írta Nikodémus
Nem lehet véletlen: az utóbbi egy-másfél évben sorra mutatnak be olyan filmeket, melyek több-kevesebb (jobbára több) indulattal kritizálják a jelenkori gazdasági-társadalmi elit életmódját. Mark Mylod, Rian Johnson és Ruben Östlund persze nem jókedvében kanyarít antikapitalista üzenetet legújabb filmjébe, ám kétséges, hogy bírálatuk – túl a mindig izgalmas nyomozáson vagy a tettes megérdemelt leleplezésén – többre jut-e felszínes demagógiánál.
Az erőteljes vízióiról ismert rendező, Robert Eggers új filmje egy akciókban bővelkedő eposz. Egy fiatal viking herceg sorsát követi nyomon, aki bosszút akar állni az apja haláláért. A szereposztás igazi sztárparádé, hiszen az izgalmas, látványos történetet olyan színészek keltik életre, mint Alexander Skarsgård, Nicole Kidman, Claes Bang, Anya Taylor-Joy, Ethan Hawke, Björk vagy Willem Dafoe. (Port.hu)
írta Nikodémus
Csaknem egy évszázada tudja már a globális tudatipar, hogy komoly tömegeket lehet elkábítani egy kis nosztalgiázással. Az ébredező fogyasztói társadalom elsőként talán a karácsonyt tette profán ünneppé: fenyőillat és hívogató fények, csillogó glamúr és black friday – szó szerint és lelki értelemben egyaránt gyomorrontásunk lesz tőlük az ünnepek végére. S miközben az aktuális retródizájn egy sosemvolt idill hamis emlékét plántálja belénk, érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy immár nemcsak decemberben, hanem egész évben támad a gátlástalan nosztalgia-divat. Mindezek fényében meglepő, hogy nemrég két olyan film futott be a mozikba, mely rendre ellenáll a haszontalan múltba révedés kísértésének, mi több, nézőjét is óva inti attól.
Ha visszamehetnél az időben, megtennéd? Érdemes lenne? Azt mondják, a múlt más vidék. Zártak a határai. De mitévők legyünk, ha ez nem teljesen igaz? Mi történik, ha a saját bőrödön tapasztalhatod meg a múltat, annak túláradó ingertömegével együtt? Ezzel a helyzettel szembesül Eloise (Thomasin McKenzie) Edgar Wright új lélektani thrillerében. A fiatal lány azért érkezik Londonba, hogy divattervezést tanuljon, de igazából a múlt érdekli – szenvedélyének tárgya egy letűnt korszak. A hatvanas évek Londonjába vágyik, hogy személyesen merüljön el annak minden pompájában. Eloise titokzatos természetfeletti képessége megadja a lehetőséget arra, hogy olyan kézzelfoghatóan váljanak valóra álmai, ami számára is szinte felfoghatatlan. Amikor beköltözik a jellegtelen kollégiumba, Eloise azonnal megijed szobatársától, a lenyűgöző Jocastától (Synnove Karlssen) és divatőrült barátaitól. Bár barátságos csoporttársa, John (Michael Ajao) igyekszik bátorítani őt, Eloise ki nem állhatja az egész éjszaka tartó bulikat. Inkább kivesz egy kiadó szobát egy régi ház manzárdjában, ahol a házinéni Ms Collins (Diana Rigg). Bár Eloise még nem találta meg a helyét, reménykedik a szebb jövőben, és éjszakánként szépen elmerül a hatvanas évekről szóló álmokban.
írta Nikodémus
Szokás manapság szidni a Netflixet, mennyi kétes minőségű produkcióval áll elő (van is ebben igazság: valószínűleg portfóliót bővítenek kétségbeesetten, a lehető legszélesebb közönséget megcélozva), ám akadnak még kincsek a “mindentudó algoritmus” leple alatt. No nem mintha rejtegették volna az Elizabeth Harmon sakkzseni zűrös életét feldolgozó A vezércselt (The Queen’s Gambit), a 7 db egyórás részből álló minisorozat azonban olyan ínyencség, amiben el kell merülni, hogy igazán élvezhessük.
írta Nikodémus
Van egy széles (főként női) közönség, mely rajongásig tudja imádni Jane Austen munkásságát, és erre a filmipar is rég rájött: egyre-másra készülnek az adaptációk, újragondolások, amolyan könnyed lektűr-szellemben. Enyhén szólva nem tartozom a rajongók közé: a viktoriánus kor habos-babos képmutatása inkább taszít, mint érdekel. Épp ezért kíváncsian vártam, mi sül ki a legújabb (immár sokadik) Emma-adaptációból, melynek előzetese egészen szokatlan megközelítést ígért.
