FilmDROID írta Nikodémus
(A képek innen és innen valók.)
Wes Anderson mostanában valószínűleg a legmenőbb rendező Amerikában. No nem a Michael Bay-kategóriában, de nem is a nolani ligában, hanem a függetlenfilmesek között. Stúdiók vetekednek filmjeinek finanszírozásáért és terjesztéséért, neves színészek hada áll sorba ajtajánál, hogy cameózhasson, egyéni stílusát azonnal felismeri mindenki, s kritikus és néző egyként rajong életművének újabb darabjaiért. Pedig Anderson nem tesz mást, mint szinte monomániásan saját magáról mesél: gyermekkoráról, melyet elvált szülők fiaként kellett végigélnie. Merthogy minden Wes Anderson-film tulajdonképpen családi frusztráció-film: arról szól, hogy a fiatal hős miként küzd meg az apafigurával. A Grand Budapest Hotel és a Holdfény királyság újabb remek példája ennek: előbbiben rátalál, utóbbiban menekül a gyermek a mentortól.
