Author: nikodemus

3

Mindenki

Publikálta nikodemus

2017-03-mindenki-1írta Nikodémus

Talán jobb is, hogy csak most kerül ki ez az írás. Deák Kristóf Mindenki című kisfilmje megérdemelten gyűjtött be megannyi elismerést, egy ország szurkolt a csapatnak az Oscarért, és a nagy álom beteljesedett: a Saul fia után újabb aranyszobrocskás magyar filmünk van. S ha lehántjuk erről az egészről a felhajtást, a lelkendező reakciókat, az alkotók dicséretes szerénységét, a 24 perces kisfilm önmagában is felemelő élményt ad. Elsőre.

Nekem viszont megvan az a rossz tulajdonságom, hogy szeretek továbbgondolkodni egy-egy alkotáson, s a Mindenki nálam minden egyes újrafelidézésnél egyre rosszabbul teljesít. Sajnos, mert egyébként szívet melengető, szerethető film: mosolygós kisgyerekek vannak benne, aranyos a történet és lelkesítő a hepiend. Kár, hogy sem pedagógiailag, sem zeneszakmailag nem állja meg a helyét.

Olvasd tovább →

1

Javított kiadás – Jackie

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-02-jackie-1

Nem feltétlenül kell posztmodern alapvetésekben gondolkodnunk a világról és önmagunkról, hogy olykor úgy érezzük, menthetetlenül összekeveredik mindaz, ami körülöttünk és bennünk zajlik – elég ehhez egy sorsfordító életesemény. Pontosan ez történik Jacqueline „Jackie” Bouvier Kennedyvel, akinek férje, John Fitzgerald Kennedy elnök 1963-as meggyilkolása után kell helyt állnia személyes gyászában, a temetést övező intrikákban és a merénylettől megriadt amerikai néplélek gyógyításában. Pablo Larraín chilei rendező legújabb, itthon februárban debütált filmjében sem hősét, sem nézőjét nem kíméli, ám a gyilkosság véres részletei helyett a lélek fájdalmait igyekszik vászonra festeni.

Olvasd tovább →

3

Az éjszaka törvénye / Az alapító

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-02-az-éjszaka-törvénye-az-alapító-1

Az éjszaka törvényéről itt írt Koimbra.

Nem tudni, miért, de így alakult: a kortárs közvélemény meglehetősen képmutató korrupció-ügyben. A kisember apró stiklijeit egy cinkos félmosoly kíséretében elnézi, a napi hírekben érkező, hatalmas összegekről szóló csalások hallatán pedig rendre elszörnyülködik. Pedig az erkölcsnek nincs számtani skálája: a becsület számszerűsíthetetlen. Az idei Oscar-szezon során két grandiózus felemelkedés-történettel is megismerkedhetünk, s a nálunk január és február fordulóján bemutatott Az éjszaka törvénye és Az alapító egyaránt hősének ellentmondásosságát hangsúlyozza.

Olvasd tovább →

1

Justice League Dark – 2 in 1 kritika

Publikálta nikodemus

Nikodémus:

2017-02-justice-league-dark-1Miközben a Warner komótos tempóban, akkurátusan baltázza el a DC-hősök mozivásznas univerzumát, joggal lehetett abban bízni, hogy majd az animációs filmek… Ehelyett tavaly kijött egy felemás csapatfilm-páros és egy meggyalázott klasszikus. Idén az Igazság Ligája van soron a nagyvásznon, naná, hogy a rajzolt világnak szinkronban kell lennie valahogy vele. A Justice League Dark érdekesen is indul, aztán hiába rugaszkodik el (a valóságtól), elég gyorsan beleáll a földbe. S nem tudom, mi lehet ennek az oka, Jay Oliva ugyanis annyi jó ritmusú adaptációval ajándékozott már meg minket, mostani munkája azonban nem működik.

Olvasd tovább →

0

Őrült boldogság (La pazza gioia)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-01-őrült-boldogság-1

Napsütötte toszkánai táj, gyönyörű kastély, készülődés egy habkönnyű, verőfényes autókirándulásra – nincs is ennél jobb gyógyír a fagyos januárban didergő mozinéző számára. Paolo Virzi legújabb filmjének nyitányában csupán egyetlen apró momentum késztet némi gyanakvásra: a középkorú nő, akit tekintetünkkel kísérünk, kissé zavartan viselkedik. Beatrice (Valeria Bruni Tedeschi) széles gesztusokkal, emelt hangon magyaráz, láthatóan mindenből nagy ügyet csinál, s szemlátomást képtelen bármiben dönteni. Sokáig úgy tűnik, a főszereplésével forgó film, az Őrült boldogság is így tesz, illetve nem tesz – és épp ez a legizgalmasabb benne.

Olvasd tovább →

6

Út a csillagokig – Kaliforniai álom (La La Land)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-01-kaliforniai-álom-1

Damien Chazelle tizenkilencre lapot húzott, és nyert: legutóbbi filmje, a három Oscar-díjig jutó Whiplash után az itthon december 29-én bemutatott Kaliforniai álom (La La Land) újabb felejthetetlen moziélménnyel ajándékozza meg a nézőt. S ha a varázslat nem is működik mindenkinél, azt még a legkérgesebb szívűek is elismerhetik, ez a film csak úgy kicsattan az életkedvtől és a virtuozitástól – és nem mellékesen jó ízléssel támaszt fel egy rég elfeledett műfajt.

