A mozirajongó közönség az idei bemutató-naptárat böngészve különös dologra lehetett figyelmes: Hollywood az előző éveknél sokkal szerényebben adagolja aktuális látványfilmjeit, s azok rendre meg is buknak a mozikban. Elérkezett volna a három évtizede virágzó képregényfilmek első nagy hullámvölgye? Trendek az átalakulóban lévő álomgyárból.
írta Nikodémus
írta Nikodémus
Alig hisszük már, de volt olyan kor Hollywood történetében, hogy a Disney csak legyintett a képregényfilmekre. Tim Burton és a Warner épp csak két éve szabadította a világra az első komolyan vehető szuperhős-sztorit (Batman, 1989), Superman mozivásznas pályafutása épp ilyentájt fulladt ki végleg (Superman IV, 1987), az álomgyárnak viszont épp nosztalgiázni volt kedve – így született meg (kissé nehezen) az egyik legbumfordibb, mégis legszerethetőbb képregényfilm, ami túl későn érkezett, hogy úttörő legyen, ám túl korán, hogy pénzt is termeljen gyártójának. Harminc éves a Vasember évtizedes elődje, a The Rocketeer.
A héten újra debütál a mozikban a képregény-univerzum legikonikusabb gonosztevője, Joker. Todd Phillips Martin Scorsese által felügyelt alkotása ezúttal kizárólag főszereplőjére koncentrál, és az előzetes hírek szerint egészen egyedi alakítást láthatunk a főszereplő Joaquin Phoenixtől. A különc viselkedéséről és gondos szerepválogatásáról ismert színész most csábult el először a szuperhősfilmek világába, merész (és úgy tűnik, díjakban is gyümölcsöző) vállalkozásának ürügyén nézzük azokat a hollywoodi sztárokat, akik eddig következetesen távol tartották magukat mindenféle köpenyes hőstől!
írta Nikodémus
Mi lenne, ha egy égből pottyant gyermekből felnőtt korára nem hős válna… hanem valami sokkal gonoszabb? Az anyaságra régóta hiába vágyó Tori (Elizabeth Banks) legnagyobb álma teljesül, amikor egy nap férjével titokzatos csecsemőt talál a tanyájuk mellett. Múlnak az évek, és Brandon (Jackson A. Dunn) erős, egészséges kisbabából okos, szeretetre méltó, bár kissé magának való fiúvá serdül, aki nehezen szerez ugyan barátokat, de a felnőttekkel remekül kijön. 12. születésnapjához közeledve azonban Brandonban valami megváltozik. A fiú lobbanékonnyá válik, és tiszteletlenségével egyre gyakrabban vívja ki apja, Kyle haragját. A házaspár először a kamaszkorra fogja a változást, de Tori titkon érzi, hogy más, sokkal fenyegetőbb dolog történik rajongva szeretett gyermekével. Megpróbálja elfojtani anyai ösztönét, és magának is azt hazudni, hogy minden rendben van – egészen addig, amikor már túl késő.
írta Nikodémus
Brad Bird és a Pixar előtt gigantikus akadály tornyosult, de legyőzték: A hihetetlen család második része felnő az elvárásokhoz, ügyesen építi tovább az első rész legendáriumát, számtalan poénnal nevettet meg – csak épp az a zsenialitás szorult ki belőle, ami elődjének minden percét áthatotta. Maga a film erről persze kevéssé tehet, hiszen mióta Irdatlanék első kalandját szűk másfél évtizede bemutatták, felnőtt egy egész generáció, a tömegkultúra léptéket váltott, a multiplexeket pedig elárasztották a szuperhősfilmek. A nagy össznépi túladagolásba pedig nehéz még egy okos találatot bevinni.
Folytatódik a Top 10-es rovatunk. Jövő héten kerül a hazai mozikba a Zöld lámpás (Green Lantern) Ryan Reynolds főszereplésével. A kritikák és a nézők véleménye egyaránt lesújtó volt a DC szuperhőséről készült filmről és épp ezért gondoltam összeszedem az igazán rossz szuperhős filmeket. A lista szubjektív! Szerintetek melyik a legrosszabb szuperhős film? Melyik film maradt le a listáról? A Ti Top 10 listátok hogy néz ki? A kommentekben lehet vitázni.
FilmDROID