Emma (Anya Taylor-Joy) gazdag, fiatal kisasszonyként meglehetősen unatkozik, ezért folyton kisded játszmákat űz környezetével: bejárónőket, cselédlányokat emel barátnővé, férjet talál nekik, féltékenykedik és konspirál, folyton pletykál egy-egy jó parti lehetőségéről, ám neki magának esze ágában sincs megházasodni. Briliánsan elgondolt tervei egyszercsak elkezdenek összeomlani, és keserű leckék során át kénytelen megtanulni, hogy élettapasztalat és bölcsesség híján nem több, mint egy nagyszájú-kisszerű akarnok. Austen regényében mindezt bravúros, a korabeli társasági élet szinte minden vonatkozását felölelő mondatokba önti, s noha a tanulság egyszerű, műve mégis körképet ad a viktoriánus Anglia urainak meglehetősen különös viselkedéséről.
Mivel eddig jólfésült adaptációk készültek nagyvászonra, Autumn de Wilde elsőfilmes rendezőnőre az a feladat várt, meg tudja-e kicsit forgatni az unalomig ismert történetet. Jelentem, a film első órájában ez tökéletesen sikerült: Eleanor Catton akkurátus forgatókönyvéből egy pimaszul frivol, nézőjét percenként távolságtartásra figyelmeztető, ugyanakkor kuncogásra késztető film született. Nagyokat derülhetünk a szinte már parodisztikusan “wesandersonos” beállításokon, a mesterkélt látványvilágon, a vicces zenehasználaton, a csaknem slapstick-humoron (színészeink kiválóan komédiáznak) – ezek az elidegenítő effektusok mind azt üzenik: ne hidd el, amit látsz, gondolkozz! Kár, hogy az elegáns kritikusság a játékidő második felére kifullad, és átadja helyét a legközvetlenebb Austen-i sziruposságnak. Wilde rendezése stílusos, fanyar, és remek kommentárt fűz a milleniál-generáció pökhendi felsőbbrendűségéhez is, a finálét azonban sajnos elromanticizálja.
A feltűnően csinos, okos és gazdag 21 éves Emma Woodhouse (Anya Taylor-Joy) szorgos „méhkirálynő”, aki egy álmos falucskában, Highburyben él, ahol az élet békésen csordogál a maga langyos medrében. Történetünk kezdetén Emma megízleli a párok összehozásának izgalmait. A családi nevelőnőt megismerteti egy derék özveggyel, Mr. Westonnal, és igyekezetét siker is koronázza, házasság lesz belőle. Emma borzasztóan örül a sikernek, amíg rá nem jön, hogy kedvenc anyafiguráját és a család legfőbb támaszát sikerült kiházasítania. Magára maradván hipochonder édesapjával, Mr. Woodhouse-szal (Bill Nighy), új legjobb barátnőt keres a fiatal és naiv Miss Harriet Smith személyében (Mia Goth). Emma személyügyi ténykedése nem marad észrevétlen a felettébb szilárd erkölcsi talajon álló Mr. Knightley előtt (Johnny Flynn), akinek bátyja Emma nővérének férje, és ebben a minőségében gyakran tartózkodik Emma és édesapja társaságában.
Jane Austen egyik legnépszerűbb műve modern feldolgozásban kerül a közönség elé ebben a vígjátékban. Örök témát taglal: hosszas küzdelem után hogyan találd meg a társad, akit neked rendelt a sors, és leld meg oldalán a lelki békédet.
Két évvel ezelőtt jött a hír, hogy napirendre került a Nosferatu remake is. Robert Eggers rendező akkor már a fedélzeten volt és most Anya Taylor-Joy-t próbálják leszerződtetni az egyik szerepre. A direktor és a színésznő A boszorkány (The Witch) horroron dolgoztak, ami remek kiugrási lehetőségnek bizonyult mindkettejük számára.
1922-ben mutatták be az eredeti filmet, amelyben Max Schreck alakíthatta Orlok grófot. A produkció jóvá nem hagyott Drakula adaptáció volt, Bram Stoker örökösei perre is mentek, amit megnyertek. Werner Herzog 1979-ben jelentkezett egy újabb változattal, majd 2000-ben jött A vámpír árnyéka (Shadow of the Vampire), ami a 22-es film forgatásának fikciós története.
