fizetségből megerősített páncéljában. Lezúz pár rohamosztagost, szerez pár sérülést, de a java még hátravan. Igen, a harmadik rész végre kicsit nagyobb tétekben játszik, a vége pedig egy kellemes leszámolásba torkollik: a készítők a sivatagi kutyagolást jó érzékkel váltották fel egy kis akciózással. A szökés épphogy sikerül, a rejtőzködés pedig nem egészen úgy jön össze, ahogy várnánk. Ezen a ponton (az amúgy Bryce Dallas Howard által rendezett a negyedik részben) sétál be Cara Dune (Gina Carano) a képbe, hogy kissé megzrikálja hősünk addig betonkemény arcélét.
Röviden: Az aszfalt királyai / Midway / Álomdoktor / Demóna – A sötétség úrnője
írta Minime
Az aszfalt királyai (Ford v Ferrari / Le Mans ’66) – James Mangold zseniális mozija, amely megtörtént események alapján rekonstruálja az 1960-as évek versenyautó-gyártásának iparági és személyes versenyhelyzetét és a Le Mans-i 24 órás verseny megnyeréséhez vezető rögös utat. A valós eseményeken alapuló történet egészen kivételes alakításokkal rendelkezik, egyrészt a Carroll Shelby-t megformáló Matt Damon részéről, másrészt a még tőle is rendkívülibb alakítást nyújtó, Ken Miles szerepében brillírozó Christian Bale-nek köszönhetően. A kiváló forgatókönyv által egy kevéssé ismert történet kapott világméretű publicitást, és olyan emberek kerültek a középpontjába, akikről a hétköznapokban talán semmit vagy nagyon keveset tudunk. A presztízs, a család, az üzlet, a barátság és az emberség mindazon kérdéseire rávilágít ez a mozi, amely a mai filmeknek kevés alkalommal sikerül, és ezt mesterien teszi. A mellékszerepekben Jon Bernthal, Josh Lucas, Tracy Letts, Caitriona Balfe és az ifjú Noah Jupe is remekelnek. Dramaturgiailag, rendezésileg és főként színészileg azon kevés idei mozik egyike, amit nem szabad kihagyni, még akkor sem, ha egyébként távol áll a nézőtől az autóipar vagy éppen a Ferrari és a Ford rivalizálásának igaz története. A személyes motivációk, sorskérdések és emberi mélységek, illetve felületességek ábrázolásának magasiskolája a kiváló Mangoldtól. Értékelés: 90%
Elfordulni könnyebb – Az angyal / A rendszer (2018)
írta Nikodémus
Mióta él az ember, manipulál: rokont, barátot, ismerőst vagy akár egy egész országot. Mielőtt azonban felülnénk bármilyen, manapság divatos összeesküvés-elméletnek, érdemes közelebbről megvizsgálnunk – amíg tehetjük – a félrevezetés működésének pontos mechanizmusát. Erre vállalkozik erős, időnként húsbavágó aktualitással két, hazánkban idén ősszel bemutatott film is: az argentin Az angyal (El Ángel) és a spanyol A rendszer (El reino) hősei egyaránt született manipulátorok, akik még akkor is valósággörbítéssel próbálkoznak, amikor már rég megtörtént a lebukás.
The Mandalorian – 1-2. rész
írta Nikodémus
Ilyen az igazi SW-fan: vár, egyre türelmetlenebbül, izgatottan veszi kezébe az új portékát, és már az első benyomásból mindent ki akar facsarni. A világ Star Warsos része minden valószínűség szerint így itta a kedden debütált The Mandalorian első képsorait. Többszörösen korszakos pillanat ez: a Csillagok háborúja élőszereplős sorozat formáját ölti (George Lucas legalább három évtizedes álma volt ez), streaming-csatornát robbantanak be vele (Disney+), és ünnepi esemény(film) helyett hétköznapjaink részévé válik. A felhajtás és a tuti biznisz látszata ellenére kockázatos vállalkozás ez, és a Lucasfilmnek a Skywalker-sztori enyhe félresiklatása (plusz a szólófilmek kudarca) miatt nem is nagyon van más választása. De amint lepereg a szokatlanul visszafogott főcím és az első, definitívnek szánt szekvencia (ami az is, mármint definitív), már látszik, nem lesz itt hiba.
Rocketman / Yesterday
írta Nikodémus
Nem menekülnek a popsztárok: a Bohém rapszódia valószínűtlen (s szerintem érdemtelen) sikere új löketet adott a zenés életrajzi filmek zsánerének. A producerek már a pénzt számolnák, a vészes ötletszegénység általános kiütközésének idején azonban volt két terv, amely sokat ígért. A Rocketman élő ikonról szól, és musicalformában kíván lelket boncolni, a Yesterday pedig felveti, mi lenne, ha a világ leghíresebb beat-zenekara sosem létezett volna. Zseniális ideák, a végeredmény azonban sajnos felemás lett.
Szembesítés – Nobadi
írta Nikodémus
November 26-án, 18 órától a Faludi Ferenc Akadémia és az Osztrák Kulturális Fórum
szervezésében a Művész moziban vetítik Karl Markovics Lélegzés című filmjét.
A vetítést követően a rendezővel is találkozhatnak az érdeklődők.
A 22. Faludi Nemzetközi Filmszemlét 2019. november 27. és 30. között rendezik Budapesten,
a Premier Kultcafé és Moziban. Az idei mottó a Hívás.
Többen is pályázhatnának az osztrák néplélek kényelmes jóléte mögött lapuló sötét titkok feltáróinak krónikási címére (Michael Haneke és Ulrich Seidl biztosan a dobogósok között lenne), és legújabb filmje alapján úgy tűnik, Karl Markovics is ebbe a klubba tart. Az idei Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott Nobadi nem kíméli a nézőt, ám a provokatív(nak tűnő) felszín ne tévesszen meg minket: Markovics metsző őszinteséggel szembesít és kérdez.
Terminátor: Sötét végzet (Terminator: Dark Fate)
írta Minime
Az előző (?) részről itt esett szó.
A Terminator-franchise halott, és ez az állítás egészen 1984 óta igaz, ugyanis az 1991-es folytatás is alapjaiban felrúgott mindent, amit az első rész állított, de James Cameron gondos felügyelete, egy klassz forgatókönyv és a szuper kivitelezés miatt ezt meg lehetett bocsájtani, sőt esetünkben a technikai fejlődésnek hála az Ítélet napja jobb film lett elődjénél. Logikailag azonban totálisan felesleges volt, hiszen a sztori szerint a Skynet a bukása előtti utolsó pillanatban küldi a T-800-as halálosztót Sarah Connor életét kioltani. Ergo egy dobása volt, meglépte, bukta, lépjünk tovább. Azóta azonban kiderült, hogy nem csak a nézőket lehet alapjában hülyére venni, hanem maga a Skynet sem okosabb egy C-64-re írt sakkprogramnál, hiszen az újabb epizódokban egyre-másra bukkannak fel a T-800-tól jóval halálosabb gépemberek, hogy az éppen aktuális célpont életére törjenek. Ha 1984-ben már ezt a latino-terminátort küldi, Kyle Reese-nek esélye se lett volna.