nosztalgia

1

25 éves a Jurassic Park

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Negyedszázada, 1993. június 11-én mutatták be Steven Spielberg dinós kalandfilmjét.

Szerte a világon legalább két generáció szorongatta a karfát azon a szép nyári napon a mozikban: a gyerekek az épp felfutó dinókultusz-keltette vágyaik beteljesülését várták, szüleik pedig az akkoriban legmenőbb ponyvafilmes szerző, Michael Crichton nevére mentek be a moziba. Utóbbiak kicsit csalódtak, előbbiek pedig családbarát Disney-mozi helyett egy vérfagyasztó horrort kaptak. De hogy is lett az ősi ijesztegetést és egy divathullámot ravaszul összeházasító látványfilm technikatörténeti mérföldkő? Steven Spielberg még egyszer utoljára megmutatta, milyen jó a szimata.

Olvasd tovább →

3

20 éves a Truman Show

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Két évtizede ezen a napon debütált a mozikban Peter Weir kultikus filmje.

Azt hiszem, a mi generációnknak háromféle Truman Show-élménye van. Az első a kortárs kiskamasz rajongása: újra egy Jim Carrey-film, csak nem értem, ebben miért nem viccelődik annyit a gumiarcú színész. A második egy felemelő szabadulósztori (fiúknak) avagy egy megható szerelmes történet (lányoknak). A harmadik pedig amikor a tévében elkapod a sokadik ismétlést: nosztalgiából kezded nézni, de egyre inkább hatalmába kerít az érzés, hogy ez egy nyugtalanító, sötét mozi a média totális, lealjasító hatalmáról. A döbbenet, hogy ez a három értelmezési sík mind igaz, sőt, egymást erősítve működik a filmben. Az érdem pedig az író-rendező-főszereplő hármasé.

Olvasd tovább →

5

50 éves a 2001: Űrodüsszeia

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Szinte hihetetlen, de már öt évtizede, hogy 1968. április 2-án bemutatták Stanley Kubrick
kultikus remekművét. Az alkalomból összeszedtünk pár kulisszatitkot.

Nevezték már mindennek: lenyűgöző időutazásnak, a legreálisabb scifinek, a holdraszállás főpróbájának, evolúciós grádicsnak, jéghideg pózfilmek, pesszimista emberiség-próféciának. Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeiája millió elemzést megért bemutatója óta, mégis, a nagy boncolgatásban épp a szerző szűkszavú nyilatkozatát vagyunk hajlamosak elfelejteni: filmjét elsősorban lehengerlő audiovizuális élménynek szánta, nem rejtélyes metaforák sorának. Utóbbi persze bőven akad azért, ám az a félelemmel vegyes áhítat, amit a Kubrick által bemutatott űrutazás kelt a nézőben, alig feledhető élmény.

Olvasd tovább →

0

Tragikus dominanciaharc – 50 éves A majmok bolygója

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2018-02-majmok-bolygója-1

(A kép innen való.)

Félévszázada, 1968. február 8-án mutatták be A majmok bolygóját.
Az évfordulóról egy hosszabb elemző-ismertető írással emlékezünk meg.

Habár nevezhető evolúciós tanmesének vagy társadalmi példabeszédnek is, Pierre Boulle 55 éve megjelent regénye és a belőle készült film-sorozat, A majmok bolygója valódi értelmében tulajdonképpen tükröt tart az emberiség elé. S ebbe őszintén belenézni szerfölött kellemetlen élmény. A tükörnek persze fel lehet róni, hogy torzít, ám mégis bennünk motoszkál a nyugtalanító érzés, hogy valójában mi vagyunk érzékcsalódás áldozatai, s a kegyetlen igazságot önámításunk takarja el előlünk.

Olvasd tovább →

6

Farkasokkal táncoló (Dances With Wolves, 1990)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-12-dances-with-wolves-1

Emlékszem, iskolai szünet volt, talán a téli. Jöhet a süti, az önfeledt játék, nem számít a lefekvés, és fel lehet fedezni az ajándékokat, amik a karácsonyfa alatt vártak ránk. Az egyik ilyen gondtalan, szénhidrát-telített évben lepett meg először a Farkasokkal táncoló. Valamelyik kereskedelmi csatorna adta este tízkor, s felfigyeltem a főcímre. Végül ott ragadtam, és amikor kiírták, hogy folytatása holnap következik, másnap már forró teával és takaróval készültem. Igen, a Farkasokkal táncoló így varázsolt el… Kevin Costner legnagyobb dobása értelmezhető klasszikus és revizionista westernként, sajátos Robinson Crusoe-történetként (és persze obligát karácsonyi moziként is), legfőbb jellemzője mégis az a romantikus költőiség, amiről úgyis tudom, hogy hazugság, de nem zavar, hiszen egy mítosz grandiózus (és egyik utolsó) kibontakozását látom.

Olvasd tovább →

3

20 éves a Gattaca

Publikálta nikodemus

2017-12-gattaca-1írta Nikodémus

A kilencvenes években benne volt a levegőben az eugenika: mindenki DNS-kijavított betegségekről meg klónozott emberekről álmodozott (vagy rettegett), sorra készültek a dokumentumfilmek és a tényfeltáró könyvek a témában. Csináltak néhány filmet is, közülük azonban messze kiemelkedik az íróként indult Andrew Niccol első rendezése, az épp húsz éve, 1997. október 24-én bemutatott Gattaca.

Olvasd tovább →

4

20 éves a Szigorúan bizalmas

Publikálta Filmdroid

0laconf1John posztja

Az 50-es évekbeli Los Angelesben járunk, ahol egyre növekszik a korrupció. Adott három nagyon különböző rendőr, akik szöges ellentétei egymásnak, de most kénytelenek összefogni egy gyilkossági ügy kapcsán, melyhez néhány korrupt rendőrnek is köze van. 20 éves a Szigorúan bizalmas (L.A. Confidential).

Olvasd tovább →

0

A 80-as évek és a remake

Publikálta Koimbra

Joel KinnamanA Vissza a jövőbe remake-et még nem jelentették be, de ami késik… Viszont már átélhettünk egy kisebb sokkot A smaragd románcának az új változatának a közhírré tételével, szerencsére eddig ebből sem lett semmi. Ám sok-sok 80-as évekbeli klasszikust ragasztottak rá a tervezőasztalra, hogy kisebb műtétekkel a jelenkor producereinek gondolkodásmódja szerint szabják méretre. A hétvégén Amerikában a Robotzsaru, Mi történt az éjjel és a Végtelen szerelem remake küzd meg egymással, ennek örömére… akarom mondani szomorúságára bátorkodtam felsorolni néhány produkciót, amely nagy népszerűségnek örvendett a 80-as években és később megcsinálták az újabb változatukat.

clashofthe Olvasd tovább →

3

American Graffiti (1973)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2013-12-american-graffiti-01

George Lucas így járt: neve hallatán mindenkinek AZ jut eszébe. Az imádott-gyűlölt Star Wars, mely azon kevés entitás közé tartozik, aminek mentén valóban két részre lehet osztani a Föld nevű bolygó lakosságát. A XX. század kulturális arculatán minden kétséget kizáróan komoly nyomot hagyó franchise (avagy szutyok, legenda, űroperett, mítoszpótlék, filmforradalom – a megfelelő rész behelyettesíthető) atyja mára mindent és mindennek az ellenkezőjét megtette saját szülöttjével, így nem meglepő, hogy az egyszeri filmrajongó fásultan legyint: elég volt már a lézerkardozásból. A bökkenő az, hogy Lucas filmográfiájában nincs is sokkal több darab. Illetve van egy, ami nagyot szólt, s aminek köszönhette, hogy megcsinálhatta űrkalandját: az American Graffiti. Lássuk, van-e élet(mű) a Star Wars-on túl! (lásd még: Expanded Universe)

Olvasd tovább →

6

Akik az Asylum színvonaláig jutottak

Publikálta Koimbra

theasylumManapság a mozifilmek és a sorozatok után előfordul, hogy valaki a DVD piacon próbálja megkeresni a betevőre valót. Sokan kikoptak már a vásznakról vagy a tévé képernyőiről és a házimozis forgalmazásra szánt alkotások vidékén császkálnak. Akad olyan is, aki eléri a mélypontot. Ebből a gödörből vagy ki tud mászni vagy esetleg jól érzi ott magát és nem zavarja, hogy oda került. Valamit csúnyán elcseszett, esetleg az ügynökének köszönheti vagy mondjuk annyira kell a pénz, hogy pár száz dollárért bármilyen filmet bevállal. Igen, az Asylum égisze alatt készülő alkotásokról bátran kijelenthetjük, hogy nem éppen minőségi darabok, szomorú látni, hogy egykor nagyobb ismertségnek örvendő színészek adják nevüket a néhány százezer dollárból készülő filmekhez. Mennyit kereshetnek vele? Egy biztos, nem túl sokat. Néhány ember pályafutása szépen indult, de eljutott arra a szintre, hogy Asylum termékekben vállal szerepet. Nézzük kiket sajnálhatunk. Olvasd tovább →

14

Már senkit nem érdekelnek a tökös és kőkemény akcióhősök?

Publikálta Koimbra

01actionheroes

Elsírtam már egyszer bánatomat: az igazi masszív akcióhősök, az izomagyak korszaka lezárult. Jó, persze, nem is nagyon izgatna, hogy a tejfelesszájú Taylor Lautner verne le mindenkit és kerülgeti a neki szánt golyókat, ha ezt hihetően elő tudnák adni. Sajnos idén úgy tűnik, hogy a kőkemény arcok lehúzhatják a rolót. Illetve azzal egészíteném ki: csak képregényfilmekben élhetik túl.

Arnold Schwarzenegger az Erőnek erejével akciófilmmel tért volna vissza. Hiába hangoztatták minden oldalon és fórumon, hogy az Osztrák Tölgy újra Hollywoodba dolgozik ez néhány rajongón kívül senkit nem izgatott. Feleslegesen importáltak Ázsiából egy neves rendezőt (Kim Jim-woon) a film csak 12 millió dollárt kapart össze Amerikában, a nemzetközi vizekről is 19 millió dollárt folyt be. Olvasd tovább →