FilmDROID 
Tegnap mindenki ismerte a Beatlest. Ma már csak Jack emlékszik a dalaikra. Nemsokára sokra is viszi. Jack Malik (Himesh Patel) sikertelen énekes-dalszerző egy angol tengerparti kisvárosban. Egyre kevesebb esélye van arra, hogy híres legyen, pedig gyerekkori legjobb barátja, Ellie (Lily James) mindenben támogatja. Aztán Jack balesetet szenved egy rejtélyes globális áramszünet alatt, és amikor felébred, kiderül, hogy a Beatles soha nem létezett… ami valóban rendkívül bonyolult probléma. Elkezdi játszani a világ legnagyszerűbb együttesének slágereit olyan fülek számára, amelyek soha nem hallották őket, amiben segítségére van egy kőkemény amerikai menedzser, Debra (Kate McKinnon) és kedves, de teljesen megbízhatatlan színpadtechnikusa, Rocky (Joel Fry), s csakhamar szárnyára veszi a világhír. Csakhogy minél nagyobb sikert arat, egyre inkább kockáztatja, hogy elveszíti Ellie-t, azt az embert, aki mindig hitt benne. Régi és új életét egyre nagyobb szakadék választja el egymástól, s Jacknek vissza kell térnie oda, ahová tartozott, bizonyítván, hogy csak szerelem kell.
cikk
Toy Story 4
írta Nikodémus
Van egy olyan érzésem, hogy a Toy Story-filmek nem csupán a gyártó Pixar stúdió vagy úgy általában véve az animációs film sorsára reflektálnak, hanem személyesen a két alapító, John Lasseter és Ed Catmull közös történetét örökítik meg. Mindez az egyébként szépen lezárt trilógia után szkepszissel várt, de pozitív meglepetést okozó 4. rész erősítette meg bennem: Woody és Buzz sztorija furcsa módon épp afelé kanyarog, ahogy hőseink, a 3D-animációt feltaláló, azzal kasszát robbantó, majd a Disney kebelére megtérő filmguruké. Nincs ezzel semmi gond, hisz a Pixartól (épp a kezdő Toy Story nyomán) rétegzett, többértelmű fabulát várunk immár évtizedek óta, és legújabb filmjük tökéletesen meg is felel ennek az elvárásnak. Talán túl tökéletesen is.
Kells titka (The Secret Of Kells, 2009)
írta Nikodémus
Popkulturális divatja ugyan már rég lecsengett, ám Írország még mindig a világ egyik legkülönlegesebb szeglete: gyönyörű zöld tájak, titokzatos kelta múlt és öntudatos (gyakran politikailag is értelmezhető) katolicizmus keveredik ennek az elnyomással és megfogyatkozással bőven megvert kis népnek a történetében, akik mostanság talán épp azért olyan nyugisak, mert mindent átéltek már. Néplélek-boncolgatásra vállalkozni persze túlzás lenne Tomm Moore és Nora Twomey sokszoros díjnyertes animációs filmjének kapcsán, de mégsem teljesen alaptalan: az épp tíz éve bemutatott Kells titka ugyanis az írek nemzeti kincse, a jelenleg Dublinban őrzött Kellsi kódex köré építi történetét.
A Jamestown forgatócsapata ódákat zeng a magyar filmesekről
Sajtóhír – Magyarország pontosan olyan, mint Virginia – állítják a Jamestown alkotói, akik a magyar filmes szakembereket nemes egyszerűséggel csodálatosnak aposztrofálják. Hazánkban forgatták ugyanis a kosztümös Jamestown-sorozatot, amelynek második évada június 9-től már látható az Epic Drama csatornán.
A történet az 1600-as évek elején játszódik – Virginiában ekkor alakult meg Jamestown, az Újvilág első kolóniája. A brit gyarmatot 12 évig csak férfiak lakták – közéjük érkezett meg többek között Jocelyn, Alice és Verity, feleségjelöltként. Így indult a történelmi sorozat 1. évada, amely azóta bejárta a világot, és a producerek elmondása szerint azért működik, mert az a miliő, amit ábrázol, mindannyiunk számára teljesen idegen. A karakterek különlegesek, azonnal magukra hívják a figyelmet, az érzelmek felfokozottak, a tét magas, dráma és humor keveredik reménnyel és kétségbeeséssel. Végül pedig tanulunk belőle.
