írta Minime
Brightburn – A lángoló fiú (Brightburn) – Kyle (David Denham) és Tori Breyer (Elizabeth Banks) átlagos kansasi farmer pár, akik gyermeket szeretnének, azonban ez nem igazán sikerül. A sors azonban kegyes hozzájuk, így a farmjukra zuhanó űrkapszulában egy csecsemőt találnak, akit titokban sajátjukként nevelnek fel. Brandon (Jackson A. Dunn) kezdetben olyan, mint a legtöbb korabeli gyerek, azonban a 12. születésnapja idején rémálmok kezdik gyötörni, és a pajtában elrejtett kapszula magához hívja. A fiú pedig egyre furcsábban kezd viselkedni, megismeri természetfeletti képességeit, és azokból táplálkozva felsőbbrendűségét más emberek kezdetben öncélú öldöklésében, majd a világot uralma alá hajtó víziójában kezdi kiélni. A Gunn család vállalkozása gondolt egy merészet, és felvázolta annak lehetőségét, milyen is lenne, ha egy szuperhős-képességekkel rendelkező egyén elvakulttá válva nem az emberiség javáért, hanem önös érdekeiért és a benne élő, másokat eltipró szadizmusáért használná fel az erejét. Fordított Superman-sztori, ahogyan sokan emlegették, anélkül hogy bármi kiderülne a srác eredetéről. A film látványvilága a maga módján elfogadható, azonban az alkotás nem igazán képes eldönteni, mi is akar lenni valójában, így egy csapongó, túlzsúfolt történetté válik, amely nem tudja ellátni funkcióját, hiszen túl sokat akar kevés helyre és játékidőbe zsúfolni. A Gunn tesók forgatókönyve sajnos egy csapongás és emiatt David Yarovesky rendező keze is meg volt kötve. Lehetett volna valami újszerű, szinte klasszikussá is érő scifi-horror némi drámai felhanggal, avagy anti-szuperhősfilm, de sajnos elbaltázza a lehetőséget. A színészi teljesítmények átlagosak, talán Dunn tűnik kiemelkedőnek. A gore-jelenetek és jumpscare-ek elfogadhatóak, és egyszer megéri megnézni, de sajnos ugyanolyan baki, mint az Elrabolt világ, bár annál talán jobb. Értékelés: 50%
Olvasd tovább →
FilmDROID 
