5

Locke (2013)

írta Nikodémus

2014-09-locke-01

Habár a kamaradrámák alfájának és omegájának számító Tizenkét dühös ember virtuóz és dinamikus vitatkozósmozi, kései utódai pedig sci-fibe (Az őslakó), párkapcsolati drámákba (Az öldöklés istene, Köntörfalak), történelmi krimibe (A berni követ) vagy akár túlélősmoziba (Minden odavan, Dermesztő mélység) is öltöznek, a színészi tehetség és a rendezői érzék igazi próbája a monodráma. Egy olcsón elkészíthető, jól sikerült film felteheti a térképre direktorát, A-ligába katapultálhatja főszereplőjét, és díjesőt hozhat a forgatókönyvírónak. Legutóbb Ryan Reynolds színészi vénáját fedezhettük fel (Élve eltemetve), Tom Hardyval kapcsolatban azonban nincs szükség efféle demonstrációra. Milyen jó mégis, hogy Steven Knight beültette őt egy autóba, lekapcsolta a fényeket, adott neki egy virtuóz (saját maga által írt) forgatókönyvet és egy mobiltelefont. A Locke tényleg csupán ennyiből áll, számomra mégis az év egyik legnagyobb meglepetése.

Olvasd tovább

4

Országúti bosszú (The Rover)

írta Nikodémus

2014-09-országúti-bosszú-01

Egy férfi kel át a poros országúton. Léptei elgyötörtek, mozdulataiból mégis valamiféle izgatottság sugárzik. Egy rosszarcú, agyontetovált kisembert követ, aki egy lepukkant lakókocsi felé tart. Snitt, megkezdődik az alkudozás: a férfinak fegyver kell. Mondja a törpe, egyenként 300 dolcsi, és mutat három pisztolyt. A férfi arca meg se rezdül, s közli, annyi pénze nincs. Jön egy kis verbális izmozás néhány tőmondatban, emberünk csak azt ismétli, ennyi pénze nincs. Majd mikor kézbe veszi az egyik fegyvert, hogy kipróbálja, minden előzetes jel nélkül lepuffantja a kisembert. Az agyvelő fröccsen, biznisz letudva. Brutális kezdés.

David Michôd amúgy is mestere a sokkoló nyitányoknak, s bár éppenséggel nem a fent vázolt jelenettel nyit, az Országúti bosszú alaphangját igen gyorsan megadja ez a borzongatóan direkt felütés. Csakúgy, mint félelmetes debütjében, az Animal Kingdomban.

Olvasd tovább

3

Az üldözött (A Most Wanted Man)

írta Nikodémus

2014-09-az-üldözött-01

Anton Corbijn megcsinálta. Nem olyan stílusos és míves, nem tülekedik benne annyi sztár, s nem is szolgál olyan cizellált tanulsággal, de Az üldözött méltó a Suszter, szabó, baka, kém három évvel ezelőtti adaptációjához. Sőt, és ez a fontosabb, hű John le Carré világához és Philip Seymour Hoffmanhoz, akinek halála előtt ez volt az utolsó drámai alakítása. Nem mintha két egyforma filmről beszélhetnénk: az egyik hűvös brit eleganciával, a másik rideg német precizitással hódít, s noha a Suszter… emiatt vonzóbbnak tűnik első pillantásra, Corbijn friss rendezése más területeken csillogtatja nem kevés erényét.

Olvasd tovább

1

Yves Saint Laurent / Grace – Monaco csillaga

írta Nikodémus

2014-08-ysl-grace-01

Hiába, az utóbbi időben nincs szerencsém az életrajzi filmekkel: valahányszor rászánom magam egyre, keserű csalódás lesz a vége. Hollywood után most Európa jelentkezett egy-egy exkluzívnak szánt darabbal, ám az igazán bosszantó az, hogy teljesen ugyanabba a hibába estek, mint morcogásom korábbi alanyai, A komornyik és a Diana: a vastag csillámpor és a teátrális érzelmek mögött egyszerűen nincs semmi. De tényleg semmi.

Olvasd tovább

25

A galaxis őrzői kibeszélő – Mi a véleményetek?

Űrlord és szedett-vedett bandája immár hat napja zúz a magyar mozikban is, az idei év eddigi legjobb hazai nyitását produkálva. Remélhetőleg lesz rendes kritika is, ám addig Titeket kérdezünk: hogy sikerült a Marvel legújabb fejőstehene? Színes-szagos látványpékség vagy hatéves szellemi szintre bekalibrált Star Wars-utánérzés?

Ide jöhetnek a tutifrankómegmondások.

00000gotg

1

Philomena (2013)

írta Nikodémus

2014-08-philomena-01c

Minél többször jut eszembe, annál bizonyosabb vagyok abban, hogy számomra a Philomena volt az elmúlt Oscar-szezon talán legmaradandóbb filmje. Persze, tetszett a családi lélekboncolás, a disneyizmus diadala, a fergeteges helyzetkomikum, a körömlerágós hajórablás vagy mondjuk az életből az életbe való visszatérés (Walter Mitty szerencsétlenkedése, DiCaprio ripacskodása, a hobbitok zavaroskodása és a kétszer is tematizált, közhelyes nagy fehér elnyomás már kevésbé), ám az egyszerű ír kisnyugdíjas és a cinikus angol újságíró története mindinkább befészkeli magát az agyamba – s egyúttal a szívembe.

