Author: nikodemus

2

Vadregény (Into The Woods)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-02-vadregény-1

Elsőre kitűnő ötletnek tűnt James Lapine és Stephen Sondheim vastagon önreflexív, enyhén pszichoanalitikus musicaljét megfilmesíteni. Az 1987-ben a Broadway-n bemutatott Vadregény ugyanis úgy mixeli a Grimm-mesék jól ismert hőseit, hogy végig a gyermekének mesélő szülő felelősségére figyelmeztet. A Disney azonban sajnos Rob Marshallra bízta az adaptációt, és hát aki nem átallja meggyalázni Fellini Nyolc és fél-jét, az egyéb rémtettekre is képes – és nem kell hozzá gonosz mesehősnek lenni.

Olvasd tovább →

4

A bíró (The Judge)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-01-a-bíró-1

Ámulattal figyelem Robert Downey Jr. sziporkázó vibrálását, mióta kokaincsíkok helyett újra Hollywood élvonalában tolja, ám attól tartottam, ha nem vigyáz, végleg belegabalyodik önnön manírjaiba, és úgy végzi, mint Johnny Depp. Már a kirobbanó sikert hozó Vasember-trilógia első része után szurkoltam neki, de A szólista valahogy félrement (igaz, nem rajta múlt). A bíró viszont az ő filmje. Az övé producerileg és színészileg is, bár utóbbi tekintetben azért hangsúlyosan van jelen Robert Duvall is. Mesteri kettősük agyon is nyomhatná a filmet, az viszont annyira pontosra és kicsiszoltra van megírva, hogy még a jellegtelen rendezés sem tudja elrontani.

Olvasd tovább →

2

Persepolis (2007)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-01-persepolis-1

Az épp két hete történt tragikus párizsi események tükrében újra fájdalmasan aktuálissá vált ez a saját jogán is maradandó film, amely – stílusbravúrok ide vagy oda – nem tesz mást, mint elmesél egy személyes történetet.

Francis Fukuyama elhíresült könyve, valamint Samuel P. Huntington arra írott válasza óta bizonyos: a filmvilág is felfedezte magának az iszlám világot. A hollywoodi fősodor természetesen csupán annyit érzékelt (és érzékeltetett) a történelem feltételezett végének vagy a civilizációk összecsapásának teóriájából, hogy a hidegháború végeztével az orosz cselszövőt az arab terrorista meglehetősen egysíkú figurája váltotta fel a gonosz szerepében. Azóta nagyot fordult a világ, s bár az iszlám világról bizonyára készült alaposabb, árnyaltabb vagy mélyrehatóbb film, a 2007-ben készült Persepolisnál személyesebb aligha.

Olvasd tovább →

1

Get On Up / Jersey Boys

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-01-get-on-up-jersey-boys-1

Az álomgyártól kb. egy évtizede már megszokott tempóban érkezik az Oscar-szezon környékére néhány életrajzi film, többnyire kiszámíthatóan közepes minőségben, néhány csúnya melléfogást öntudatlanul is bekalkulálva. A tavalyi keserű csalódások után jó hírem van: a Get On Up és a Jersey Boys végre nem rossz filmek. Sajnos nem is jók igazán, csupán illedelmesen felmondják a leckét.

Olvasd tovább →

0

To The Wonder (2012)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Plakat_To The Wonder_A4.indd

Miután előző munkájában, Az élet fájában feltette a kérdések kérdését, s válaszokat keresett az életre, az Univerzumra és úgy általában mindenre, Terrence Malick legutóbbi filmje, a 2012-ben bemutatott To the Wonder – mely cím fordítható „A csoda felé”, illetve „A csodához” kifejezésként is – látszólag szűkebbre veszi fókuszát, s szándéka szerint egy szerelmespár történetét meséli el.

Olvasd tovább →

2

Így neveld a sárkányodat 2. / Doboztrollok / Paddington

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-01-Így-neveld-2-Doboztrollok-Paddington

A nagy évvégi filmdara közben szokatlan dolgok kerülnek egymás mellé, ám a még nyáron bemutatott Így neveld a sárkányodat 2.-t, az októberi Doboztrollokat és a friss Paddingtont két dolog biztosan összeköti: mindháromnak kisebb-nagyobb köze van az animációhoz, illetve a zsáner adta kereteken belül valami egyénivel próbálkoznak, de persze csak annyira, hogy a családbarát besorolás ne boruljon.

Olvasd tovább →

11

A hobbit: Az öt sereg csatája (The Hobbit: The Battle Of The Five Armies)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2014-12-hobbit-3-1

Az előző részekről itt és itt esett szó.

