0

Könyvajánló – Latin mozi kétszer

Az Isten városa brazil karneválja, a Bábel kontinenseken átívelő drámája, A víz érintése kopoltyús szeretője – az utóbbi néhány évtized latin-amerikai rendezői lebilincselő képekkel és különleges történetekkel rázták fel a filmvilágot, magyar nyelven mégis csak elvétve olvashattunk róluk. A Kino Latino Árva Márton szerkesztésében arra vállalkozik, hogy 15 alkotó portréját megrajzolva vezessen be alig ismert birodalmukba. A Prizma folyóirat kötetében többszörös Oscar-díjasok és feltörekvő fiatalok, elmélyült elemzések és egzotikus különlegességek is helyet kaptak. Többek között kiderül, hogyan boldogulnak az olasz maffiózók a szocialista Kubában, miért csapták ki a filmiskolából Alfonso Cuarónt, miből merít ihletet a kultikus szürrealista mester, Alejandro Jodorowsky és álmodnak-e az amazonasi indiánok hallucinogén növényekkel. (Forrás)

A Lénárt András legújabb könyve, a Film és történelem Latin-Amerikában című kötet Latin-Amerika kapcsán ismerteti a történelemtudomány és a filmtörténet közös vizsgálati területeit, középpontban elsősorban 20. századi történelmi témák, események és személyek filmtörténeti-filmpolitikai vonatkozásaival. Röviden a tartalomból: a film szerepe Latin-Amerika történelmében; Kolumbusz Kristóf a filmvásznon; a spanyol-amerikai háború (1898) és 20. századi következményeinek ábrázolása; Amerika-közi filmkapcsolatok: Hollywood és a jószomszédság-politika; gyermekrablás, terror, puccs és diktatúra Latin-Amerikában; Kuba közelmúltja filmen. (Forrás)

Árva Márton (szerk.): Kino Latino – Latin-amerikai filmrendezőportrék, Prizma könyvek 2., Tudással a Jövőért K. Alapítvány, 332 oldal, 2020, 3990 Ft

Lénárt András: Film és történelem Latin-Amerikában – A 20. század a filmtörténet tükrében, Jatepress, 144 oldal, 2020, 2520 Ft

2

Vélemény: Zack Snyder Hollywood ügyeletes kóklere?

írta Nikodémus

Nem kérdés, hogy írásom főszereplője, Zack Snyder manapság az egyik legmegosztóbb rendező Hollywoodban. Masszív rajongótábora kitartóan élteti (s épp most érte el, hogy egy nagystúdió dollármilliókat fektessen idolja félbehagyott filmjének kipofozásába), ellenfelei folyamatosan gyalázzák. Messze áll tőlem az indulatosság, ám én sem tudok elmenni amellett, Snydert a hype néhány éve mennyire túlértékelt alkotóvá tette. A most következő néhány sor tehát nem egy szabályos rendezői portré lesz (azt úgyis megkapjátok más filmes oldalakon top 10-ekkel, érdekességekkel, miegymással), inkább egy sarkos vélemény, érvekkel alátámasztva, s közben az álomgyár kortárs trendjeit is felrajzolva. Kezdjünk bele!

Olvasd tovább

0

Freaky – A kulisszák mögött

A Freaky merészen csavar egyet a testcserélős filmek műfaján: ezúttal egy kamaszlány költözik egy könyörtelen sorozatgyilkos testébe, és viszont. A 17 éves Millie Kessler (Kathryn Newton /Hatalmas kis hazugságok/) a túlélésre játszik a Blissfield High középiskolában, ahol nap mint nap meg kell küzdenie a gonosz évfolyamtársak ármányaival. Ám az igazi megpróbáltatások akkor kezdődnek, amikor őt szemeli ki magának a Böllér becenevű hírhedett sorozatgyilkos (Vince Vaughn), és innentől a gimis gyötrelmek csak apró diáktréfáknak tűnnek. A Böllér misztikus azték tőrje drámai fordulatot idéz elő: Millie és a gyilkos testet cserélnek, és a lánynak mindössze 24 órája van arra, hogy visszafordítsa a helyzetet, különben örökre egy középkorú elmebeteg testében ragad.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – McConaughey zöldlámpája