Olvasd tovább

11

Top 10 Shakespeare-filmek

2014-08-top-10-shakespeareIrodalmunk legnagyobbjai, Kazinczy, Vörösmarty, Petőfi és Arany álltak sorba, hogy lefordíthassák, idén pedig a Globe Színház turnézza körbe a világot életművével. 450 éve született William Shakespeare, a „Bárd”, aki immár félévszázada andalít, gondolkodtat, megrendít és provokál – nemcsak a színpadon, nagyvásznon is. Következzék egy tízpontos házi feladat – nemcsak Shakespeare-ből, hanem egyúttal róla is. S persze mirólunk, emberekről.

írta Nikodémus

Olvasd tovább

0

Vivian Maier nyomában (Finding Vivian Maier, 2013)

írta Nikodémus

2014-07-finding-vivian-maier-01

Mindig baljós érzés fog el, amikor egy rég elhunyt művész hagyatékából frissen előkerült, „még sohasem publikált” szalagcímmel reklámozott művet veszek kézbe. Túl a tisztán pénzszerzési céllal mosodai számlákból formált köteteken, felvetődik a kérdés: akarta-e az alkotó, hogy legféltettebb magánéleti és alkotói titkain a széles nyilvánosság csámcsogjon? S ha életében nem nyilatkozott erről, kiveheti-e a rajongó utókor e döntés jogát a kezéből? A június végén itthon is bemutatott Vivian Maier nyomában dokumentumfilm hasonló dilemmákat jár körbe.

Olvasd tovább

2

A majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes, 2011)

írta Nikodémus

2014-07-rise-of-the-planet-of-the-apes-01

A filmről három éve itt is írtunk.

Mivel a folytatás hazai premierje vészesen közeleg (az előzetes vélemények a nyár legjobb moziját sejtetik), ráadásul a három évvel ezelőtti kritika valahogy a régi blogon ragadt (végül áthoztuk, itt olvashatod), érdemes bemelegítésként újra szemügyre venni a már számtalan magasságot és mélységet megért majmos film-sorozat mindeddig legfrissebb darabját.

Olvasd tovább

3

Grand Budapest Hotel (2014) / Holdfény királyság (2012)

írta Nikodémus

2014-07-grand-budapest-hotel-holdfény-királyság-01

(A képek innen és innen valók.)

Wes Anderson mostanában valószínűleg a legmenőbb rendező Amerikában. No nem a Michael Bay-kategóriában, de nem is a nolani ligában, hanem a függetlenfilmesek között. Stúdiók vetekednek filmjeinek finanszírozásáért és terjesztéséért, neves színészek hada áll sorba ajtajánál, hogy cameózhasson, egyéni stílusát azonnal felismeri mindenki, s kritikus és néző egyként rajong életművének újabb darabjaiért. Pedig Anderson nem tesz mást, mint szinte monomániásan saját magáról mesél: gyermekkoráról, melyet elvált szülők fiaként kellett végigélnie. Merthogy minden Wes Anderson-film tulajdonképpen családi frusztráció-film: arról szól, hogy a fiatal hős miként küzd meg az apafigurával. A Grand Budapest Hotel és a Holdfény királyság újabb remek példája ennek: előbbiben rátalál, utóbbiban menekül a gyermek a mentortól.

Olvasd tovább

13

Top 10 focifilmek

2014-06-top-10-foci-vbIgen, tudom, kétmeccsnyit máris késtünk a poszttal, de mi sem mehetünk el ama tény mellett, hogy focivébé van. A világ lakossága ilyenkor két részre szakad: fanatikusokra és érdektelenekre, akik négy hétre hangos kiabálások vagy csöndes duzzogások közepette tűrik el egymást. A maradéktól most tehát egy kis türelmet kérünk, a többieknek pedig mezeket fel, íme tíz film rangsor nélkül, amely e csudálatos és kiszámíthatatlan játék körül forog!

írta Nikodémus

Olvasd tovább

2

No (2012)

írta Nikodémus

2014-06-no-1

Dél-Amerikában, a kólamámoros 80-as évek végén járunk: a mikrosütő kuriózum, a bőrdzseki menő, a tévét, újságot pedig a jóságos elnök vég nélküli dicsérete tölti ki. Chilében Pinochet emberarcúnak hazudott diktatúrája tombol, ám a tízezreket eltüntető, és százezreket rettegésben tartó rezsim nemzetközi nyomásra kénytelen népszavazást kiírni a kedves vezető mandátumának újbóli meghosszabbításáról. A rendszer tehát résnyire kinyitja az ajtót, az ellenzék pedig heves vitába kezd, mi is legyen a követendő stratégia.

Olvasd tovább