írta Nikodémus
Kenneth Branagh, a világ manapság talán legismertebb Shakespeare-adaptátora néhány merész megfilmesítés, majd egy Hollywoodban építgetett hullámzó karrier után saját gyerekkorát idézi fel legújabb filmjében. A február végétől a hazai mozikban is megtekinthető Belfast kedves családtörténet és szubjektív történelmi visszatekintés egyben, ám legfőképpen nosztalgikus időutazás egy művészlélek gyerekkorába.
„A Belfast a legszemélyesebb film, amit valaha is készítettem. Arról a helyről és azokról az emberekről szól, akiket szeretek.” (Kenneth Branagh)
A Belfastot az ötszörös Oscar-jelölt Kenneth Branagh írta és rendezte. Egy kisfiú történetét meséli el sok humorral, gyengédséggel és szenvedéllyel, aki átéli a hatvanas évek végének viharos történelmét abban a városban, ahol Branagh született. A Belfast Branagh élményeinek személyes lenyomata. Egy kilencéves fiú úgy indul meg a felnőtté válás útján, hogy körülötte a feje tetejére áll a világ. Minden gyökeresen megváltozik, amit addig tudni és érteni vélt az élettel kapcsolatban, de az öröm, a nevetés, a zene és a mozi legyőzhetetlen varázsa vele marad.
1969 nyarán a kilencéves Buddy tökéletesen tisztában azzal, hogy kicsoda és hová tartozik. Munkáscsaládban született, Észak-Belfastban él, boldog, szeretik és biztonságban van. Szertelen jókedvvel rója a jól ismert utcákat, kerek számára a világ egy olyan összetartó közösségben, amelynek tagjai mindig együtt tudnak nevetni. Egy utca lakói egyetlen nagy családot alkotnak, senki nem érezheti magát elveszettnek, mert Belfastban mindenki ismer mindenkit, vagy legalábbis úgy tűnik. A mozik sötétjében és a tévékészülék előtt pedig az amerikai filmek és tévéműsorok mámorító mákonnyal táplálják Buddy titkos vágyait és álmait.
írta Nikodémus
Hívják a fény és a zsebtolvajok városának; többek között a pizzát és a maffiát adta a világnak; patrónusa, Szent Januáriusz (San Gennaro) pedig máig a rendhagyó kérések közbenjáró szentjeként fogadja az imákat. Paolo Sorrentino 50 év, nyolc nagyjátékfilm és két évadnyi sorozat után visszatér gyökereihez, szülővárosába. Legújabb, bevallottan önéletrajzi ihletésű díj-várományos filmje Isten keze (È stata la mano di Dio) címmel múlt decemberben debütált a Netflixen.
A világhírű hollywoodi színésznő inspiráló története arról, hogyan találta meg a saját hangját, és miként szabadult meg a média és Hollywood agymosó hatalmától.
“Az életemet, ahogy majd olvasni fogod, különböző szekták uralták, és ezek közül a legnagyobb: Hollywood. A Bátor a küzdelmem története, ahogyan kikerültem a szekták irányítása alól, és visszaszereztem az életemet. Segíteni szeretnék neked is, hogy meg tudd tenni ugyanezt.” – Rose McGowan
A Bátor egy nyers, őszinte és megrendítő emlékirat a független, merész kortárs ikontól, aki elhatározta, hogy megmutatja a szórakoztatóipar igazi arcát, darabokra szedi a hírnév koncepcióját, rávilágít a több milliárd dolláros, szisztematikus nőgyűlöletre épülő rendszerre, és arra bátorítja az embereket mindenütt, ébredjenek fel, és legyenek bátrak. Egy felszabadító és erőt adó emlékirat. Tudd meg az igazat! Tizennyolc év felett ajánljuk. (Forrás)
“Felhívás a kiállásra.” – The Boston Globe
“Őszinte és merész, ez az emlékirat egy éles figyelemfelhívás a szórakoztatóiparnak és a társadalom egészének.” – Publishers Weekly
