0

Örök tél

írta Nikodémus

Amikor azt hittük, holokauszt-témában nem lehet már újat mondani a mozivásznon, jött Nemes Jeles László filmje, a Saul fia, s megérdemelten vívta ki a világ megrendültséggel vegyes csodálatát. Köbli Norbert forgatókönyvíró és Szász Attila rendező (A berni követ, Félvilág) legújabb közös tévéfilmje nem tör hasonló magaslatokra, az Örök tél mégis mérföldkő a kommunizmus rémtetteiről szóló mozgóképek lassan gyarapodó sorában, mert végre nem magyaráz, hanem megmutat.

Olvasd tovább

1

Lady Bird

írta Nikodémus

Kamasznak lenni keserves, de végülis jó dolog, sulykolja belénk Hollywood immár évtizedek óta. Bár az ifjúsági scifi-k fősodorbeli divatja épp lecsengőben van, szinte nem akad olyan művészi ambíciókkal megáldott filmes Amerikában, aki ne egy felnövés-történettel szeretné letenni névjegyét. Greta Gerwig színész-rendező az Oscar-gála küszöbén, március 1-jén bemutatott debütáló nagyjátékfilmjében ki is használja rendesen a műfaj közhelyeit, a Lady Bird mégis alaposan eltér a már megszokott tinisztoriktól.

Olvasd tovább

1

Batman: Gotham by Gaslight

írta Nikodémus

Igazi csemegének ígérkezett Mike Mignola és Brian Augustyn kultikus képregényének megfilmesítése: a sötét köpenyes a múlt századelő Londonját öltő Gothamben Hasfelmetsző Jack után nyomoz. Sam Liu rendezése igyekszik hű lenni az egyébként nem túl terjedelmes alapanyaghoz, de az eredmény túl illedelmes – s így gyorsan feledhető.

Batman viktoriánus-korabeli kalandjának sava-borsát alapvetően sajátos, kissé steampunkos atmoszférája, valamint véres stílusa adja, ám a Warner Animation-nél sajnos úgy gondolták, maradnak az eddig bevált rajzstílusnál. Az eredeti képregény szikár, szálkás, hosszú árnyékokkal teli világa így alig köszön vissza a vásznon. Innen már nehéz felállni, de Liu megpróbálja, s a sztori egész jól indul: a rejtélyes Hasfelmetsző újra lecsap, s miközben a Wayne-birodalom világkiállítást rendez új csodákkal, a város sikátoraiban szembetűnő a nyomor. Főhősünk (Bruce Greenwood) nagyonis jól tudja, mi zajlik a csipkés estélyik és elegáns szalonok háttere mögött, alteregóját azonban csak módjával engedi szabadon. Le is marad pár akcióról, olyannyira, hogy gyanúba keveredik, és őt börtönzik be.

Olvasd tovább

0

Ha nem zavar a reklám!

Kokárdához, nagygyűléshez, délutáni szieszta helyett, mellkas-düllesztőnek, léleksimogatónak… lássuk, mit kínál a tévé nemzeti ünnepünk négynapos hétvégéjén.

CSÜTÖRTÖK

Duna TV – 18.40 – A kőszívű ember fiai (1964) – I. rész – Kihagyhatatlan klasszikus.

Duna TV – 21.00 – Bánk bán (2002)Káel Csaba grandiózus, kissé merev operafilmje Katona József szabálytalan színdarabájból.

Cool – 21.00 – Hős6os (2014) – A Disney tündérmesélősdiből átmegy geekbe.

Mozi Plusz – 21.00 – Kingsman: A titkos szolgálat (2015) – Teljesen őrült, ezért frissnek ható kémfilmparódia viccesen elrajzolt figurákkal (a folytatás már nem jött össze ennyire jól).

Super TV2 – 21.00 – Titanic (1997)James Cameron rettenetesen túltolt, valahogy mégis működő történelmi-romantikus tablója.

M5 – 21.15 – 80 huszár (1978) – Helytállás, becsület, zendülés, árulás. Csoóri Sándor novellájából Sára Sándor forgatott zseniális mozit.

RTL Klub – 21.15 – Kellékfeleség (2011) – Valamiért azt hiszik, egy Adam Sandler-vígjáték még mindig menő az ünnepnapon.

Duna World – 21.35 – Föltámadott a tenger (1953) – Történelmi szuperprodukció rákosista-módra, enyhén osztályharcos szemlélettel.

Cool – 23.00 – Saul fia (2015) – Megrendítő Antigoné-történet Auschwitz poklában. A film, ami mindent megnyert – és meg is érdemelte.

Olvasd tovább

0

A Pentagon titkai (The Post)

írta Nikodémus

Steven Spielberg visszatért: a hat évvel ezelőtti Lincoln után kivett néhány éves szabadságát feladva 2015-től immár újra régi tempójában dolgozik. Hogy másodvirágzásával mi, nézők is jól járunk-e, más kérdés; a döntésben pedig aligha segít az idei díjszezonra pozicionált legújabb filmje, A Pentagon titkai. Az itthon február végén bemutatott alkotás becsülettel végigveszi a klasszikus újságírófilmek összes toposzát, mégis inkább fontos, semmint kiemelkedő film.

Olvasd tovább

0

Fantomszál (Phantom Thread)

írta Nikodémus

Paul Thomas Anderson már megint titokzatoskodik. Miként két előző filmje, a Master és a Beépített hiba, a Fantomszál is ellenáll a kézenfekvő értelmezéseknek, sokkal inkább atmoszférájával ragad meg, hogy aztán alig eresszen. Két világ, egy kultúrkör, visszafogott elegancia és romboló indulatok, gyalázat és megaláztatás, pillanatnyi hév és rideg örökkévalóság… és egy bizarr kékszakállú-történet.

