Alita: A harc angyala (Alita: Battle Angel)

írta Minime

James Cameron hosszú-hosszú éveken át magának tartogatott és mélyen dédelgetett álma válik valóra a mozikban ezúttal, azonban nem a „nagymester” saját akaratának alkotófolyamata által, hanem mintegy „kiközvetített” munkaként landolt Robert Rodriguez rendező kezében. Az Avatar-folytatásokkal bíbelődő guru személyes jó kapcsolatuk és hasonló rajongásuk miatt szavazott kollégájára, és csupán a produceri és forgatókönyv-adaptálási feladatokra szánta rá az idejét. Időnként, amikor egy nagy rendező elkötelezi magát egy projekt mellett, képes olyan beleéléssel megalkotni álmát, ahogyan azt Cameron tette az Avatar vizualitása esetében. Az Alita-projekt azonban, amely a másik nagy álma volt, lassan kicsordogált a kezéből, és Rodriguez kamerái előtt landolt. Vajon hiba kölcsönadni az álmainkat másnak, akár egy hasonló rajongói nézőponttal rendelkező kollégának?

A film „in medias res” kezdetekor tanúi lehetünk Dr. Dyson Ido (Christoph Waltz) kutatótúrájának, amelyet Roncsváros szeméttelepén végez. A XXVI. században járunk, ahol a gazdagok jólétben és boldogságban élnek az égbolton lebegő Zalem komplexumában, miközben az egyszerű emberek a „Bukás”-nak nevezett háború óta a Föld maradványai között kénytelenek meghúzódni. Ido, aki kibersebészetből él, felfedez egy sérült női kiborgtorzót, amelyben azonban érintetlen emberi agyra lel. A lányt elhunyt kislányáról Alitának nevezi el, és rekonstruálja annak testét. Alita (Rosa Salazar) ébredése után nem rendelkezik semmilyen emlékkel, azonban hamar kiderül, hogy elfeledett tudás birtokosa és fajtájának utolsó példánya egy régi korból. A lány kezdeti lépései során megismerkedik a Motorball elnevezésű gladiátorsporttal, valamint Hugo-val (Keean Johnson), akivel gyengéd érzelmek szövődnek közöttük. Dr. Ido-ról idővel kiderülnek régóta titokban tartott tények, amelyeknek ex-neje, Chiren (Jennifer Connelly) is részese. Kapcsolatuk Zalemmel, a Vadászharcosok kasztjának marginális ismertetése és a Motorball promóter, gengszter, nagymenő Vector (Mahershala Ali) szerepének bemutatása sem maradhat ki a történetből. Alita pedig lépésről lépésre fedezi fel az újonnan megismert világ különböző részeit, átküzdi magát számtalan akadályon és eljut a film végpontjáig, amelyet igazából tekinthetünk inkább egy „első félidőnek.”

A történet gyakorlatilag Yukito Kishiro Gunnm című mangájának adaptációja, amelynek főhősnőjét később az amerikaiak keresztelték Gally-ról Alitára. A történet kibontakoztatása során azonban elfelejtettek a készítők egy nagyon fontos aspektust, mégpedig a történet egyes elemeinek és bizonyos részeinek kifejtését. Cameron és segítője, Laeta Kalogridis letettek egy látványorientált forgatókönyvet Rodriguez elé és hiába látta el a produceri teendőket a „nagy mágus”, ezúttal sajnos nem sikerült meglátnia a saját maga által kreált legnagyobb hibát, vagyis hogy nincsen története a történetének. A film gyakorlatilag minden olyan nagyobb momentumot elfelejt megmutatni, mint maga a „Bukás” vagy Zalem létének és lakóinak bármilyen jelentősége vagy okai, a Motorball hagyományai, a Vadászharcosok kasztja vagy akár az antagonistának tekinthető Nova (Edward Norton) bármilyen szerepvállalása. Egyszerűen érdek nélkül, motiváció nélkül vergődő karakterek keverednek interakcióba más hasonló „betegségben” szenvedő karakterekkel. Az egyetlen kidolgozott motivációtól vezérelt karakter maga a címszereplő, Alita. Nála azonban abba a hibába esik a film, hogy teljesen logikátlan lépések sorozatán keresztül vezeti előre a karaktert és próbál meg utólagos „logikus motivációt” teremteni a karakternek. A szereplők közül azok sem képesek a filmben egymással hitelesen kommunikálni, akik korábbi személyes kapcsolataik révén ismerik egymást. A mellékszerepekben megjelenő, főképpen kiborg karakterek, Jackie Earl Haley, Ed Skrein, Eiza Gonzalez mind-mind csak elemek, amelyek bárki mások lehettek volna. Skrein kiemelhető, mert egyszerűen semmilyen szerep nem áll jól neki, lásd a Deadpool mosogatónevű gonosza. Ami az akciószekvenciákat illeti, sokszor túlzásokba esve kapkod az operatőr, máskor kimérten vezeti végig a jelenetek mozdulatsorait.

A szereplők közül Rosa Salazar emelkedik ki, aki talán minden idők legjobb motion-capture karakterét kelti életre a végtelenül kidolgozott, szinte élő, érző Alita megformálása során. Waltz mint pótapa-figura kezdetben a törődés és a biztonságteremtés szándékát mutatva egyszerűen átcsúszik a logikátlanul viselkedő és döntéseket hozó, illetve azokat meghozni hagyó felnőtt bőrébe. Alakítása egyszerű és rutinra épül, semmilyen magasztosabb erőfeszítést nem igényel. Connelly semlegesen, szinte unottan teszi a dolgát a vásznon, a Hugo-t alakító Johnson pedig csupán jóképű, és időnként meglehetősen ostoba alakítást nyújt. A mellékszerepek színészei gyakorlatilag látványorientált tucatkellékek.

Összességében az Alita egy cyberpunk elemekkel tarkított modern akciómozi, amely túl sokat próbál markolni, ezáltal keveset fog és tart meg az ujjai között. Rodriguez rendezése korrekt, szinte „iparosmunka”, amely felvonultatja ugyan az elvárt elemeket, de a forgatókönyv és a film szerkezeti felépítésének hiányosságait nem képes pótolni. A mozi gyakorlatilag Rosa Salazar és a motion capture technológia tökéletes győzelme az összes többi elvárható aspektus felett, de ha ez némileg vigasztaló, ez a győzelem teljesen egyértelmű és megsemmisítő.