Évek óta beszélnek a Sebezhetetlen (Unbreakable) folytatásáról, ami M. Night Shyamalan egyik legjobbja. De a szövegelésen más nem volt, majd a Széttörve (Split) végén mindenki felkapta a fejét. Tehát akkor tényleg lesz következő rész? Meg fog valósulni? Igen! A rendező bejelentette, hogy az Universal 2019 január 18-ra tűzte ki a bemutatót.
„Na szóval. A forgatókönyv kész. Tartott vagy 17 évig, de végre válaszolni tudok a mindenkit foglalkoztató kérdésre: ‘Elkészül végre a Sebezhetetlen kicseszett folytatása?’ Nos, új filmem tulajdonképpen ennek és az Összetörve thrilleremnek a következő része lesz. Mindig is arról ábrándoztam, hogy ennek a kettőnek az összeolvadásából születhetik meg a harmadik. Az ikonikus Bruce Willis játssza David Dunnt, az egyedülálló Samuel L. Jackson pedig Elijah Price-t alakíthatja, míg a virtuóz James McAvoy újra megformálhatja Kevin Wendell Crumbot, Patriciát, Dennist, Hedwiget, Barryt, Jade-et, Orwellt, a Szörnyet, Heinrichet, Normát, Pol-t, illetve a csodálatos Anya Taylor-Joy visszatér Casey Cooke-ként. Ismét együtt dolgozhatok Jason Blummal és az Universallal ezen az őrületes képregényes thrilleren, amelyet én GLASS-nak neveztem el.” – mondta Shyamalan.
M. Night Shyamalan A hatodik érzék után gyakorlatilag megkapta a csodagyerek titulust, amely jelző nagyjából egészen a Jelekig rajta is maradt. Majd jött A falu, szép eredményt ért el, de már érezhető volt, hogy ennél azért többet vártak a rajongói. Érkeztek sorba a renoméromboló filmek, a Föld után pedig azt hihettük, hogy nem csak megásta karrierjének a sírját, de el is temette. Shyamalan viszont nem pislogott körbe tanácstalanul, talán örült is, hogy a stúdiórendszer kiköpte, így különösebb felhajtás nélkül, a legnagyobb nyugalomban leforgathatta A látogatást. A horrort követően a direktor pályafutása kinyúlt nyughelyéből, láttatva, hogy csak tetszhalott volt, a Széttörve hozzásegítette, hogy ki másszon a gödörből. Olvasd tovább
M. Night Shyamalan mostanság próbálja megmutatni, hogy nem kell még leírni. A látogatás (The Visit) szép siker volt és a Wayward Pines szériáját is sokan szerették, ráadásul a Mesék a kriptából (Tales From the Crypt) felélesztésével is őt bízták meg.
Következő filmje a Split thriller lesz, amelynek útját A látogatás producere, Jason Blum egyengette. Shyamalan nem csupán a rendező, a forgatókönyvet is maga írta. James McAvoy (Joaquin Phoenix-szel nem sikerült megegyezni), Anya Taylor-Joy, Betty Buckley, Jessica Sula és Haley Lu Richardson olvashatóak a szereplőgárda névsoránál.
A disszociativ személyiségzavaros személyekről többen úgy vélik, hogy a különböző személyiségekhez teljesen kivételes fizikai jellegzetességeket tudnak manifesztálni. Kevin (McAvoy) eddig 23 személyiségre utaló jelet produkált pszichológusának, Dr. Fletchernek (Buckley). De van még egy, ami még ott lakozik a mélyben, de ha előtör, akkor az összes többit maga mögé utasítja. Három lányt rabol el, egyikük (Taylor-Joy) azonban jó megfigyelő és megpróbálja előnyére fordítani a kialakult helyzetet. Kevinben lassan összemosódnak a személyiségek, leomlanak az „őket” megkülönböztető falak. Olvasd tovább
Anya Taylor-Joy a The Witch horrorban hívta fel magára a figyelmet. Sok helyen odavoltak a filmért, ha ügyesen választ szerepeket gyorsan megismeri a világ nevét. A fiatal színésznő hamarosan a Morgan sci-fiben fog játszani, amelyet Luke Scott, Ridley Scott fia vezényelt le.
Kate Mara, Toby Jones, Rose Leslie, Jennifer Jason Leigh, Paul Giamatti és Michelle Yeoh nevei olvashatóak a stáblistán. Taylor-Joy a címszereplő mesterséges értelmet alakítja, Mara pedig egy vállalati szakember lesz, akinek az a feladata, hogy a Morganhoz köthető szörnyű balesetet kivizsgálja. Olvasd tovább
FilmDROID