Olvasd tovább

0

Battle of the Sexes / Borg/McEnroe

írta Nikodémus

A tenisz ugyebár úri sport (no és idősebb tesója, a krikett), a foci pedig a proletárok szórakozása. Ma, amikor mindkettőt (sőt, minden tévéképes sportágat) felzabálta már a szórakoztatóipar, szinte kivehetetlenek már ezek az apró különbségek, noha pár évtizede komoly jelentősége volt még mindennek. Erre világít rá két, frissen kijött teniszfilm: győzelem és vereség relativitásáról, sporton túlnövő társadalmi ügyekről regélnek, s közben finoman pedzegetik a média hatalmát is.

Olvasd tovább

3

A kocsma közepén – Én, Tonya

írta Nikodémus

A posztmodern hozadéka, hogy a dolgok önazonossága meginog: jelentőségük csökken, marketingértékük növekszik. Így áll a helyzet tények utáni korunkban a sporttal is: eredeti értelme – miszerint test és lélek összhangjára tanít – elhalványult, miközben szinte teljesen lefoglalta magának a szórakoztatóipar. A szenzációhoz pedig lassan már nem is szükséges maga a sportesemény, világít rá Tonya Harding és Nancy Kerrigan műkorcsolyázó elhíresült története, melyben minden megvan, ami éltet egy szaftos botrányt. Craig Gillespie rendező megtehette volna, hogy az esetről szóló, hazánkban február 1-jén debütált filmjében csupán erre épít, ám ő többre vágyott: az Én, Tonya egyszerre zajos botránykrónika, rendhagyó életrajz és keserű kommentár az aktuális világhelyzet margójára.

Olvasd tovább

0

Röviden: The Meyerowitz Stories (New and Selected)

2018-02-meyerowitz-storiesírta Nikodémus

Danny (Adam Sandler) épp válófélben, s mivel nincs rendszeres jövedelme, kallódó negyvenesként apjához költözik egy időre. Harold (Dustin Hoffman) meg nem értett szobrászművész, aki negyedik feleségével (Emma Thompson) azon tanakodik, eladja művészházát, és öregségére egy kis nyaralóba költözik. A hírre befut Matthew (Ben Stiller), a sikeres üzletember és Jean (Elizabeth Marvel), a zárkózott nővér, s gyorsan felfordul a családi béke. A fiúk, miután egymás révén szembesülnek önnön hamisságaikkal, kénytelenek újrarendezni kapcsolataikat, végiggondolni sorsukat. Ki lázad, ki beletörődik, ki komoly elhatározásra jut – döntéseiket pedig észrevétlenül az apa személye mozgatja, aki talán maga is bánja, mekkora hatással volt gyermekei életére.

Noah Baumbach eddigi legérettebb filmjében ezúttal nem az élettől megriadó fiatalokat, hanem a végzetesen megfakult álmaikat cipelő középgenerációt ábrázolja szívig hatoló érzékenységgel, s ezt filmje formai jegyeivel is illusztrálja. Az eleinte rendezett dramaturgia lassacskán megkeveredik, és a végtelen párbeszédek tengerében csakhamar arra eszmélünk, az élet folyását magát tapasztaljuk.

(Megjelent: A Szív, 2018. február)

Olvasd tovább

0

Tragikus dominanciaharc – 50 éves A majmok bolygója

írta Nikodémus

2018-02-majmok-bolygója-1

(A kép innen való.)

Félévszázada, 1968. február 8-án mutatták be A majmok bolygóját.
Az évfordulóról egy hosszabb elemző-ismertető írással emlékezünk meg.

Habár nevezhető evolúciós tanmesének vagy társadalmi példabeszédnek is, Pierre Boulle 55 éve megjelent regénye és a belőle készült film-sorozat, A majmok bolygója valódi értelmében tulajdonképpen tükröt tart az emberiség elé. S ebbe őszintén belenézni szerfölött kellemetlen élmény. A tükörnek persze fel lehet róni, hogy torzít, ám mégis bennünk motoszkál a nyugtalanító érzés, hogy valójában mi vagyunk érzékcsalódás áldozatai, s a kegyetlen igazságot önámításunk takarja el előlünk.

Olvasd tovább

0

The Crown – 2. évad

írta Nikodémus

Az előző évadról itt esett szó.

A plakát nem is lehetne kifejezőbb: nő és férfi; királynő és herceg; feleség és férj. A mézeshetek (-évek) rég elmúltak, az arcok megkeményedtek, az államügyek megölik az intimitást, a rutin megfakította a szenvedélyt. A Crown második évada – miközben persze számba veszi a történelmet – elsősorban erről szól. Nem kell tartani csöpögős szappanoperától: egy-egy végsőkig feszített, remek dialógus foglalja keretbe a tíz részt, s tesz érdekeltté minket e két ember sorsában. Az újdonság varázsa elmúlt, de amíg Peter Morgan kreátor-író ilyeneket tud, érdemes követni a Netflix prémiusorozatát.

Olvasd tovább

1

Eldobható életek – Floridai álom

írta Nikodémus

2018-02-floridai-álom-1

Mielőtt a kedves Olvasó tiltakozna, jelzem: a cím nem ítélet, hanem helyzetleírás. Az állásfoglalást Sean Baker legújabb, idén januárban bemutatott filmje ránk bízza, s épp ettől lesz olyan kényelmetlen moziélmény az Oscar-aspiráns Floridai álom. Apropó, cím: a magyar változat most kivételesen találóra sikerült, hiszen a cselekménybe lépve egyfajta álomvilágba kerülünk mi is, ám aki azt gondolja, hasonló film vár rá, mint az egy éve díjszezon-győztes Kaliforniai álom, készüljön fel egy alapos meglepetésre.

Olvasd tovább