“Rose McGowan széthúzza a függönyt, hogy mind jól láthassuk, hogyan él Hollywood.” – Amber, amazon.com
Rose McGowan: Bátor, Könyvmolyképző, 218 oldal, 2021, 2899 Ft
A New York Times-bestseller életrajzi kötet a többek között a Suszter, szabó, baka, kém és a The Night Manager – Éjszakai szolgálat legendás szerzőjétől. John le Carré mindig a legidőszerűbb politikai kérdéseket feszegette a regényeiben, legyen szó a brit hírszerzésnél töltött szolgálatáról a hidegháború idején, az új világrend kialakulásáról a kilencvenes években, vagy az írói karrierjének késői csúcspontjáról, amikor Hollywood sorra filmesítette meg a műveit. Ebben az életrajzi könyvben olyan eseményeket mutat be, amelyeknek részese volt, azzal a morális kétértelműséggel, ami a regényeit is áthatja. Többek közt olvashatunk egy bejrúti szálloda papagájáról, ami a gépfegyverropogást és Beethoven V. szimfóniáját tökéletesen utánozza; a temetetlen holtak ruandai múzeumáról, ahol a szerző az országban lezajlott vérengzés után járt; 1982 szilveszteréről, amit együtt ünnepelt Jasszer Arafattal és parancsnoki karának tagjaival; egy német terrorista nővel létrejött találkozójáról a Negev-sivatag börtönében; a Nobel-díjas Andrej Szaharovról, a nagy atomfizikusról, szovjet ellenzékiről; két korábbi KGB-főnökkel folytatott beszélgetéséről. De olvashatunk arról is, hogyan készült Alec Guinness George Smiley szerepére, amit a Suszter, szabó, baka, kém és a Csapda című regényekből a BBC által készített legendás tévéfilmekben játszott, vagy arról a női segélyszervezeti munkásról, akiről a szerző az Elszánt diplomata főhősét mintázta. John le Carré mindegyik történetet izgalmasan és friss humorral meséli el, miközben arra késztet minket, hogy gondoljuk át újra a jól ismertnek hitt eseményeket és embereket. A Galambok alagútja bepillantást enged az író több mint hat évtizedes útjába, amelynek során mindig azt az emberi szikrát kereste, amely annyira élővé teszi minden regényalakját. (Forrás)
John le Carré: Galambok alagútja – Történetek az életemből, Agave, 324 oldal, 2017, 3480 Ft
Brutális finomságok, szépségek, elhasalások. Szerelmeslevél az élethez. Ötven éve élem ezt az életet, negyvenkét éve próbálom kiókumlálni a rejtélyét. Lejegyzek sikereket és kudarcokat, örömöket és bánatokat, dolgokat, amik ámulattal töltenek el, és dolgokat, amiktől kirobban belőlem a nevetés. Hogyan legyek igazságos. Hogyan stresszeljek kevesebbet. Hogyan érezzem jól magam. Hogyan bántsam kevésbé az embereket. Hogyan bántsanak engem kevésbé. Hogyan legyek jó ember. Ha az ember tudja, hogyan és mikor boldoguljon az élet kihívásaival – hogyan viszonyuljon relatívan az elkerülhetetlenhez –, akkor élvezheti a sikernek azt az állapotát, amit úgy nevezek, ,,elkapni a zöldlámpát.” Belátásaim és meglátásaim, ráérzéseim és megérzéseim, lazaságaim és cikiségeim. Brutális finomságok, igazságok és szépségek. Megúszások, lebukások és elhasalások, ahogy az élet akadálypályáján próbáltam szlalomozni.
Reményeim szerint ez egy jó ízű orvosság, két aszpirin a betegszoba helyett, űrhajó a Marsra, amihez nem kell pilótaengedély, templomi élmény, amihez nem kell újjászületni, könnyes nevetés. Egy szerelmeslevél. Az élethez. Ez a könyv a zöldlámpákról szól, és arról, hogy a sárga és a piros is előbb-utóbb zöld lesz. Sok szerencsét.