A bennünk lakó hétéves kisgyerek karácsony tájékán nem csak kulináris, hanem audiovizuális túladagolásra is vágyik, s utóbbit rendre szállítja is évtizedek óta Hollywood a család apraja-nagyjának. Idén A hobbit-trilógia minden eddiginél hangosabb befejezése van soron, s Az öt sereg csatája hozza is a látványbeli elvárásokat. Mást nem nagyon, de ez nem kizárólag Peter Jackson hibája. Hanem a mind lejjebb kerülő mércéé, melynek legújabb szintje szerint már normális dramaturgia, sőt, cselekmény sem szükséges egy kiadós ünnepi szórakozáshoz. Ilyen, kortársaihoz hasonló betegségben szenved ez a film is, mely egyébiránt a rendezőtől szokatlan erényeket csillogtat, és benne van egy sokkal jobb mozi lehetősége.

Olvasd tovább →

2

Az élet fája (The Tree Of Life, 2011)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2014-12-az-élet-fája-1

ForgerOn korábban itt írt a filmről.

Terrence Malick láthatóan nem sieti el: egyrészt a nagyjátékfilmes debütálása óta eltelt harmincnyolc évben mindössze hatszor forgatott, másrészt mozijai amúgy sem észvesztő tempójukról híresek.

A filozófus-rendezőnek is aposztrofált alkotó mozgóképek segítségével elmélkedett már szeretetről, kilátástalanságról, háborúról és új világról, idei 2011-es filmje, Az élet fája azonban minden eddigin túltesz. A filmezés legnagyobb vívmányát – miszerint konkrét kép és cselekmény igyekezzen megjeleníteni elvont gondolatokat – mások végcélnak tekintik, s ha elérik, elégedetten dől hátra alkotó, néző és kritikus egyaránt. Malick ambiciózus filmje azonban innen indul: a kamerával felállított filozófiai tézistől.

Olvasd tovább →

5

The Homesman

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2014-12-the-homesman-01a

Itt minden fordítva van: az elvileg rettenthetetlen hősök szűkölve menekülnek, a falu retteg, a férfiak pipogyák, a feleségek megőrülnek, a határtalan szabadságot szimbolizáló táj üres és sivár, s csupán egyvalaki áll egyenes derékkal az élet hozta kihívás elé – egy nő. Már érezzük, Glendon Swarthout 1988-as regénye nem a szokásos western-toposzokat mondja fel, Tommy Lee Jones belőle készült kitűnő filmje pedig még tovább radikalizálja az önmagában is izgalmas közhelydúlást. Egy küldetés, két számkivetett, három súlyos teher – a The Homesman gyomorbavágó erővel ábrázolja a klasszikus, férfiközpontú western kegyetlen fonákját, s közben egy szívszaggató történetet mesél el az azt lakó, végzetesen eltévedt lelkekről.

Olvasd tovább →

2

Káprázatos holdvilág (Magic in the Moonlight)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2014-12-káprázatos-holdvilág-1

Woody Allen szerintem túl van már a filmkészítés terápiás, sikerhajhászós és létfenntartó fázisán egyaránt, az éves adagot csupán csak azért dobja össze, hogy közben jól érezze magát. Hogy mi, nézők is jól érezzük-e magunkat, az már nehezebb kérdés, s ha elfogadjuk a W.A. utóbbi évtizedeinek munkásságát nagyjából pontosan leíró “egy jó, egy rossz” leosztást (ismerős valahonnan? Mondjuk, Star Trek?…), akkor most a bravúros Blue Jasmine után most valami rosszabbnak kell jönnie. Jön is, nagy sajnálatunkra. A Káprázatos holdvilág varázslatot ígér filmvásznon innen és túl, ám bántóan hiányzik belőle minden olyasmi, ami Woody Allen mozijait szerethetővé teszi.

Olvasd tovább →

4

Sorozat: Gotham – 1. évad, 1-10. rész

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2014-12-gotham-01

“Van egy pont, egy végső pont, amikor a rendszerünk ellenünk fordul.”

Ez a mondat a megfáradt, ám elvhű Gordon szájából hangzik el Christopher Nolan ünnepelt Sötét lovag-trilógiájának utolsó darabjában. A zöldfülű Blake felháborodik, pedig szinte minden a rendőrfelügyelő szavait igazolja: a káosz egyre növekszik, hadiállapot és kijárási tilalom van érvényben, és őrültek öntörvénykeznek terrorista különítményekkel karöltve. Ezzé lett Gotham, s hogy a helyzet korábban sem volt rózsásabb, bizonyíték ez a friss, nagy ambíciókkal indult sorozat, melynek be nem vallott mottója szintén ez a kulcsmondat.

Olvasd tovább →

0

Batman: Assault On Arkham / Son Of Batman

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2014-11-batman-assault-son-of-1

Netszerte terjedő geek-közhely, hogy míg a Marvel (főleg most, a nagy univerzumépítés idején) élőszereplős, addig a DC inkább az animációs filmek terén erősebb. A három évvel ezelőtt megjelent A kezdet kezdete és a tavalyi-tavalyelőtti A sötét lovag visszatér megerősítette bennem mindezt, az idei felhozatal inkább elbizonytalanított. A Batman: Assault On Arkham és a Son Of Batman egyaránt sokat ígérő alapötletet pazarol el nem túl emlékezetes kivitelezésben.

Olvasd tovább →