Brutális finomságok, szépségek, elhasalások. Szerelmeslevél az élethez. Ötven éve élem ezt az életet, negyvenkét éve próbálom kiókumlálni a rejtélyét. Lejegyzek sikereket és kudarcokat, örömöket és bánatokat, dolgokat, amik ámulattal töltenek el, és dolgokat, amiktől kirobban belőlem a nevetés. Hogyan legyek igazságos. Hogyan stresszeljek kevesebbet. Hogyan érezzem jól magam. Hogyan bántsam kevésbé az embereket. Hogyan bántsanak engem kevésbé. Hogyan legyek jó ember. Ha az ember tudja, hogyan és mikor boldoguljon az élet kihívásaival – hogyan viszonyuljon relatívan az elkerülhetetlenhez –, akkor élvezheti a sikernek azt az állapotát, amit úgy nevezek, ,,elkapni a zöldlámpát.” Belátásaim és meglátásaim, ráérzéseim és megérzéseim, lazaságaim és cikiségeim. Brutális finomságok, igazságok és szépségek. Megúszások, lebukások és elhasalások, ahogy az élet akadálypályáján próbáltam szlalomozni.
Reményeim szerint ez egy jó ízű orvosság, két aszpirin a betegszoba helyett, űrhajó a Marsra, amihez nem kell pilótaengedély, templomi élmény, amihez nem kell újjászületni, könnyes nevetés. Egy szerelmeslevél. Az élethez. Ez a könyv a zöldlámpákról szól, és arról, hogy a sárga és a piros is előbb-utóbb zöld lesz. Sok szerencsét.

Matthew McConaughey (1969-) Oscar-díjas és Golden Globe-díjas amerikai színész. Legfontosabb filmjei és tévésorozatai: Mielőtt meghaltam, A Wall Street farkasa, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt?, Pénz beszél, Trópusi vihar, Magic Mike, Mud, A törvény nevében (True Detective). (Forrás)

Matthew McConaughey: Zöldlámpa, 21. Század Kiadó, 297 oldal, 2020, 4990 Ft

0

Csak másban moshatod meg arcodat

Gyógyítás és gyógyulás a magyar filmekben

írta Nikodémus

A többnyire klasszikusan önsorsrontó figurákat felmutató magyar filmekben néhány éve új tendencia kezd kibontakozni: a 2010-es évek új magyar mozihősei súlyos traumákkal küzdenek ugyan, ám készek a gyógyulás gyakran hosszú és fájdalmas útjára lépni. Legyen szó párkapcsolati válságról, életünk irányának kereséséről vagy egy súlyos magánéleti tragédia feldolgozásáról, az utóbbi időben három fesztiválgyőztes magyar film is megmutatta, érdemes őszintén beszélni elhallgatott problémáinkról – s keresni a gyógyulás lehetőségeit.

Olvasd tovább

0

Sound Of Metal / Another Round

írta Nikodémus

Önfeledtség és önelvesztés között, noha nyelvtanilag hasonlónak gondolnánk őket, bizony komoly a különbség: az egyik valamiféle elemelt, de mindenképpen pozitív állapot, utóbbi épp ennek ellentéte. A két kifejezés azonban veszélyesen közel is kerülhet egymáshoz, ahogy ezt két, mozi helyett sajnos csak az internetről elérhető film is tanúsítja, melyek hősei – egy fokozatosan megsüketülő dobos és egy alkohollal veszélyes táncba kezdő tanár – egyaránt megtapasztalják a mámor felemelő és romboló hatását.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – A Netflix-sztori

Reed Hastings most megjelent könyve elsőként mutatja be a kulisszák mögül a világ egyik legsikeresebb vállalatának cégfilozófiáját. Az a szabály, hogy nincs szabály! Aki a Netflixnél dolgozik bárhol a világban, kellő teret, önállóságot kap a kibontakozáshoz, egy bajnokcsapat tagja, nem egy családé. A jó Netflix-vezető biztosítja az alkalmazottaknak a megfelelő információt, kontextust ad, nem pedig csak irányít. A legnagyobb kockázat nem az, ha hibázunk, hanem ha nem változtatjuk meg az irányt, amikor a piaci környezet változik. Ilyen és ezekhez hasonló vezetési elvekről vall először Reed Hastings elnök, a Netflix alapítója a már itthon is kapható könyvében. A történet izgalmas, személyes történeteken, több száz vállalati interjú alapján mutatja be azt is, hogy a szabad felhasználói élmény megteremtése mindent visz a vállalatnál. Hogyan lett egy postai dvd-kölcsönzőből a világ egyik legkeresettebb szolgáltatása? Mit is jelent a Netflix kultúra? Többek között ezek is kiderülnek a kötetből! (Forrás)

Reed Hastings, Erin Meyer: Az a szabály, hogy nincs szabály – A Netflix és a megújulás kultúrája, Barecz &Conrad Books, 256 oldal, 2020, 3950 Ft

0

Röviden: The Nest / The Good Liar / Wild Mountain Thyme

írta Nikodémus

The Nest – Verőfényes családi ház, elegáns fényképezés, ígéretes főcím… az ablak mögött egy sikeres üzletember telefonál, láthatóan feldobódva. Minden adott egy remek családi sztorihoz, az egyetlen zavaró tényező hősünk nyugtalanító nevetése – pontosabban vihogása. Jude Law mestere ennek a sármos, ugyanakkor felkavaró vihogásnak, s ez meg is adja az alaphangot filmünkhöz. Rory (Law) mindennap intim(nek szánt) gesztusok kíséretében kelti fel feleségét, Allisont (Carrie Coon), s egyik nap azzal hozakodik elő, hogy költözzenek vissza Angliába, mert ott hatalmas szerencse fog rájuk mosolyogni. A nő kicsit hezitál: nehezen hagyná ott bevált és szeretett hivatását, a lovakkal való foglalkozást, de párja megígéri, magával hozhatja szeretett elfoglaltságát. Az átcuccolás megtörténik, mi pedig elhűlve figyeljük az ódon, rideg, vaksötét kastélyt: ez volna az új otthon. Sem a szülők, sem a két gyerek nem találja a helyét, az iskolában nem úgy mennek a dolgok, és a férfi új munkahelyén sem. A bizalom lassan elapad, és helyébe lép az acsarkodás, melyet kitűnő érzékkel ábrázol Sean Durkin (Martha Marcy May Marlene): a kezdeti idillről fokról fokra derül ki, hogy csupán illúzió volt, s szinte minden beállításban találunk valami enyhén fenyegetőt. Szerencsére semmi sem ugrik elő a sötét sarkokból (rendezőnk okosan kerüli a horrort), és nincs részünk teátrális nagyjelenetekben sem (semmi olcsó Oscar-vadászat), helyette filmünk a lélektani folyamatokra koncentrál: milyen az, amikor eleve ingatag alapra épül egy család, melynek széthullásához elég néhány nem túl erős, de jól irányzott külső behatás. Az a vihogás… az pedig még bőven a stáblista után is kísért.

Olvasd tovább

0

Mank

írta Nikodémus

Ha David Fincher filmet rendez, arra érdemes odafigyelni. Legyen szó nagyvárosi bűndrámáról, fekete humorú szatíráról vagy melankolikus életrajzi portréról, korunk posztmodern veszteségkrónikása rendre a magunk köré szőtt álvalóságok fojtogató szorítását, s a bennük való elveszettségünk okait kutatja. Ezúttal úgy tűnik, Fincher hat évnyi producerkedés és sorozatkészítés után könnyedebbre vette a figurát: legújabb nagyjátékfilmjében elhunyt édesapja hátrahagyott forgatókönyvéből meséli el nekünk Hollywood egyik legnagyobb mítoszát, Orson Welles Aranypolgárjának születését, mégpedig a forgatókönyvíró, Herman J. Mankiewitz szemszögéből.

