7

Anna Karenina (2012)

írta Nikodémus

2013-03-Anna-Karenina-01

Ez van: nem ússzuk meg Keira Knightleyt. De ha túltesszük magunkat azon, hogy Joe Wright legújabb filmjében már megint ügyeletes múzsájára osztotta a főszerepet, nagyon érdekes filmélménynek nézünk elébe. Az Anna Karenina ugyanis nem egy, a kosztüm-konjunktúrát meglovagló, újabb felesleges rókabőr-lehúzás, hanem nagyon is izgalmas adaptáció. S nem árul zsákbamacskát: öt perc után eldöntheted, hogy akarod-e a további két órát, vagy sem.

Olvasd tovább

3

Habemus Papam (2011)

írta Nikodémus

2013-03-Habemus-papam-01

…nem, még nincs új pápa, de amíg a világ érdeklődő közvéleménye izgatottan követi a fejleményeket (hogy tisztában legyünk e történelmi napok menetével: egy kis infó), érdemes elővenni ezt a filmet, mely címével ellentétben épp azzal a gondolattal látszik el, hogy mi van akkor, ha nincs pápa. Illetve van, de mégsincs… no, elmagyarázom.

Olvasd tovább

3

Hitchcock / The Girl (2012)

írta Nikodémus

2013-02-Hitchcock-The-Girl

Szegény Toby Jones – nincs szerencséje az ikonikus alakokkal. Hat évvel ezelőtt Philip Seymour Hoffmann lopta el tőle a showt Truman Capote szerepébe bújva, s ugyanezzel most Anthony Hopkins próbálkozik. Igen, jól olvastad, próbálkozik. Nem mintha rossz lenne (szó sincs erről), ám a Hitchcock című film, amelynek főszereplője, nem teljesíti be a várakozásokat. A (The) Girl sokkal inkább, holott az sem éri utol az ijesztgetés mesterének legendáját – azt talán nem is lehet. Duplakritika.

Olvasd tovább

6

A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern Wild)

írta Nikodémus

2012-12-beats-of-the-southern-wild

Minden évben, valamikor a nagy Oscar-versengés környékén megkapjuk a mi kis „szerethető filmünket”, mely legyen bár mélybe rántó vagy felemelő, kicsinek-aranyosnak eladva tülekedik a nagyok között, az amerikai stúdiórendszeren kívüliként illegetve magát. Négy éve a Gettómilliomosnak bizonyára besegített Obama megválasztása, a Precious egy évvel később azonban olyannyira igyekezett porba sújtani a gyanútlan nézőt, hogy az már-már paródiát kiáltott. Finomabban, elegánsabban tette mindezt a Winter’s Bone 2010-ben, s persze tavaly is megérkezett az ügyeletes varázslat-film az Életrevalók képében. Idén sem maradunk titkos esélyes nélkül, hiszen A messzi dél vadjai ugyanazokkal az elemekkel játszik, mint imént említett elődei. Emiatt akár unhatnánk is Benh Zeitlin filmjét, erről azonban szó sincs, hiszen az elsőfilmes rendező olyan virtuózan keveri a kártyákat, hogy azt bármelyik Oscar-vadász vén róka megirigyelhetné.

Olvasd tovább

3

Love (2011)

írta Nikodémus

2012-12-Love-plakát

Ha Aronofsky Forrását untad vagy érthetetlennek találtad, ne próbálkozz William Eubank Love című filmjével – tiszta időpocsékolás. A baj az, hogy a megkavart narratívájú tudatfilmeket kedvelőknek se nagyon tudok mást mondani. A fiatal rendező ugyanis túl sokat akart markolni, ám a nagy igyekezetben stílus- és ritmusérzéke is elhagyta (ha ugyan volt neki).

Olvasd tovább

2

Bikanyak (2011) / Revans (2008)

írta Nikodémus

Szerencsére nem áldozott le még végleg a lassú, ráérős történetmesélésnek, ám most nem a hollywoodi produkciók grandiózusságot tolakodóan sejtető építkezésére gondolok, teóriámat két friss európai film igazolja. A Bikanyak és a Revans egyaránt a sebzettség gyilkos erejéről mesél, egyaránt szikár és kíméletlen, és egyaránt másnak indul, mint amivé végül válik. Duplakritika.

