5

Locke (2013)

írta Nikodémus

2014-09-locke-01

Habár a kamaradrámák alfájának és omegájának számító Tizenkét dühös ember virtuóz és dinamikus vitatkozósmozi, kései utódai pedig sci-fibe (Az őslakó), párkapcsolati drámákba (Az öldöklés istene, Köntörfalak), történelmi krimibe (A berni követ) vagy akár túlélősmoziba (Minden odavan, Dermesztő mélység) is öltöznek, a színészi tehetség és a rendezői érzék igazi próbája a monodráma. Egy olcsón elkészíthető, jól sikerült film felteheti a térképre direktorát, A-ligába katapultálhatja főszereplőjét, és díjesőt hozhat a forgatókönyvírónak. Legutóbb Ryan Reynolds színészi vénáját fedezhettük fel (Élve eltemetve), Tom Hardyval kapcsolatban azonban nincs szükség efféle demonstrációra. Milyen jó mégis, hogy Steven Knight beültette őt egy autóba, lekapcsolta a fényeket, adott neki egy virtuóz (saját maga által írt) forgatókönyvet és egy mobiltelefont. A Locke tényleg csupán ennyiből áll, számomra mégis az év egyik legnagyobb meglepetése.

Ivan Locke a műszakból tart hazafelé, s egy kereszteződésnél hirtelen úgy dönt, ellenkező irányba fordul. A nyitányban erre talán fel sem figyelünk, inkább Hardy nyúzott, szakállas arcát, s a kocsi ablakain keresztül a város éjszakai fényeit figyeljük. Aztán megtörténik az első telefonhívás, amit még sok fog követni, hogy szép lassan, fokozatosan kiderüljön, merre is tart hősünk, mi foglalkoztatja éppen vagy mit próbál megoldani. A drámai fordulatok egymás után érkeznek, melyek szerencsére logikusan következnek az addigiakból, mindez Knight tűpontos és fantasztikusan lavírozó forgatókönyvének és visszafogott, elegáns rendezésének köszönhető. A cselekmény ugyan kimerül annyiban, hogy Locke vezet és telefonál (és tüsszög), ám a szkript olyan brilliánsan van felépítve, mint amilyen tervszerűséggel omlik össze főszereplőnk élete. Mert tulajdonképpen erről van szó: Locke munkájában és magánéletében gondosan építgetett élete szűk másfél óra alatt teljesen szétesik. Az alapkonfliktus pedig rémisztően hétköznapi s banális (sem távoli gyilkosság, túszejtés vagy hasonló trükkös csapda nem hat főszereplőnkre), ezáltal pedig hihető, mi több, átélhető.

2014-09-locke-02

Annak, hogy a film gyönyörűen működik, fontos szerepe van Hardy játékának, aki egy helyben ülve, kormányt szorongatva és folyton beszélve bravúros teljesítményt nyújt. Színészi eszköztárának amúgy is jellemzője a visszahúzódó, csöndes külső mögött forrongó belső erő, s ezt a Locke-ban csúcsra járatja: sehol egy ripacskodó kitörés, egy teátrális nagyjelenet, ám a vászonról mindvégig sugárzik az a folyamatosan növekvő feszültség, amely nem hagyja szabadulni a nézőt. Tom Hardy ezt tökéletesen közvetíti anélkül, hogy olcsó gesztusok alkalmazására kényszerülne.

Ez a feszültség aztán részben feloldódik, s akik mindenképp valamiféle mögöttes mondanivalót szeretnének, megkapják tanulság-féléjüket tervezettségről és spontaneitásról, egyetlen döntés messzemenő következményeiről, apák és fiúk között feszülő, életmeghatározó kapcsolatokról, ám mindez nem tolakodik előre a fináléban, Steven Knight csupán finoman jelzi, mit szeretne elmondani ezzel a kitűnően megkomponált és fantasztikus érzékkel előadott történettel. Míg Hollywood hőseinek felszínes dilemmái csutkára tekerve bömbölnek, a Locke elsősorban szelíd csendességével rendíti meg nézőjét, melynek mélyén forró indulatok kavarognak rombolásra készen.

5 komment

    • Bizony, és most a a film is jó körülötte. Remélem, egy szép Christian Bale-i pályát be fog futni Hollywoodban.

  1. Pár hete néztem meg és nekem is nagyon tetszett.
    Tényleg olyan hétköznapi a sztorija, hogy simán átélhető, hihető és ettől az átlag filmhez képest sokkal több gondolkodásra késztet.
    Pl. én még utána sokáig gondolkodtam, h hasonló szituban mi lenne az utam, merre vinne, lenne e bennem elég tartás ahhoz, amiket itt Ivan Locke megjárt. Nekem tetszett, jó kis mozi, remek hangulattal és Hardy kitűnő alakításával.

    Sehol egy felrobbanó jármű, semmi túszdráma, mégis egy remek film, ajánlom minden kicsit gondolkodni vágyó embertársamnak.

  2. (JA és off, de a trailerből kiragadott képen oldalról egy az egyben úgy néz ki Hardy, mint Gary Oldman a 90-es években, pl. a Lost In Space-ben. Szerintem.)

  3. Azt hittem lesz olyan, mint a Buried, de a közelében sincs. Nagyon valóságos, talán ezért sem bírt lekötni annyira.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *