0

Könyvajánló – Kinek a történelme?

Trianon, Don-kanyar, Holokauszt, 1956 és az azt követő megtorlás. A XX. századi magyar történelem nagy traumái. A múlt olyan eseményei, amelyeket máig nem dolgozott fel a társadalom; az emlékezeti munka hiánya rányomja bélyegét mindennapjainkra, tisztázatlan múltbéli történeteink nyomasztó árnyékként vetülnek a jelenre. Sokféle módja lehet a kollektív emlékezet ápolásának, a múlt feldolgozásának. A történelem megítélésének és művelésének lehetőségei átalakultak az elmúlt évtizedekben. Egyre inkább elfogadott, hogy a történelem társadalmi diskurzus, és nem kizárólag a tudományosság szűk keretei között lehet értelmezni, hanem meg lehet jeleníteni, sőt létre lehet hozni történeti narratívát más médiumon, kulturális szférában is. A dokumentumfilm az egyik lehetséges eszköz ehhez: segíthet megszabadulni a múlt nyomasztó terheitől. Ez a könyv azt vizsgálja, hogy az elmúlt harminc év magyar történelmi dokumentumfilmjei milyen szerepet játszottak a magyar nemzeti emlékezeti narratívák megfogalmazásában, az emlékezeti közösség megteremtésében, a traumák feldolgozásában.

Sárközy Réka az ELTE Bölcsészkarán és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát. 1995 óta az OSZK 1956-os Intézet munkatársa, kutatási területe a történelmi dokumentumfilm és a történelmi fényképek. Producerként vett részt 16 dokumentumfilm elkészítésében. Az 1956-os Intézet több mint 15 000 digitális fényképet tartalmazó jelenkortörténeti fotóadatbázisának egyik létrehozója. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen doktorált 2011-ben, Elbeszélt múltjaink címmel jelent meg monográfiája a magyar történelmi dokumentumfilm történetéről. 2011 és 2014 között Bolyai János kutatói ösztöndíjas. Óraadóként tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetében és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. (Forrás)

Sárközy Réka: Kinek a történelme? – Emlékezet, politika, dokumentumfilm, Gondolat, 286 oldal, 2018, 3400 Ft

0

Take the Ball, Pass the Ball (2018)

írta Nikodémus

Nagyjából tíz éve (egészen pontosan május 27-én) volt egy olyan Bajnokok Ligája-döntő,
ami később futballkorszak-nyitánynak bizonyult: pitbullok a báránykák ellen,
pressing a labdabirtoklás ellen, és az előzetes jóslatok ellenére győzedelmeskedett a katalán szív.
A Barcelona FC Guardiola-korszakáról készült dokumentumfilm.

A foci globális biznisszé válásával természetszerű volt, hogy megjelennek az első olyan filmek, amelyek enyhe játékfilmes beütéssel rajzolnak körbe gigasztárokat, klublegendákat, fényes korszakokat és csúnya bukásokat. A hollywoodi dramaturgia persze mindig mesterkélt marad egy kicsit, ám a két iparágat összekötő sztárkultusz (no és az irgalmatlan pénz) bőven feledteti ezt az apróságot. A Graham Hunter könyve alapján készült Take the Ball, Pass the Ball dokumentumfilm is épp csak ennyit tesz: hozza a kötelezőt, kellemes szórakozást ígérve.

Olvasd tovább →

0

Mami – A kulisszák mögött

Mami mindenkit szívesen lát. De boldog lehet, aki élve megússza. Az Oscar-díjas Octavia Spencer (A segítség, A víz érintése) alakítja a magányos Sue Annt, aki csendesen éldegél egy álmos ohiói kisvárosban. Egy nap Maggie (Diana Silver), egy kamaszlány, aki nemrég érkezett a városba, megkéri Sue Annt, hogy vegyen egy kis piát neki és a barátainak. Sue Ann kihasználja az alkalmat, hogy néhány gyanútlan barátra tegyen szert. Felajánlja a fiataloknak, hogy bulizzanak háza alagsorában, így nem kell ittasan vezetniük. De van néhány betartandó szabály. Az egyik bulizónak józannak kell maradnia. Nem szabad káromkodni, nem szabad felmenni a lakásba. És Sue Annt Maminak kell szólítani. De amikor Mami vendégszeretete kezd őrületbe fordulni, a kamaszok álma rémálommá változik, és Mami alagsora, ami kezdetben a város legjobb bulihelyének tűnt, maga lesz a földi pokol.

