Ha visszamehetnél az időben, megtennéd? Érdemes lenne? Azt mondják, a múlt más vidék. Zártak a határai. De mitévők legyünk, ha ez nem teljesen igaz? Mi történik, ha a saját bőrödön tapasztalhatod meg a múltat, annak túláradó ingertömegével együtt? Ezzel a helyzettel szembesül Eloise (Thomasin McKenzie) Edgar Wright új lélektani thrillerében. A fiatal lány azért érkezik Londonba, hogy divattervezést tanuljon, de igazából a múlt érdekli – szenvedélyének tárgya egy letűnt korszak. A hatvanas évek Londonjába vágyik, hogy személyesen merüljön el annak minden pompájában. Eloise titokzatos természetfeletti képessége megadja a lehetőséget arra, hogy olyan kézzelfoghatóan váljanak valóra álmai, ami számára is szinte felfoghatatlan. Amikor beköltözik a jellegtelen kollégiumba, Eloise azonnal megijed szobatársától, a lenyűgöző Jocastától (Synnove Karlssen) és divatőrült barátaitól. Bár barátságos csoporttársa, John (Michael Ajao) igyekszik bátorítani őt, Eloise ki nem állhatja az egész éjszaka tartó bulikat. Inkább kivesz egy kiadó szobát egy régi ház manzárdjában, ahol a házinéni Ms Collins (Diana Rigg). Bár Eloise még nem találta meg a helyét, reménykedik a szebb jövőben, és éjszakánként szépen elmerül a hatvanas évekről szóló álmokban.
cikk
Batman: Hosszú Halloween I-II (Batman: The Long Halloween I-II)
írta Nikodémus
A Warner/DC animációs részlege úgy tűnik, nem nagyon zavartatja magát a játékfilmes fejleményektől, menetrendszerűen érkeznek az újabb és újabb, jórészt képregényhű adaptációk. Az unalmat leggyakrabban az adaptálás fantáziátlansága, illetve a bevált egyen-retró rajzstílus okozza. Mindez igaz a legújabb, ezúttal valóban nehézsúlyú forrásművet mozgóképpé varázsoló Batman: Hosszú Halloween-re is, amely Jeph Loeb és Tim Sale közös remekének próbál nyomába eredni. Ami sikerül Chris Palmer rendezőnek, az jórészt a képregényből érkezik, ami nem annyira, az – ezúttal meglepő módon – szintén.
Gyilkos Halloween – A kulisszák mögött
David Gordon Green Halloween című filmje 2018-ban hatalmasat kaszabolt a mozikban, több mint 250 millió dolláros összbevételt ért el a négy évtizede létező franchise legjobb anyagi eredményét produkálva, és a legsikeresebb nyitó hétvégét hozta olyan horrorfilm esetében, amelynek női főszereplője van (Jamie Lee Curtis). És Halloween éjszakája, amikor Michael Myers visszatért, még nem ért véget. Percekkel azután, hogy Laurie Strode (Curtis), lánya, Karen (Judy Greer), valamint unokája, Allyson (Andi Matichak) csapdába ejtették és hagyták elégni Laurie pincéjében a maszkos szörnyet (James Jude Courtney), Laurie-t életveszélyes sérülésekkel szállítják kórházba. Mindenki azt hiszi, hogy sikerült megölni a rémet, aki Laurie-t egész életében gyötörte. Ám Michaelnek sikeül kiszabadulnia a csapdából, és a rituális vérfüdő folytatódik. Laurie fájdalmai ellenére ismét szembeszáll vele, és Haddonfield egész lakossága is vele tart, hogy legyőzzék a szörnyet. A Strode család nőtagjai és Michael első mészárlásának túlélői bosszúálló csapattá állnak össze, hogy kezükbe vegyék az igazságszolgáltatást, és egyszer s mindenkorra véget vessenek Michael ámokfutásának. A gonosznak meg kell halnia.
