Marvel Kapitány (Captain Marvel)

írta Minime

Ideális időzítéssel érkezett hazánk mozivásznaira a legújabb MCU-kaland, hiszen a Marvel Kapitány főhősét ezúttal egy önálló, kemény és harcias űramazonként promótálták, amelynek a nemzetközi nőnap és természetesen a címszereplő, Brie Larson erősen kontraproduktív és ellenszenvet kiváltó korábbi interjúi is megágyaztak. Állítólag a negatív reklám is reklám, tehát a figyelemfelkeltés mindenképpen jól sikerült, még ha többnyire negatív értelemben is. Ami ennél aggasztóbb tényként kezelendő, az viszont nem más, mint a Marvel Studios korábbi munkáihoz mérten nagyobb arányú és mértékű előzetes és TV-spot anyag, amely talán előre jelezhetett valamilyen negatív önértékelést a stúdió részéről, különösképpen egy olyan időpontban, amely hatalmas jelentőséggel bír az egész MCU életében, hiszen a két Bosszúállók-film közé ékelődik.

Földi időszámítás szerint 1995-ben, Vers (Brie Larson) a Kree faj fővárosában, Halá-ban kapja kiképzését Yon-Rogg-tól (Jude Law), aki nem más, mint a StarForce nevű speciális elitalakulat vezetője. Vers próbál megfelelni, ám teljesítményét erősen beárnyékolják rémálmai, amelyek egy korábbi élet töredékeinek tűnnek, és valamilyen furcsa módon a Kree faj vezetőjét, a Legfőbb Intelligencia (Annette Bening) nevű mesterséges tudatot egy merőben szokatlan szituációban jeleníti meg. A harcos nem emlékszik múltjára és arra sem, honnan erednek rejtélyes és speciális képességei. Az intergalaktikus kommandó később titkos küldetésre indul, amelynek célja egy kémük kiszabadítása az ellenséges faj, a Skrullok fogságából. Az akció balul sül el, és Vers fogságba esik. Az ellenség kísérleteinek köszönhetően a tudatában kialakított mesterséges gát kezd leomlani, és egyre több csapongó emléke tér vissza, amelynek eredményeként kiszabadul, és a későbbi összecsapások után, mentőegységével a menekülő Skrullok-kal együtt a Földön landol. A számára idegen, ám mégis furcsamód ismerős világban meglehetősen gyorsan feltalálja magát, ehhez pedig nem mástól kap kézzelfogható segítséget, mint Nick Fury-tól (Samuel L. Jackson) és a S.H.I.E.L.D. kötelékében újoncként szolgáló Phil Coulson-tól (Clark Gregg). Miután egyre több bizonyíték igazolja Vers földi múltjának valóságalapját, Fury segítségével kutatni kezd, és bizonyságot szerez hajdani életének részleteiről, amelyben Carol Danvers vadászpilótaként élte életét és titkos katonai akcióban vett részt.

Carol Danvers eredettörténete a fordított időutazás klasszikus sémáját veszi alapul, hiszen a hősként harcoló Kree kommandós korábbi életét annak álmaiból és visszatérő emlékeiből, mintegy fordított idősíkon járva ismerhetjük meg. Az életének elmúlt hat évéről semmit nem tudó kőkemény katona lassan szembesül azzal, hogyan vált egy idegen faj tagjává és annak „igazságosztó” harcosává. Természetesen a felismerés és megvilágosodás folyamata nem egyszerű, és a már említett karaktereken kívül mások hathatós közreműködését is igényli, így Maria „Photon” Rambeau (Lashana Lynch) vadászpilótáét. A Talos (Ben Mendelsohn) vezette Skrullok motivációit mintegy villámcsapásként tálalja a film, ezzel okozva meredek törést az addig lineáris történetvezetésben. Ronan a Pusztító (Lee Pace) szintén feltűnik a filmben, és kapunk némi háttérinfót arra utalóan, hogyan is lett belőle, illetve miért is volt az a negatív karakter, akit A Galaxis Őrzőiben megismerhettünk. Marvel Kapitány története rengeteg eddig megválaszolatlan kérdésre ad feleletet, és közben sok újabb kérdést is felvet, amelyeknek megválaszolására a stúdiót ismerve egészen biztosan számíthatunk, ám nem a közeljövőben és valószínűleg meglepetésszerűen, ahogyan ez bevált receptként eddig is működött. A remélt kapcsolódási pontot a Bosszúállók kollektívájához szintén megkapjuk – a film közben, majd a stáblista közben is –, így a Végjáték előtti felfokozott csend egyre feszültebbé válik.