Olvasd tovább →

0

Brexitannia (2017) / Brexit: Háborúban mindent szabad (2019)

írta Nikodémus

Mikor e sorokat írom, még nem biztos, hogy Nagy-Britannia is választ-e magának európa-parlamenti képviselőket – ez a tény önmagában tökéletesen jellemzi, milyen bohózattá süllyedt a Brexit körüli politikai kötélhúzás, melynek főszereplői mintha bizarr táncot lejtenének az egyre döbbentebb publikum előtt. Milliónyi kidobott kompromisszum-tervezeten, számtalan újrakezdett tárgyaláson és leszavazáson, valamint három kilépési céldátumon vagyunk túl, s még mindig képtelen bárki megmondani, kilép-e az Egyesült Királyság az Európai Unióból vagy sem. Ez a tanácstalanság paradox módon úgy szivárog be észrevétlenül két, frissen elkészült filmbe is, hogy azok eredetileg csupán magával a szavazással és annak közvetlen utóhatásaival foglalkoznak.

Olvasd tovább →

0

Könyvajánló – Biomozi

A Hódosy Annamária irodalom- és ökokritika-kutató tollából frissen megjelent könyv népszerű, többnyire hollywoodi filmek ökokritikai olvasatával ismerteti meg az érdeklődőket. Az alcímben is szereplő terminus, az “öko­kritika”, a kultúrkritikai irányzatoknak egy újabban előtérbe került, környezet­tudatos, természetközpontú válfajára vonatkozik. Olyan szemléletet kínál, amelynek megismerése és elsajátítása új fényben tüntetheti fel e többnyire nem sokra becsült alkotásokat. És talán hozzá­járulhat egy olyan gondolkodásmód kialakításához is, amely a TV vagy a számítógép elől felkelve és a moziból való távozás után is a világ fenntarthatóbbá tételére ösztönzi a nézőket. (Forrás)

A könyv fejezeteibe itt olvashatsz bele.

Hódosy Annamária: Biomozi – Ökokritika és populáris film, Tiszatáj könyvek, 380 oldal, 2018, 3490 Ft

0

Sztalker (1979)

írta Nikodémus

Nevezték már „földiesített” scifi-nek, válságfilmnek, zarándokmozinak, allegorikus emberiség-odüsszeiának, kataklizma-látleletnek, ám e billogokat négy évtizede szelíden leveti magáról Andrej Tarkovszkij alkotása, a Sztalker, s bár megjelenése óta köteteken keresztül elemezték, nézőjében mégis valami megfogalmazhatatlant indít el újra meg újra. A nagy orosz rendező saját bevallása szerint is legtökéletesebb rendezése kerek negyven éve, 1979. májusában mutatkozott be a nagyvilágnak.

Olvasd tovább →

0

BrightBurn: A lángoló fiú – A kulisszák mögött

Mi lenne, ha egy égből pottyant gyermekből felnőtt korára nem hős válna… hanem valami sokkal gonoszabb? Az anyaságra régóta hiába vágyó Tori (Elizabeth Banks) legnagyobb álma teljesül, amikor egy nap férjével titokzatos csecsemőt talál a tanyájuk mellett. Múlnak az évek, és Brandon (Jackson A. Dunn) erős, egészséges kisbabából okos, szeretetre méltó, bár kissé magának való fiúvá serdül, aki nehezen szerez ugyan barátokat, de a felnőttekkel remekül kijön. 12. születésnapjához közeledve azonban Brandonban valami megváltozik. A fiú lobbanékonnyá válik, és tiszteletlenségével egyre gyakrabban vívja ki apja, Kyle haragját. A házaspár először a kamaszkorra fogja a változást, de Tori titkon érzi, hogy más, sokkal fenyegetőbb dolog történik rajongva szeretett gyermekével. Megpróbálja elfojtani anyai ösztönét, és magának is azt hazudni, hogy minden rendben van – egészen addig, amikor már túl késő.

Olvasd tovább →

0

Sarkvidék (Arctic, 2018)

írta Nikodémus

Halk gépihang csipog négyszer egymás után – idő van. A férfi az órájára néz, abbahagyja addig végzett tevékenységét, és egy másikba fog. Semmi kapkodás, semmi idegeskedés – felpörgetett hétköznapjainkban sokan vágyunk valami hasonlóra. Ám a film az első nagytotállal megmutatja, mi az oka annak, hogy hőse olyan szokatlan nyugalommal éli életét: S.O.S.-jelet ás a hóba, várva a távoli tájról érkező megmentőre. Joe Penna alkotása persze már a címével is képbe helyez minket, ám a brazil rendező Sarkvidék címmel forgatott – s az itthoni mozikban április végétől vetített – bemutatkozó munkája még így is képes meglepetéseket okozni.

