Terminátor: Sötét végzet (Terminator: Dark Fate)

írta Minime

Az előző (?) részről itt esett szó.

A Terminator-franchise halott, és ez az állítás egészen 1984 óta igaz, ugyanis az 1991-es folytatás is alapjaiban felrúgott mindent, amit az első rész állított, de James Cameron gondos felügyelete, egy klassz forgatókönyv és a szuper kivitelezés miatt ezt meg lehetett bocsájtani, sőt esetünkben a technikai fejlődésnek hála az Ítélet napja jobb film lett elődjénél. Logikailag azonban totálisan felesleges volt, hiszen a sztori szerint a Skynet a bukása előtti utolsó pillanatban küldi a T-800-as halálosztót Sarah Connor életét kioltani. Ergo egy dobása volt, meglépte, bukta, lépjünk tovább. Azóta azonban kiderült, hogy nem csak a nézőket lehet alapjában hülyére venni, hanem maga a Skynet sem okosabb egy C-64-re írt sakkprogramnál, hiszen az újabb epizódokban egyre-másra bukkannak fel a T-800-tól jóval halálosabb gépemberek, hogy az éppen aktuális célpont életére törjenek. Ha 1984-ben már ezt a latino-terminátort küldi, Kyle Reese-nek esélye se lett volna.

Esetünkben Daniela Ramos (Natalia Reyes) a célpont, akit egy REV-9 (Gabriel Luna) sorozatszámú terminátor akar megölni egy, az alapértelmezettként felfogott első két rész történetétől szinte semmiben el nem térő jövőből érkezve. Természetesen ez a ketyere sokkal high-tech-ebb minden eddiginél, hiszen tud osztódni, mint az egysejtűek. Látva a működési mechanizmusát, hála a forgatókönyvnek, az az egy sejtje sem az agya. A lány védelmét egy felturbózott humanoid jövőbeli katona próbálja megoldani, aki a Grace (Mackenzie Davis) névre hallgat és biomechanikus implantátumokkal bír, amelyek megnövelik az erejét, kitartását, tűréshatárát és sebességét, de nem hozták helyre a szemtengelyferdülését. Soo sad. Majd megváltóként megérkezik a vászonra a nyitó képsorokban további – borzalmasan banális – motivációval ellátott, eredeti Sarah Connor (Linda Hamilton), aki pótanyukaként beáll a jó ügy mögé és gardírozza a jánykákat. Közben pedig sikerül gigantikus érzelmi fordulatok közepette visszacsempészni a filmbe az eredeti T-800-as modellt is, aki Carl-nak (Arnold Schwarzenegger) nevezi magát és jelentősen megöregedett. Hatalmas, akciókban bővelkedő látványhajsza kezdődik, amelybe életet lehel a végtére is egészen pazar CGI, mintegy pótolva a színészek játékának és hitelességének teljes hiányát. Kiderül természetesen, mi változott vagy éppenséggel mi nem, szögegyszerű történetben kapunk választ minden feleslegessé vált kérdésünkre, és örömmel nézzük majd végig a szokásos menetet, amit valószínűleg 4-5 éven belül egy újabb hasonlóan buta folytatás, remake vagy „kihagyok 2-3 részt, és úgy gondolom át a sztorit” film fog követni.

Színészi játékról tök felesleges beszélni, a film összes értékelhető mozzanata ezen a téren Hamilton és Arnold múltat idéző vitái és poénjai közben kerül felszínre. Az új terminátor pedig néha mond tök vicces dolgokat, és helyenként még úriember is. Olyan beszivárgó szupergép, aki le se sz*rja, hogy egy komplett autópálya teljes napi forgalma nézi végig az alakváltásait stb. Hát hol volt ennyire ostoba az 1984-es gépember? Lassan el kell engedniük ezt a szálat, akármilyen ikonikus is, hiszen Van Damme jelenléte sem segített anno a Tökéletes katona bugyuta folytatásain, és lassan odaér ez a franchise is. Bizonyos dolgok már annyira buták ezekben a filmekben, hogy érdemesebb lenne egy valós, kiválóan összerántott remake-t piacra dobni, mint ezeket a filmeket, amelyek alapjában véve a kezdeti logikai bukfenc miatt mind-mind remake-k is.

Tim Miller összerakta, amit kellett. A Deadpool után nem is vártunk mást. A szkriptért pedig David S. Goyer, Justin Rhodes és Billy Ray az, akinek hurkot kell kötni a nyakába, amiért csak ennyire futotta a nagy újragondolásból. James Cameron pedig hiába állt be producernek, valószínűleg ha az Alitát volt szíve lepasszolni, akkor sejthető, mennyit törődött ezzel a filmmel. Őt most a buta sztorira épített bazi nagy kék emberekből kifacsarható több milliárdos bevétel motiválja kizárólag. Azt meg már ne is említsük, hogy ha Rambo megcélozta Mexikót, akkor „mi miért ne?” érzést is kelt a film.

Nagyon felejtős, de a PS-en lövöldöző droidoknak és a „mindegy mi van benne, ha Terminátor a címe, nekem akkor is király” szurkerek talán megkajálják megint. Amennyire hihetünk az előjeleknek, lehet, már ők sem, majd meglátjuk. Azért a veteránokat jó volt együtt látni, de ez a jövőkép már sehová sem vezet. Talán ha McG nem rontja el a Megváltást, lehetett volna belőle még bármi is.