Formula 1: Drive to Survive – 1. évad

írta Nikodémus

Régóta érett ez már: végre hivatalos dokumentumfilm-sorozat készült a Forma 1 világáról. A száguldó cirkuszt bő két éve Bernie Ecclestonetól átvevő amerikai Liberty Mediától számítani lehetett valami hasonlóra, a mélynövésű angol úr ugyanis nem mutatott különösebb érdeklődést az időközben globális sportággá fejlődő Forma 1 promóciója iránt. Az amerikaiak pedig ránéztek a nézettségi adatok kormegoszlására, és rájöttek, hogy újítani, fiatalítani kell: lett hivatalos facebook- és YouTube-csatorna, podcast, twitter- és instafiók, hogy a közösségi médián szocializálódott fiatal generációját is megnyerje magának az autóversenyzés királykategóriája. A terv része lehetett egy nagyszabásúbb, kulisszák mögé kalauzoló sorozat is, melynek persze megvolt a kockázata ebben a felfoghatatlan pénzeket és súlyos titkokat mozgató bizniszben. A partner az új idők szavának megfelelően a Netflix lett (a producer pedig a Senna– és Amy Winehouse-dokuról ismert Asif Kapadia), amely a 2018-as szezonról egy egészen profin összerakott dokusorozatot forgatott le.

Pedig az elején úgy tűnt, befürdik a projekt: az éllovas Mercedes és Ferrari közölte, nem fogják beengedni magukhoz a forgatócsoportot. Aztán kiderült, jobban nem is sülhetett volna el a dolog: Hamilton és Vettel aprólékosan dokumentált, unalomba forduló rivalizálása helyett a középcsapatok pilótáit és vezetőit hozza közel a sorozat, remekül. Kezdjük például Daniel Ricciardóval, kinek hihetetlen pechjét, monacói győzelmét, majd váratlan Renaulthoz való igazolását példás tempóérzékkel mutatják be, miközben megismerkedünk a vigyorgós ausztrál családi gyökereivel, szeretteivel is. Hasonlóan izgalmas a Red Bull-Renault csata a motorszállítói szerződés körül (Cyril Abiteboul és Christian Horner csapatfőnökök finom és nyílt pengeváltásait nem is rejtegetik), érkezik egy kis pénzügyi tanmese a Force India/Racing Point kalandjaival illusztrálva (s megspékelve némi Perez-Ocon rivalizálással), s persze nem csoda, hogy a semmiből középcsapatot építő Haas viszonyai is alaposan ki vannak tárgyalva. Minden részre kapunk egy külön nézőpontot: két pilóta párhuzamos sorsa, egy kiscsapat verejtékes munkája, a biztonság és a sebesség kérdése (egy baleset kapcsán), de szóba kerül a mostanság rendkívül fiatal pilótamezőny, a spanyol különítmény (Alonso és Sainz), jól elkapott pillanatokkal.

Kicsit szappanoperás a hangvétel (főleg a sok lassítással és szuperközelivel), de mondjuk a Haas Melbourne-i kerékcseréjét kétszer egymás után elszúró szerelő arcáért, a Renault-elfüstölést figyelő csapatfőnök gesztusáért, Alonso kíméletlen McLaren-osztásáért (a verseny utáni belső megbeszélésen) vagy a kiesés után a boxutca felé tartó Ricciardo dühöngéséért már érdemes volt bekapcsolni a kamerákat. A Williams és a McLaren vergődése elcsüggeszti, Leclerc tehetsége lelkesíti, a pilóták részéről befektetett szellemi és fizikai munka pedig elképeszti a nézőt. Így ér össze egy nagy sztoriban a pályán elért eredmények sora, és a háttérben zajló történések fonala: ha valami, talán ez a Drive to Survive legnagyobb erőssége, miközben persze azért mindenki elpufogtatja a szokásos közhelyeket: a sebesség, a veszély, a halál, a mámor, stb. Ez azonban szerencsére teljesen marginális: a sorozat nagyon ügyesen kerülgeti a sablonokat, élményt és információt ad – reméljük, legalább ennyire szórakoztató lesz az idei szezonról forgó második évad is.