Szükségből erényt, hiányból bőséget
55+1 éve jelent meg Frank Herbert Dűnéje, itt az új filmváltozat
Elsőként egy autós szakkönyv-kiadónál jelent meg, szerzője háborúviselt fotós-újságíró (komoly ökológiai tanulmányokkal felvértezve), az azonnali világsiker pedig még öt folytatást szült. A Dűne scifi regénysorozat kidolgozottsága Asimov Alapítvány-univerzumával, mítosz-teremtő ereje Tolkien Gyűrűk Ura-trilógiájával vetekszik, emellett számtalan későbbi scifi- és fantasy-alkotásra hatott, s egyszerre teszi témájává a környezetvédelmet, az emberi társadalmat mozgató politikai, vallási és gazdasági kérdéseket, a történelmet befolyásoló döntések súlyát, illetve megkísérli bemutatni egy messiás öntudatra ébredését.
Távolodó túlpart – Wendy / Coda (2020)
írta Nikodémus
A gyerek nem tud nosztalgiát érezni, hiszen a tiszta érzelmek örök jelenében él. Örül, sír, dühöng, lelkesedik – és odasimul valakikhez, akik szelíd terelgetésükkel szép lassan bevezetik abba a világba, amit felnőtt társadalomnak nevezünk. A folyamat egyszerre habkönnyű és bitang nehéz, gyönyörűséges és fájdalmas – s befejezhetetlen, bár léteznek határozottan véget érő szakaszai. E visszavonhatatlanul távolodó fantáziavilágokról mesél a közelmúltban megjelent két, varázslatosságában is letaglózó film: a Wendy és a Coda.
Férfibánat, szőlőpárlat – Bor és lélek a filmvásznon
írta Nikodémus
Mondják, a jó bornak lelke van. S ha lelke, akkor kultusza is, mi több, kultúrája. Ez azonban nehezen vihető filmvászonra, hiszen egy pohár bor elfogyasztása, a nyomán meginduló társalgás talán a legintimebb dolgok egyike a világon. Nem véletlen, hogy a filmvilág nehezen birkózik a témával: Hollywoodból nézve a bor jellegzetesen európai találmány. Vágyott-csodált, ugyanakkor kissé értetlenkedve figyelt egzotikum a mennyiségi expanzió mítoszának országából. Mai étlapunk ezért vegyes, ahogyan egy igazi borkóstolóhoz illik: könnyedtől a testesig járjuk végig az utóbbi idők borfilmjeit.
Nagyjátékfilm forog Erőss Zsolt özvegyéről – Interjú az alkotókkal
Az Erőss Zsolt özvegyéről szóló Magasságok és mélységek munkacímű nagyjátékfilm szeptember első felében meghódította Dachstein elképesztő ormait. A különleges forgatásról a film rendezője, Csoma Sándor és producere, Sümeghy Claudia meséltek. A Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjában 67 millió forintos támogatást elnyert film megtörtént eseményeket dolgoz fel: az Erőss Zsolt hegymászó eltűnése utáni időszakot helyezi központjába, és az özvegy, Sterczer Hilda gyászfeldolgozási folyamatára fókuszál. A film a pár hegymászó múltját is megidézi, az ezen visszaemlékezésekhez szükséges jeleneteket forgatta most a stáb Ausztriában. Hogy minél hitelesebben tudja ábrázolni a hegymászók világát, a forgatókönyvet is jegyző rendező korábban saját tapasztalatokat gyűjtött, ezért a Mount Everest alaptáborába, ötezer-háromszáz méter magasra mászott Nepálban.
Nincs idő meghalni (No Time To Die)
írta Nikodémus
Ez konkrétan a két évvel ezelőtti plakát.
Nem sikerült megfelelő minőségben frissebbet találnom…
James Bond prémiumtermék. Az öltönyök, az órák, a csinos nők, az Aston Martinok mindezt csupán erősítik, így hát komoly óvatosságra van szükségük a producereknek, hogy ne telítsék a piacot. Míg a kezdetekkor csaknem minden moziszezonra jutott Bond-film, mostanság egyre nőnek a premiereket övező távolságok. A Nincs idő meghalni kétszeresen is rosszul járt: Daniel Craig vonakodása és a produceri problémák mellé a koronavírus is felzárkózott. No de megérte-e a mindösszesen hat évnyi várakozás? Lássuk hát, mire jutott végül Craig deklaráltan utolsó Bond-szerepében!