Olvasd tovább

1

Megérintettségünk esélyei

Kép és mozgókép, mozi és streaming dilemmái

írta Nikodémus

E sorok megjelenésekor már túlleszünk egy nehéz éven, melynek testi-lelki kihívásait jórészt a világot térdre kényszerítő koronavírus-járvány okozta. Egész iparágak, gazdasági szektorok álltak le, megtanultuk, mit jelent a karantén, a home office vagy a távolságtartás, s a járvány bizony a kultúra és a szórakoztatóipar világát sem hagyta érintetlenül. Hirtelen jött magányunk jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk, mit ad nekünk a film és a mozi.

Van képünk hozzá

Szokás korunkat a kép korának nevezni, melyet legjobban talán a mozgókép feltalálása, annak gyors elterjedése és nem múló divatja jellemez. Bonyolult előkészítő munkával megeleveníteni a létezést, majd azt bármennyiszer ismételhetően felvenni és lejátszani: mágia, amitől a hagyományos XIX. századi társadalom embere óvakodott. S valóban, boszorkányságnak tűnik a valóság egy darabját objektív hűséggel leképezni, hiszen lelket lopunk vele: az elkapott pillanat vegyi anyagok segítségével őrződik meg, megsemmisítve a történés spontaneitását. Bő egy évszázaddal később, képtúlterheléses jelenkorunkban már észre sem vesszük ezt a finom különbségtételt: a szórakoztatóipar gondosan piackutatott befolyásolással tereli figyelmünket az eladnivaló áru felé.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Egy galaxissal odébb

Tudta, hogy a kiborgok már köztünk járnak, sőt valószínűleg az ön családjában is él legalább egy? Hogy a tálib terroristák olykor magyarul beszélnek? Hogy az idegenek közelebb vannak, mint gondolnánk? (Vagy mégsem?) Hogy a jövő igenis megjósolható? (Vagy mégsem?) És azt, hogy mi köze a Pókembernek a fake newshoz, a sötét zsaruknak pedig a koronavírus-járványhoz? A sci-fi politológiája, a Fantasztikus világok, a Nevelj jedit! és a Párhuzamos univerzumok című ismeretterjesztő kötetek szerzői sokszorosan cáfolták azt a hiedelmet, hogy komoly tudós nem foglalkozik mesékkel. Az Egy galaxissal odébb tizenegy neves szerzője az asztrofizika, a robotika, a jövőkutatás, az irodalomtudomány, a politológia, a szociológia vagy éppen a neveléstudomány szemszögéből vizsgálja olyan közkedvelt sci-fik és fantasyk világát, mint a Star Wars, a Terminátor, a Men in Black, az Alapítvány-sorozat, a Warcraft, a Marvel-multiverzum vagy éppen a Különvélemény. A jó tudós tiszteli a tényeket, de nem hagyja, hogy azok a földhöz láncolják. Nemcsak a fantázia hat megtermékenyítően a valóság módszeres megismerésére, de a kívülről-belülről ismerősnek hitt képzeletbeli világok is egészen váratlan színben tűnhetnek fel, ha a tudomány eszközeivel közelítünk feléjük. (Forrás)

Filippov Gábor, Nagy Ádám, Tóth Csaba (szerk.): Egy galaxissal odébb – Fantáziavilágok valóságai, Athenaeum, 364 oldal, 2020, 4299 Ft

0

Ásatás (The Dig) / A kapitány küldetése (News of the World)

írta Nikodémus

A múlt sok mindenre jó, többek között elmerülni benne, vágyakozni rá, és pajzsként használni a gyakran szörnyűnek érzett jelen ellen. Nevezhetjük nosztalgiának vagy eszképizmusnak, a filmvilág gyakran él ezzel a trükkel, főként olyan időkben, amikor a kortárs társadalmi-kulturális viszonyok nem éppen a legideálisabbak. Feltehetnénk a kérdést persze, hogy ezek egyáltalán mikor voltak “ideálisak”, két filmünk azonban nem megy ilyen mélyre: az Ásatás (The Dig) és A kapitány küldetése (News of the World) nagyrészt megelégszik a felidézett kor feletti merengéssel, enyhe kultúrkesergés kíséretében.

Olvasd tovább