Ami a szereplőket illeti, Brie Larson (Átmeneti állomás, A szoba) a 21 Jump Street-től szépen felküzdötte magát az MCU karakterek topkategóriájába, alakítása igényes, és karaktere rendelkezik mindazon jegyekkel, amelyek egyedivé teszik. Ugyanakkor talán szándékosan, talán nem, de karaktere rendkívül férfias vonásokkal bír, ami direkt ráhatással van a korábbi nyilatkozatai mögé rejtett vagy nem rejtett feminista felhangoknak. Larson remek választás volt a szerepre és ezt alakításával is bizonyítja, Jacksonnal karöltve remek Halálos fegyver-szerű párost alkotnak. Ugyanakkor negatívumként meg kell jegyeznünk, valószínűleg ő lesz minden idők legcsámpásabban futó Marvel mozihőse, még nézni is rossz a kecsességet minden tekintetben mellőző sprintjeit. Jackson megfiatalított önmaga szerepében egy kedvesebb, viccesebb fickót jelenít meg, akit még nem nyomott össze a teher a S.H.I.E.L.D. vezetése és a Hidra szerepe miatti későbbi feszültség miatt. Annette Bening kulcsfontosságú mellékszerepében rutinmunkát végez, Jude Law alakításán pedig erősen érezhető, hogy baromira Marvel-filmben akart szerepelni, tök mindegy, kit is alakítva. Lee Pace és a szintén visszatérő Djimon Hounsou, illetve Clark Gregg azt hozzák, amit korábban is megoldottak már. Az érzelmi szálakat Larson és Lynch karaktere mélyíti el, Mendelsohn pedig karakterszínészként ezúttal is a kötelezőt nyújtva tolja a film szekerét. Nem beszélve Goose-ról, aki „egyszerű” házimacskaként talán a film legjelentősebb szerepét kapja. A humor és a retró-utalások hangulatosak és szórakoztatóak.

Összességében az Anna Boden-Ryan Fleck rendeződuó tisztességesen helytállt a rendezést és a forgatókönyvet tekintve is. Elsőre kaptak egy nagy falatot, amelyet megrágva szépen tálalták a közönség elé. Nem túlozták el a történet szempontjából igenis fontos akciószekvenciákat és a múltbéli történések ismertetését sem más tényezők kárára. Le a kalappal Kevin Feige és a marketingesek munkája előtt, akik azt a rengeteg reklámanyagot közzétéve is ügyeltek arra, hogy a Végtelen háborúhoz hasonlóan mindenkit megvezessenek, és pislogva meredjünk a vászonra a nem várt, szinte arculcsapásként érkező fordulatok miatt, amelyek az egész mozit kifordítják kereteiből, hogy valami egészen mást nyújtsanak, mint amire számítottunk. Hatalmas potenciál rejlik a karakterben, amelyből még csak ízelítőt kapunk, és bár van megmagyarázhatatlan logikai bukta a sztoriban, ezt idővel várhatóan az illetékesek megmagyarázzák. A kritikai megoszlás tekintetében (a rengeteg pozitívan csalódó és negatívan nyilatkozó kritikák sokaságában) veszem a bátorságot, hogy az első táborhoz csatlakozva azt mondjam, a Marvel Kapitány egy kifejezetten jó MCU-mozi, és passzol ahhoz az Univerzumhoz, amelyért már 11 éve rajong a nézők sokasága.