Könyvajánló – Robin
Robin Williams az egyik legkedveltebb és legtöbbször félreértett szórakoztatóművész volt, akit eleinte komikus zseniként ismert meg a világ. Ünnepelt filmjeit a magyar közönség is ismerte és szerette, a mai napig népszerű filmjei közé tartozik a Holt költők társasága, a Jó reggelt, Vietnam!, A halászkirály legendája, az Aladdin vagy a Mrs. Doubtfire. Williams rögtönző-tehetségének köszönhetően számtalan különböző karaktert keltett életre, a Good Will Hunting-béli alakítása az Oscar-díjat is meghozta számára. Géppuskatűzként pattogó humorbombáival mindenkit levett a lábáról, ám a vidám bohócszerep mögött ellentmondásos érzelmek és az önbizalomhiány végtelen mélysége feszült. Dave Itzkoff, a New York Times kulturális újságírója leleplező erejű életrajzában arra vállalkozott, hogy a sikerek mellett felfedje a színészóriás rendkívüli küzdelmét, amelyet az alkoholfüggőséggel és a depresszióval folytatott – ezekről a témákról Williams nyíltan beszélt az előadásai és az interjúk alkalmával egyaránt. A lenyűgöző portréban szó esik a férfi utolsó éveit megkeserítő betegségről is, amelynek szomorú következményéről a rajongók nem sejthettek semmit. A családtagokkal, barátokkal és kollégákkal készített száznál is több interjú, illetve az alapos kutatómunka nyomán megszületett Robin újszerű módon jeleníti meg azt az embert, aki munkásságával milliók életére volt nagy hatással. (Forrás)
Dave Itzkoff: Robin (ford. Mohai Szilvia), Partvonal Kiadó, 550 oldal, 2019, 4999 Ft
The Highwaymen / Triple Frontier
írta Nikodémus
A töprengő, vívódó férfi alakja filmtörténeti közhely: gondoljunk csak a korai idők melodrámáira, a film noirra vagy a western 60-as évektől megváltozó jellemű hőseire. A(z anti)hős, aki kezdetben nem találja helyét a rászabott környezetben, majd emberére (avagy feladatára) talál, végigküzdi a játékidőt, és végül megdicsőül – számtalan hollywoodi sikerfilm cselekményének alapváza ez. A dolog ott kap érdekes fénytörést, hogy az összetett karakterű urak mellé mostanság a hölgyek is felsorakoznak (lásd múlt heti kritikánkat), sőt, úgy tűnik, mintha átvennék az uralmat a popkultúra színes, szélesvásznú egén. Idén tavasszal két Netflix-film is megmutatta, hogy nem járt le még a megtévedt férfiak ideje.
Fémes íz – Chernobyl minisorozat
írta Nikodémus
Mindenkinek, aki élt egy kicsit a kelet-európai szocializmusban, megvan a saját története Csernobilról: a nyugati sajtóból táplálkozó pletykák, a hírek és álhírek (mit csináljunk a kerti salátával, szellőztessünk-e, együnk-e jódozott sót stb.), a hivatalos csatornák bornírt hallgatása, a helyszíni magyar likvidátorok vagy a hegyeshalmi vagonmosók tragédiája, a Pakssal kapcsolatban megnövekedett (egyébként alaptalan) félelmek, s mind fölött az ökölbe szorított kéz. A döbbenettel vegyes tehetetlen indulat, hogy az idióta elvtársak ezt is megtehetik: beszennyezik a fél világot, és egyszerűen nem akad annyi józan ész, ami megszólalhatna a Lenin-mosott agyakban (ne feledjük, ekkor már javában készítik elő a bős-nagymarosi agyrémet). Az HBO nem akart mozgóképes wikipédia-cikket gyártani a szörnyű katasztrófából, Craig Mazin író-kreátor pedig szerencsére eléggé őrültje volt a témának ahhoz, hogy tisztességes és pontos megfilmesítés készüljön.
MIB: Sötét zsaruk a Föld körül – A kulisszák mögött
K ügynök és J ügynök nyugdíjba ment. Vagy más okokból nem dolgoznak már az ügynökségnél – erre sajnos senki sem emlékszik. Szerencsére mindig van utánpótlás: H ügynök (Chris Hemsworth) és M ügynök (Tessa Thompson) szintén arra vállalkoztak, hogy felkutassák a Földre áltestben beszivárgó, és talán ártó szándékkal itt ragadó, űrből jött idegeneket. Akit pedig felkutatnak, azt leleplezik: nincs olyan csáp, csőr, szarv, olló vagy egyéb végtag, nincs olyan zselés, kitinpáncélos, tömör vagy légnemű test, amely elrettenheti őket a munkájuktól, és különleges eszközeik bevetésétől…
Családi bunyó / A férfi mögött
írta Nikodémus
Olyasmi történik manapság a szórakoztatóiparban, amiről a századelő szüfrazsettjei vagy a hatvanas évek nőjogi mozgalmai legfeljebb csak álmodhattak: a női nézőpont betört a fősodorba. Magazincikkek ezrei, inspirációs előadások sokasága és bestseller-kötetek tucatjai hangsúlyozzák a női értékek fontosságát, s a hullám a filmipart sem kerülte el. Két éve szinte világforradalomként ünnepelte Hollywood, hogy végre sikeres szuperhősmozi készült női főhőssel (Wonder Woman), és a rivális képregénystúdiótól az idei évre is jutott egy hasonló témájú film (Marvel Kapitány). A minőség persze hagy némi kívánnivalót maga után (főként a leegyszerűsített karakterábrázolás és az otrombán megfogalmazott üzenet miatt), ám szerencsére nem kell latexruhás szuperemberekkel bajlódnunk, ha izgalmas történeteket akarunk látni nőkkel a főszerepben.
