1977-ben a világ legboldogabb embere George Lucas volt. Ugyan az év elején eléggé maga alatt volt, annak ellenére is, hogy nagy harcok árán sikerült elérnie, hogy megvalósíthassa űreposzát, de gyakorlatilag senki nem bízott a sikerben (na jó, Steven Spielberg igen). Még maga Lucas sem. Depressziós volt, levert és szomorú. Majd a Star Wars bemutatója után kiderült, hogy mégis sikerült valami különlegeset és maradandót alkotnia, a közönség odavolt a filmért. Öröm és boldogság a köbön. De aztán Lucas nem bírt magával, mindig sikerült előkotornia egy-egy apróságot, amiért ugyan a hardcore rajongók megvesztek, de már valahogy nem szórakoztatni akart. Meg is kapta a magáét és az indulatos szavak, illetve kommentek eljutottak hozzá, elege lett az egészből és a lehető legjobb döntést hozta, hogy eladta birodalmát a Disney-nek. Ha már megvette, hát nem hagyta porosodni, megígérték, hogy szépen sorjáznak majd az SW filmek és most éppen az első spin offot küldték a mozikba. Megtekintése után (a Star Wars 7 fényében) ki lehet jelenteni: jó kezekbe került a franchise. Olvasd tovább
kritika
Star Wars: Zsivány Egyes (kibeszélő)
Ez a poszt azoknak készült, akik már látták a filmet, és mindenféleképpen el szeretnék mondani a véleményüket. Itt bátran lehet beszélni mindenről, tehát mehetnek a spoilerek. (Készül majd spoilermentes kritika is, várhatóan hétvégén.) Olvasd tovább
Szövetségesek (Allied)
Gyorsan bele is vágok a közepébe: A film kifejezetten olyan, mintha a rendező, illetve főszereplők egy régi adósságot törlesztenének, de sajnos nem felénk. Mintha a stúdió vagy valamelyik mindenható producer bejelentkezett Robert Zemeckisnél, Brad Pittnél és Marion Cotillardnál, hogy behajtsa, amiért egyszer valamikor szívességet kértek tőlük.
Max Vatan (Pitt) kanadai tiszt Casablancába érkezik, ahol a francia ellenállás egyik emberével Marianne Beausejour-rel (Cotillard) kell együtt dolgozniuk. Ki kell iktatniuk a német nagykövetet és éppen emiatt hihetően kell előadniuk, hogy boldog házasságban élnek. A kamu szerelem eljátszása közben lassan összemelegednek és a küldetés letudta után össze is házasodnak. Azon kívül, hogy dúl a háború, mi baj lehetne? Márpedig akad, Vatant ugyanis arról tájékoztatják, hogy a gyanú szerint neje tulajdonképpen német kém. Olvasd tovább
Underworld: Vérözön (Underworld: Blood Wars
Nem árult zsákbamacskát az első Underworld. A Matrixos lassítások farvizén evezett be a mozikba, ami akkoriban még eléggé érdekesnek és coolnak hatott, ráadásul ugye nagyon is benne volt a szórakoztatófaktor a vámpírok és vérfarkasok ősi csatározásában. A srácoknak pedig ott volt a szűk bőrcuccba bújtatott Kate Beckinsale, a csajoknak Scott Speedman. Nem volt gond a folytatással sem, ám az előzmény nagyon is gyengére sikeredett, de azért még kellett a negyedik is, ami… Miről is szólt? Szerencsékre az alkotók a Vérözön elején gyorsan összefoglalják, hogy mit is kellene tudnunk a franchise-ról. Olvasd tovább
Apák és lányaik (Fathers and Daughters)
Ha egy filmet eleve úgy indítanak, hogy az első percek alapján megpróbálják világossá tenni, hogy olyan drámát fogsz látni, aminek a végén elő kell venned a zsebkendőd, akkor két eset lehetséges. Az egyikben végig fenntartják ezt az érzést és folyamatosan szentimentális, esetleg giccses, de azért eléggé erőltetett pillanatok sorjáznak. A másik verzió, hogy tényleg megpróbálnak elmesélni egy történetet és pár perc után elfeledtetik a nézővel, hogy tulajdonképpen mire is menne ki a dolog. Gabriele Muccino műve az utóbbi kategóriába tartozik. Olvasd tovább
Marguerite / Florence Foster Jenkins
írta Nikodémus
Túlságosan jól ismerjük már az emberi vágy valósággörbítő hatását: a beteljesülésért mindent és mindenkit képesek vagyunk feláldozni, beleértve önmagunk üdvét is. Igazság, irgalom mit sem számít, egyedül a vágy – állítja Xavier Giannoli és Stephen Frears, akik egy év eltéréssel egyaránt filmet forgattak egy excentrikus, magát operaénekesnek képzelő dáma, Florence Foster Jenkins életéről.