Olvasd tovább

6

Looper – A jövő gyilkosa

írta Nikodémus

(A plakát innen való.)

Hogy senkinek ne legyen szemernyi kétsége sem, Bruce Willis beszól: „ha elkezdenénk az időutazáson agyalni, akár itt ülhetnénk egész nap grafikonokat rajzolgatva.” Nem csak gyorséttermi beszélgetőpartnerét (aki – talán nem spoiler – fiatalkori önmaga) teszi helyre ezzel a mondattal, hanem az időutazás paradoxonjainak újabb kivesézésére filmes alkalmat kereső geekeket is. A Looper ugyanis nem időutazós film (noha van benne az is). És nem gengszerfilm (noha van benne keresztapa, megbízás és leszámolás), sem sci-fi (noha a jövőben játszódik), sem noir (noha a hangulat erősen arra emlékeztet). Rian Johnson harmadik filmje elsősorban azért zavarbaejtő, mert virtuózan szembemegy elvárásainkkal, s nem akkor üt igazán, amikor megnézi az ember, hanem ha napok múlva belegondol.

Olvasd tovább

16

A sötét lovag (The Dark Knight, 2008)

írta Nikodémus

Bő két hónappal ezelőtt valahol ott hagytuk abba, hogy hősünk ugyan fellélegezhet, rendezője azonban a film végén eszkalációt ígért. Christopher Nolan három év múlva olyat tett a franchise-zal, amire tényleg kevesen számítottak. A sötét lovagot látva az az érzésünk, hogy az addig lesajnált képregényfilm műfaja ezzel a darabbal végleg túlnőtt saját korlátain. Milyen ironikus: a magasan az elvárások fölé növő, műfaji határait széttörő film épp arról szól, címszereplője hogyan szorul bele (szó szerint és szimbolikusan is) abba a denevérgúnyába, melyből egyre kétségbeesettebben szabadulni akar.

Olvasd tovább

2

Lazhar tanár úr (Monsieur Lazhar)

írta Nikodémus

A hazai filmforgalmazók különös stratégiáinak eredménye, hogy az általam leginkább várt, Oscar-várományos alkotásokat jóval a bemutató és a díjazás után láthatom. Igen, a külföldi filmek versengésére gondolok, ahol bizony gyakran megesik, hogy több kincset találni, mint az összes többi kategóriában. A Lazhar tanár úr bő egy év után landolt itthon, és bár a cím a nemrég divatba jött iskolafilm műfajának újabb darabjára utal, a látszat csal.

Olvasd tovább

18

Batman: Kezdődik! (Batman Begins, 2005)

írta Nikodémus

2012-09-batman-begins-plakát.jpg

Tudjuk le gyorsan az előzményeket: a denevérember újkori mozis pályafutása Tim Burton biztató duplázása után meglehetősen gyorsan ért kényszerű véget. A művész(i hajzatú) direktor ugyan erős látványt és még erősebb hangulatot teremtett, hőse lelkébe azonban nem nagyon tudott beletekinteni, noha a blockbusternek ígérkező első résznél a stúdió még szorosan tartotta a gyeplőt. Batman két gótikus kalandjába egyaránt kész karakterként lép be, nem véletlen, hogy a Batman és a három évvel későbbi Batman visszatér cselekménye tulajdonképpen időben felcserélhető. Hogy Joel Schumacher mit művelt a franchise-zal, azt pedig ne is firtassuk. Az ezredforduló környékén komor csend honolt tehát Batman háza táján, és égető szükség volt egy olyan rendezőre, aki a groteszk és a csiricsáré hangvétel kudarca után radikálisan másképp tudja ábrázolni ezt a temérdek pénzzel megáldott, valamint egy szörnyű traumával és egy mocskos szülővárossal megvert hőst.

Olvasd tovább

3

Emberek és istenek (2010)

írta Nikodémus

Nyugtalan a szívünk, amíg benned meg nem nyugszik.”

(Szent Ágoston)

Noha nem tudok róla, hogy Xavier Beauvois filmrendező vallásos lenne, legújabb alkotása, a tavaly Cannes-i fődíjjal kitüntetett Emberek és istenek azonban megdöbbentő könnyedséggel jut el egy olyan tartományba, aminek eléréséről a legtöbb, deklaráltan hívőkhöz szóló mozi még csak nem is álmodhat.

Olvasd tovább