Olvasd tovább →

4

Nyerhetne-e Darth Vader választást?

Publikálta nikodemus

Star Wars és politika

2017-01-Star-Wars-és-a-politika-01Nem kell megijedni, az alábbi sorokban nem lesz sem párt-, sem aktuálpolitizálás, csupán azt szeretném megmutatni, hogy a Star Warsban a közhiedelemmel ellentétben nem elhanyagolható elem a politika.

„I’ve never had the luxury of political opinions”, mondja Jyn Erso a Zsivány Egyes elején, s ezt készséggel elhisszük neki, hiszen a Star Wars mint kulturális ikon úgy él a fejünkben, mint egy kalandos, könnyed űropera, különösebb társadalmi-politikai vacakolások nélkül. Legalábbis első pillantásra.

írta Nikodémus

Olvasd tovább →

1

A sziget (Ostrov, 2006)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2016-12-ostrov-1

Két Miatyánk, három Üdvözlégy, esetleg egy Hiszekegy – szoros lelkivezetés híján általában ezt adják gyóntatószékben megvallott bűneink penitenciájául, a bánat felindítása kimerül néhány fohászban, embertársaink kiengesztelése pedig egy észrevétlen, „kompenzációs jótettben” vagy félszegen elmormogott bocsánatkérésben. A tíz éve, 2006-ban leforgatott A sziget (Ostrov) című orosz film a hit és az Isten-közelség paradox volta mellett elsősorban a szembenézés és a vezeklés mélységeibe világít be.

Olvasd tovább →

1

Marguerite / Florence Foster Jenkins

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2016-12-marguerite-florence-foster-jenkins-1

Túlságosan jól ismerjük már az emberi vágy valósággörbítő hatását: a beteljesülésért mindent és mindenkit képesek vagyunk feláldozni, beleértve önmagunk üdvét is. Igazság, irgalom mit sem számít, egyedül a vágy – állítja Xavier Giannoli és Stephen Frears, akik egy év eltéréssel egyaránt filmet forgattak egy excentrikus, magát operaénekesnek képzelő dáma, Florence Foster Jenkins életéről.

Olvasd tovább →

0

Könyvajánló – Korszakalkotók

Publikálta nikodemus

2016-12-konyv-korszakalkotokírta Nikodémus

Karácsony előtt spontán minisorozatba kezdünk: könyveket ajánlunk filmőrülteknek, hogy azoknak is jusson valami a fa alá, akik nem csak nézni, hanem olvasni is szeretnek.

A kétezres évek közepén, a hazai művészmozi-rendszer összeomlásán és a tékák megszűnésén túl a filmnézési szokások drasztikus megváltozását az egyre-másra születő filmblogok áradata jelezte. Így alakult: végleg globalizálódott a filmipar. Csaknem egy évtizeddel később pedig megjelenik egy könyv épp azokról a rendezőkről, akiket az amerikai tömegfilm újkori fogyasztói nemegyszer idoljaiknak tekintenek. A Korszakalkotók huncut könyv: egyszerre olvasható elmélyült tanulmánykötetként, laza portréfüzérként és a kortárs újvilági filmezéshez szóló ódaként.

Olvasd tovább →

1

Miles Ahead (2015)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2016-11-miles-ahead-1

Szóljon bár kortárs hősének legformabontóbb tetteiről, a fősodratú életrajzi filmek szabásmintája reménytelenül XIX. századi: narratívája mindenképp kerekké záródó történet, legyen szó az életrajzi események kronologikus felmondásáról vagy egyetlen, sokszor önkényesen kiragadott életszakasz részletes bemutatásáról. A puccba-glóriába csomagolt nagyregény-formátumot pedig rendszerint díjesővel jutalmazzák, új utakat keresni így csupán olyan különcöknek jut eszébe, mint az egyébként Hollywood-i látványfilmek mellékszerepeivel bizonyára jól kereső Don Cheadle. A zeneértő amerikai színész még az ezredforduló környékén jegyezte el magát Miles Davis életének filmre vitelével, s a csaknem másfél évtizednyi kitartás meghozta gyümölcsét: a nemrég DVD-n és Blu-ray-en megjelent Miles Ahead méltó emléket állít az öntörvényű jazzgéniusznak.

Olvasd tovább →

3

Propagandafilm – Gagarin (2013)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2016-11-gagarin-1

A szocialista kisember sovány vigasza, a hidegháborús Amerika rémálma, majd a tudományos-ismeretterjesztő tévécsatornák sztárja, és azóta is számtalan összeesküvés-elmélet főszereplője – no ki az? Jurij Alekszejevics Gagarin, az első űrhajós, az egykori szovjet tömb számára maga a nagybetűs világtörténelmi ugrás. S mint ilyen, igazán szokatlan, hogy csupán a közelmúltban készült róla egészestés játékfilm. A hazai mozikban október 20-án bemutatott, pazar kiállítású orosz életrajzi film így több tekintetben is különleges élményt ígért.

Olvasd tovább →