Matthew McConaughey (1969-) Oscar-díjas és Golden Globe-díjas amerikai színész. Legfontosabb filmjei és tévésorozatai: Mielőtt meghaltam, A Wall Street farkasa, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt?, Pénz beszél, Trópusi vihar, Magic Mike, Mud, A törvény nevében (True Detective). (Forrás)
Matthew McConaughey: Zöldlámpa, 21. Század Kiadó, 297 oldal, 2020, 4990 Ft
Woody Allen régóta várt memoárját tartja kezében az olvasó, amelyben korunk egyik legmeghatározóbb filmes személyisége páratlan részletességgel, leplezetlen őszinteséggel és természetesen a tőle megszokott humorral idézi fel viharos életét. Megismerhetjük a neves rendező brooklyni gyerekkorát és humoristaként végzett első munkáit, és bepillantást nyerhetünk a televíziózás hőskorába, amikor szövegíróként a műfaj legnagyobbjaival dolgozhatott együtt. A kezdeti nehézségek és a stand-up előadói korszak után Allen egy életre elkötelezte magát a film mellett, ahol aztán sikert sikerre halmozott. Az olvasó életteli és izgalmas beszámolót kap az első vígjátékok (köztük a Fogd a pénzt, és fuss!) készítéséről, majd a több mint hatvan évet átívelő, elképesztően termékeny pálya legjobb és legnehezebb pillanatairól. Szóba kerülnek a nagy klasszikusok, köztük az Annie Hall, a Manhattan, a Hannah és nővérei, egészen a legutóbbi évtizedek alkotásaiig. És persze nem maradhatnak ki a házasságok, a szerelmek, a híres barátok, a jazz, a könyvek és a színdarabok sem. A számtalan felidézett anekdotából sok minden kiderül a mester félelmeiről és hibáiról, de emlékei közt szemezgetve a szerző azokra is sort kerít, akiket szeretett, akikkel együtt dolgozott, és akiktől tanult. A filmtörténet élő klasszikusának végtelenül szórakoztató, meghökkentően őszinte, gazdag és szellemes emlékiratában az olvasó megtalál mindent, amit tudni szeretett volna Woody Allenről – de sosem merte megkérdezni… (Forrás)
Woody Allen: Apropó nélkül – Önéletrajz, Jaffa Kiadó, 530 oldal, 2020, 3999 Ft
írta Nikodémus
Egyedülálló úr megosztaná… – békebeli társkereső apróhirdetések kezdődtek így, különös morális kettősségben: az élvhajhászat finom elfedése a felülfogalmazásban, arisztokratikus fénybe vonva a gyakran mocskos-bűnös rögvalót. Filmünk hőse egész életében hasonló felülfogalmazásban élt: kicsapongásait élettapasztalatnak, gorombaságait egy zseni ismertetőjegyeinek, szenvedéseit művészetnek hazudta. Ehhez most már nincs ereje: túl öreg hozzá. Pedro Almodóvar legújabb filmje, a Fájdalom és dicsőség immár csaknem egy éve bemutatkozott (s a mai mozi-ínséges időkben online elérhető), hatása azonban nehezen múlik.
A nagyszerűen illusztrált képregény-memoárban Stan Lee – a képregény-műfaj legendás alakja, a Pókember, az X-Men, a Bosszúállók, a Hihetetlen Hulk és számos egyéb Marvel-szuperhős megálmodója és társalkotója – a modern képregény létrejöttének történetét meséli el. Stan Lee (teljes nevén Stanley Martin Leeber, becenevén: the Man) nem igényel külön bemutatást. A képregények történetének legismertebb, legendás alakjaként ő jelentette a fő kreatív hajtóerőt a Marvel Comics szerkesztőségében. Karrierje során ő keltette életre és emelte be a köztudatba, a mainstream popkultúrába a világ legismertebb képregényhőseinek és leghírhedtebb gonosztevőinek némelyikét. Történetei, melyek tele vannak gátlásokkal küzdő szuperhősökkel és mindaddig példátlanul összetett lelkivilágú rosszfiúkkal, ragyogó elmésséggel és lélektani finomsággal egészítették ki a műfajt, amely azelőtt főként a jó és gonosz örök küzdelmének lapos és közhelyes ábrázolásaira korlátozódott. Lee az emberivel egészítette ki az emberfelettit, és ezáltal a 20. századnak új mitológiát alkotott.
A Colleen Doran által gyönyörűen illusztrált memoárban Lee ugyanazzal az utánozhatatlan szellemességgel, elevenséggel meséli el élettörténetét, mint amit a képregények világába is bevezetett. Az oldalakat lapozva végigkísérhetjük Stan Lee életét a szegénység sújtotta manhattani gyerekkorától kezdve első képregényírói szárnypróbálgatásán át a második világháború alatt létrehozott katonai kiképzést szolgáló oktatófilmjein keresztül a Marvel birodalom 1960-as évekbeli felemelkedéséig. Betekintést nyerhetünk a mozifilmek készítésének érdekes és izgalmas világába, továbbá egy műfaj és nagyívű karrier lenyűgöző történetébe. A humoros, megindító és őszinte memoár a képregények és képregényalbumok rajongóinak és gyűjtőinek minden korosztálya számára nélkülözhetetlen olvasmány. (Forrás)
Peter David, Colleen Doran, Stan Lee: Fantasztikus életem (keménytáblás képregény), ford. dr. Sámi László, Kossuth Kiadó, 192 oldal, 2019, 3990 Ft
Meghökkentően őszinte önéletrajz a hagymásbab és a pofonok nagymesterétől. Bár westernfilmek hőseként ismerte meg a nagyvilág, Carlo Pedersoli sokkal több ennél: forgatókönyvíró, producer, úszóbajnok, olimpikon. Miután aláírta első hollywoodi szerződését, utolsó vízilabda-mérkőzését a magyar válogatott ellen vívta. Könyvében az immár 81 éves színész, akit 1991-ben a Time a leghíresebb olasznak nevezett, megható öniróniával mesél gyermekkoráról, a sportolóként töltött évekről, arról, hogy hogyan került bele szinte véletlenül a filmek világába, barátságáról Mario Grottival, azaz Terence Hillel, a tengerentúli élményeiről és végül visszatéréséről Rómába. Ki ne ismerné a Nincs kettő négy nélkül, a Kincs ami nincs, a Bombajó bokszoló című filmeket vagy a legendás Piedone-sorozatot! Most eljött az idő, hogy megismerjük az embert a pofonok mögött!
A 80 év alatt a Föld körül új kalandokra csábítja olvasóit földön, vízen, levegőben. Carlo Pedersoli, alias Bud Spencer életrajza izgalmas utazás a világhírű színész fordulatokban gazdag életébe, rengeteg, eddig ismeretlen, humoros anekdotával fűszerezve a forgatások mindennapjairól, miközben a régi kollégák méltatása sem marad el. Kiderül, milyen a mozivászon legendás pofozógépe, ha férjként, apaként vagy nagypapaként kell helyt állnia. A könyvéből megtudhatjuk, színészi karrierje mellett hogyan próbálta megvetni a lábát az üzlet világában is. Sikereiről és kudarcairól is beszámol, hiszen Carlo Pedersoli, a nagy kalandor minden bukás után újra talpra állt, hogy megújult lelkesedéssel vesse bele magát a következő vállalkozásba. Akármibe is vágta a fejszéjét, mindig javíthatatlan optimista maradt. Bud Spencer azt is tudja, hogy Terence Hillnél nincs számára jobb filmes partner. A könyvben ezért nyílt levélben megszólítja ,,jobbik felét” is, akivel rendszeresen találkozik egy-egy spagettivacsora erejéig. Természetesen rajongóiról sem feledkezik meg: a kötet végén harminchárom kérdésükre válaszol. Lorenzo De Luca (1966) esszéista és forgatókönyvíró, Bud Spencer első életrajzi kötetének társszerzője, aki az Extralarge (1991), az Őrangyalok (1997) és a Nincs kettő séf nélkül (2010) című televíziós sorozatokban is együtt dolgozott a színésszel. (Forrás 1., 2.)
Bud Spencer: Különben dühbe jövök, 80 év alatt a Föld körül – Kétkötetes önéletrajz, Libri Kiadó, Budapest, 2016, 3490 + 3990 Ft
írta Nikodémus
Az épp két hete történt tragikus párizsi események tükrében újra fájdalmasan aktuálissá vált ez a saját jogán is maradandó film, amely – stílusbravúrok ide vagy oda – nem tesz mást, mint elmesél egy személyes történetet.
Francis Fukuyama elhíresült könyve, valamint Samuel P. Huntington arra írott válasza óta bizonyos: a filmvilág is felfedezte magának az iszlám világot. A hollywoodi fősodor természetesen csupán annyit érzékelt (és érzékeltetett) a történelem feltételezett végének vagy a civilizációk összecsapásának teóriájából, hogy a hidegháború végeztével az orosz cselszövőt az arab terrorista meglehetősen egysíkú figurája váltotta fel a gonosz szerepében. Azóta nagyot fordult a világ, s bár az iszlám világról bizonyára készült alaposabb, árnyaltabb vagy mélyrehatóbb film, a 2007-ben készült Persepolisnál személyesebb aligha.
FilmDROID