A Mandák Ház lelkésze – Premier előtt
Bolba Márta a budapesti VIII. kerület evangélikus lelkésze, szegények támogatója, a társadalmi egyenlőség mélységes híve. A Mandák Ház a kerület szegényebb negyedében található, de a lelkésznő gyülekezetébe a kerület gazdagabb részében, a Palotanegyedben található templom is hozzátartozik. Márta házában békét teremt, a hivatalban és az utcán véleményt formál, egyházában a szociálisan érzékeny elveket képviseli. Az általa vezetett közösség éppen ezért társadalmilag sokrétű. Szerdai vacsoráin a helyi lakók, környékbeli nincstelenek, menekültek, civil szervezetek képviselői egyaránt részt vesznek, kortól, vallási és politikai hovatartozástól függetlenül. Takács Mária rendező (Meleg férfiak, hideg diktatúrák, Eltitkolt évek) dokumentumfilmje egy társadalompolitikai kérdésekben is állást foglaló, háromgyerekes lelkésznő egy évét mutatja be, aki nem enged a humanista alapértékekből. Az őszi premier előtt június elején külön is bemutatott film a Médiatanács támogatásával a Magyar Média Mecenatúra Program keretében készült. További támogatók: Holland Nagykövetség Emberi Jogi Alap, Filmjus Alapítvány.
Könyvajánló – Kinek a történelme?
Trianon, Don-kanyar, Holokauszt, 1956 és az azt követő megtorlás. A XX. századi magyar történelem nagy traumái. A múlt olyan eseményei, amelyeket máig nem dolgozott fel a társadalom; az emlékezeti munka hiánya rányomja bélyegét mindennapjainkra, tisztázatlan múltbéli történeteink nyomasztó árnyékként vetülnek a jelenre. Sokféle módja lehet a kollektív emlékezet ápolásának, a múlt feldolgozásának. A történelem megítélésének és művelésének lehetőségei átalakultak az elmúlt évtizedekben. Egyre inkább elfogadott, hogy a történelem társadalmi diskurzus, és nem kizárólag a tudományosság szűk keretei között lehet értelmezni, hanem meg lehet jeleníteni, sőt létre lehet hozni történeti narratívát más médiumon, kulturális szférában is. A dokumentumfilm az egyik lehetséges eszköz ehhez: segíthet megszabadulni a múlt nyomasztó terheitől. Ez a könyv azt vizsgálja, hogy az elmúlt harminc év magyar történelmi dokumentumfilmjei milyen szerepet játszottak a magyar nemzeti emlékezeti narratívák megfogalmazásában, az emlékezeti közösség megteremtésében, a traumák feldolgozásában.
Sárközy Réka az ELTE Bölcsészkarán és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát. 1995 óta az OSZK 1956-os Intézet munkatársa, kutatási területe a történelmi dokumentumfilm és a történelmi fényképek. Producerként vett részt 16 dokumentumfilm elkészítésében. Az 1956-os Intézet több mint 15 000 digitális fényképet tartalmazó jelenkortörténeti fotóadatbázisának egyik létrehozója. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen doktorált 2011-ben, Elbeszélt múltjaink címmel jelent meg monográfiája a magyar történelmi dokumentumfilm történetéről. 2011 és 2014 között Bolyai János kutatói ösztöndíjas. Óraadóként tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetében és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. (Forrás)
Sárközy Réka: Kinek a történelme? – Emlékezet, politika, dokumentumfilm, Gondolat, 286 oldal, 2018, 3400 Ft
Take the Ball, Pass the Ball (2018)
írta Nikodémus
Nagyjából tíz éve (egészen pontosan május 27-én) volt egy olyan Bajnokok Ligája-döntő,
ami később futballkorszak-nyitánynak bizonyult: pitbullok a báránykák ellen,
pressing a labdabirtoklás ellen, és az előzetes jóslatok ellenére győzedelmeskedett a katalán szív.
A Barcelona FC Guardiola-korszakáról készült dokumentumfilm.
A foci globális biznisszé válásával természetszerű volt, hogy megjelennek az első olyan filmek, amelyek enyhe játékfilmes beütéssel rajzolnak körbe gigasztárokat, klublegendákat, fényes korszakokat és csúnya bukásokat. A hollywoodi dramaturgia persze mindig mesterkélt marad egy kicsit, ám a két iparágat összekötő sztárkultusz (no és az irgalmatlan pénz) bőven feledteti ezt az apróságot. A Graham Hunter könyve alapján készült Take the Ball, Pass the Ball dokumentumfilm is épp csak ennyit tesz: hozza a kötelezőt, kellemes szórakozást ígérve.