Olvasd tovább →

0

Formula 1: Drive to Survive – 1. évad

írta Nikodémus

Régóta érett ez már: végre hivatalos dokumentumfilm-sorozat készült a Forma 1 világáról. A száguldó cirkuszt bő két éve Bernie Ecclestonetól átvevő amerikai Liberty Mediától számítani lehetett valami hasonlóra, a mélynövésű angol úr ugyanis nem mutatott különösebb érdeklődést az időközben globális sportággá fejlődő Forma 1 promóciója iránt. Az amerikaiak pedig ránéztek a nézettségi adatok kormegoszlására, és rájöttek, hogy újítani, fiatalítani kell: lett hivatalos facebook- és YouTube-csatorna, podcast, twitter- és instafiók, hogy a közösségi médián szocializálódott fiatal generációját is megnyerje magának az autóversenyzés királykategóriája. A terv része lehetett egy nagyszabásúbb, kulisszák mögé kalauzoló sorozat is, melynek persze megvolt a kockázata ebben a felfoghatatlan pénzeket és súlyos titkokat mozgató bizniszben. A partner az új idők szavának megfelelően a Netflix lett (a producer pedig a Senna– és Amy Winehouse-dokuról ismert Asif Kapadia), amely a 2018-as szezonról egy egészen profin összerakott dokusorozatot forgatott le.

Olvasd tovább →

0

Tied a világ – Interjú a rendezővel

Francois (Karim Leklou) a drogbizniszben utazik és a mamahotelben lakik, pedig már jócskán elmúlt 30. Új életet akar kezdeni, egy kis házra vágyik a tengernél, csakhogy álmait megtorpedózza szerencsejátékfüggő édesanyja (Isabelle Adjani), aki réges-rég elkártyázta fia összekuporgatott pénzét. Poutine, a focimániás, pszichotikus bandavezér felajánl Francois-nak egy utolsó akciót a spanyol partoknál, amivel rendezhetné kilátástalan anyagi helyzetét. De a tuti buliból orbitális balhé kerekedik. A balfácán Francois – szerelme, Lamya, ex-apósa (Vincent Cassel), és két wannabe gengszter közreműködésével – egyre mélyebbre süllyed a ganéban, ám mamája, az ördögi manipulátor segítségükre siet, és feje tetejére állítja az egész sztorit.

Guy Ritchie és Tarantino korai filmjeit idézi Romain Gavras fergeteges humorú vígjátéka, a Tied a világ, amely Isabelle Adjani és Vincent Cassel parádés alakításával és kőkemény poénokkal csap le a suttyó gengszterekre, a brit bulituristákra, a konteó-hívőkre, sőt a migráció kérdését sem hagyja szó nélkül. A menő videóklipjeiről elhíresült, ikonikus látványvilágot teremtő rendező új filmje az év legjobban várt francia komédiája.

Olvasd tovább →

1

Könyvajánló – Így filmeztünk: interjúválogatás

Szekfü András Így filmeztünk című interjúkötete kettőzötten idézi meg a filmtörténeti múltidőt. Egyfelől a 2018-as megjelenés már egy közel ötvenéves restanciát orvosol, másfelől a ’60-70-es évek fordulóján rögzített beszélgetéseken keresztül egy még korábbi éra sajátos világa elevenedik meg. A kettős múltidő kettős retorikát is eredményez: a szocializmus évtizedei alatt a megnyilatkozók őszinteségük ellenére óhatatlanul igazodnak a kor politikai elvárásaihoz. A kötet egyediségét mégis ez adja: az olvasó úgy kaphat képet egy – Ranódy László szavaival – páratlanul izgalmas időszakról, hogy azt nem filmtörténészek utólagos interpretációja, hanem az azt megélők élményszerű, sokszor anekdotikus és nagyon is emberi visszaemlékezései teszik színessé. Szekfü András interjúválogatása számtalan eddig ismeretlen történetet, információt, filmtörténeti adalékot – azaz valódi kincseket menekít ki a magnószalagról e könyv lapjaira. (Forrás)

Szekfü András: Így filmeztünk – Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból, MMA Kiadó, 324 oldal, 2018, 4800 Ft

0

Elveszett és megkerült – Mindenki tudja (2018) / A sértés (2017)

írta Nikodémus

Túlságosan szeretjük dédelgetni veszteségeinket: itt egy feldolgozatlan sérelem, ott egy balul sikerült ügy, amott pedig egy szomorú tragédia. Hiúsági kérdést csinálunk belőlük, s addig őrizgetjük, míg ráboríthatjuk valakire. Hogy ennek milyen tragikus következményei lehetnek, azt idén két film is megrendítő erővel szemlélteti: a Mindenki tudja és A sértés egyaránt a megbocsátani képtelen ember lélekromboló vakságáról mesél.

Olvasd tovább →