Alapítvány (Foundation) – 1-3. rész
írta Nikodémus
Hét évtizedet kellett várni rá, de eljött ez a pillanat is: prémium-minőségűnek szánt mozgókép készül a hard-scifi atyjának remekművéből. Isaac Asimov Alapítványát sokan tartják megfilmesíthetetlennek, többek között azért, mert nem áll másból, mint emberek beszélgetés közbeni filozofálásáról (miközben a cselekmény nagyja narratíván kívül történik), merész vállalás volt tehát az Apple TV+-tól, hogy Roland Emmerich, majd Jonathan Nolan magára hagyott projektjét David S. Goyerrel vegye fel. Ha utóbbi úriemberrel kapcsolatban félelmeid támadnak, nem vagy egyedül, ám a megvalósult sorozat potenciálja eddig meglehetősen biztató.
Sebzetten is csőre töltve
A James Bond-mitológia színe és fonákja
írta Nikodémus
Megnyerő vonások és atletikus mozgás, elegáns zakó és méregdrága luxus, nyaktörő akciók és pikáns kalandok – ez mind James Bond, ahogyan a nagyvászonról ismerjük. Ötvenkilenc év és huszonnégy egészestés mozifilm formálta popkulturális ikonná a világmentő brit titkosügynök alakját (menetközben pedig sikerült feltalálni az akciófilm műfaját és a franchise-formátumot), melynek lényege a változó korszellem hatására épp mostanság alakul át végleg. Hogy mivé és hogyan, azt a héten mozikba kerülő legújabb küldetésből (Nincs idő meghalni) megtudhatjuk, ám az eddigi életmű alapján mégis érdemes közelebbről is megvizsgálni a Bond-mitológia színét és fonákját.
A csempész (2018) / Richard Jewell balladája (2019)
írta Nikodémus
Az életmű legfrissebb darabjának alkalmából pótoltunk két korábbi filmet.
Clint Eastwood egy genetikai csoda: nem elég, hogy az ötvenes évek óta tolja az ipart, mindjárt egyszerre három karriert épít: önmaga cowboy-mitológiáját (John Wayne után szabadon), ennek módszeres árnyalását, illetve a kortárs Amerika társadalmi problémáinak kommentálását. Persze nem feltétlenül mindet egyszerre, inkább finom párhuzamossággal: ahogy az idejébe belefér. S lám, a jó öreg Clint idejébe sok minden belefér (nem egyszer évente két film!), s bár az életmű csúcsai már kétségtelenül megszülettek, nem volna bölcs dolog kihagyni a mester legújabb termését, mely az egy sima, egy fordított sémát követi.
Könyvajánló – Rose McGowan: Bátor (18+)
A világhírű hollywoodi színésznő inspiráló története arról, hogyan találta meg a saját hangját, és miként szabadult meg a média és Hollywood agymosó hatalmától.
“Az életemet, ahogy majd olvasni fogod, különböző szekták uralták, és ezek közül a legnagyobb: Hollywood. A Bátor a küzdelmem története, ahogyan kikerültem a szekták irányítása alól, és visszaszereztem az életemet. Segíteni szeretnék neked is, hogy meg tudd tenni ugyanezt.” – Rose McGowan
A Bátor egy nyers, őszinte és megrendítő emlékirat a független, merész kortárs ikontól, aki elhatározta, hogy megmutatja a szórakoztatóipar igazi arcát, darabokra szedi a hírnév koncepcióját, rávilágít a több milliárd dolláros, szisztematikus nőgyűlöletre épülő rendszerre, és arra bátorítja az embereket mindenütt, ébredjenek fel, és legyenek bátrak. Egy felszabadító és erőt adó emlékirat. Tudd meg az igazat! Tizennyolc év felett ajánljuk. (Forrás)
“Felhívás a kiállásra.” – The Boston Globe
“Őszinte és merész, ez az emlékirat egy éles figyelemfelhívás a szórakoztatóiparnak és a társadalom egészének.” – Publishers Weekly
“Rose McGowan széthúzza a függönyt, hogy mind jól láthassuk, hogyan él Hollywood.” – Amber, amazon.com
Rose McGowan: Bátor, Könyvmolyképző, 218 oldal, 2021, 2899 Ft









