Mi lenne, ha egy égből pottyant gyermekből felnőtt korára nem hős válna… hanem valami sokkal gonoszabb? Az anyaságra régóta hiába vágyó Tori (Elizabeth Banks) legnagyobb álma teljesül, amikor egy nap férjével titokzatos csecsemőt talál a tanyájuk mellett. Múlnak az évek, és Brandon (Jackson A. Dunn) erős, egészséges kisbabából okos, szeretetre méltó, bár kissé magának való fiúvá serdül, aki nehezen szerez ugyan barátokat, de a felnőttekkel remekül kijön. 12. születésnapjához közeledve azonban Brandonban valami megváltozik. A fiú lobbanékonnyá válik, és tiszteletlenségével egyre gyakrabban vívja ki apja, Kyle haragját. A házaspár először a kamaszkorra fogja a változást, de Tori titkon érzi, hogy más, sokkal fenyegetőbb dolog történik rajongva szeretett gyermekével. Megpróbálja elfojtani anyai ösztönét, és magának is azt hazudni, hogy minden rendben van – egészen addig, amikor már túl késő.
kisváros
A régi város (Manchester by the Sea)
írta Nikodémus
Egy biztos: a híre megelőzte. Sundance-siker, áradozó kritikák, elragadtatott közönség, tuti Oscar-alapanyag. Amúgy is kell minden évben egy underdog versenyző a nagy stúdiófilmek közé, amely tündérmese keretében emelkedhet az égig. Érdeklődve, ám kicsit rezignáltan vártam tehát Kenneth Lonergan filmjét, A régi várost, számítva néhány, magát egyedinek mímelő, valójában azonban nagyon is bevált fogásra. Annál nagyobbat koppantam a film megtekintésekor.