Röviden: Bezárva (Shut In)
Amikor a moziban láttam a Bezárva előzetesét valahogy úgy éreztem, mintha vért izzadva rakták volna össze, hogy izgalmas filmnek látszódjon és minden erejükkel azon voltak, hogy elhintsék, hogy valamiféle eszméletlenül nagy csavart fogunk kapni. Naomi Watts és Jacob Tremblay miatt viszont volt okunk a bizakodásra, hiszen bizonyítottak már. Ráadásul az újonc Christina Hodson is egyre nagyobb volumenű munkákat kap (Harley Quinn, Űrdongó spin off).
Watts egyedülálló anyukát alakít, aki kissé belefáradt már, hogy gondozza a folyamatos ápolásra szoruló lebénult fiát. Méghozzá mindentől messze éldegél, ahol nagyjából csak azért fordulnak meg az emberek, mivel a nő pszichológus. Gondozásába venne egy kisfiút, ám hamarosan nyoma vész és úgy tűnik, hogy a hideg, zord időben elhunyt.
Nyilvánvaló, hogy egy sablonsztorit is el lehet adni, ha jó a körítés. Szinte dühítő, hogy nem használták ki a leszerződtetett színészeket, hiszen alapvetően tehetséget brigádot nyertek meg a horrorhoz. Hiába a pozitív lelkesedés a film iránt, elég gyorsan kiderül, hogy túl sok jót nem kell várni tőle. Ennek oka, hogy sikerült a lehető legálmosítóbb módon tálalni a történetet, amit próbálnak félelmetesebbé tenné Watts álomjeleneteivel és a hirtelen ijesztegetésekkel próbálnak kizökkenteni a méla unalomból. Olvasd tovább
Könyvajánló – Korszakalkotók
Karácsony előtt spontán minisorozatba kezdünk: könyveket ajánlunk filmőrülteknek, hogy azoknak is jusson valami a fa alá, akik nem csak nézni, hanem olvasni is szeretnek.
A kétezres évek közepén, a hazai művészmozi-rendszer összeomlásán és a tékák megszűnésén túl a filmnézési szokások drasztikus megváltozását az egyre-másra születő filmblogok áradata jelezte. Így alakult: végleg globalizálódott a filmipar. Csaknem egy évtizeddel később pedig megjelenik egy könyv épp azokról a rendezőkről, akiket az amerikai tömegfilm újkori fogyasztói nemegyszer idoljaiknak tekintenek. A Korszakalkotók huncut könyv: egyszerre olvasható elmélyült tanulmánykötetként, laza portréfüzérként és a kortárs újvilági filmezéshez szóló ódaként.
Vademberek hajszája (Hunt for the Wilderpeople)
Ricky Baker (Julian Dennison) szófogadatlan, lopott és rongált, gyújtogatott, ezek mellett sok más rosszaságot művelt. Több nevelőcsaládnál is próbálták elhelyezni a kövér lurkót, de mindenkinél kihúzza a gyufát. A gyermekvédelmi hatóság nem adja fel, a civilizációtól kissé távolabb, egy vadonban található farmon helyezik el Ricky-t.
Bella (Rima Te Wiata) jó kedélyű asszonyság, nem retten meg a gyerek múltjától, kicsit elálmélkodik ugyan a hosszasan sorolt bűneitől, ám mégis inkább boldogan viccelődik a gyerekkel. Kifejezetten örül Ricky-nek. Férje, Hec (Sam Neill) viszont igazi mogorva ember, ő egyáltalán nincs kibékülve neje döntésével és nem is igazán tud kipréselni magából egyetlen szót sem. Abszolút nem egy közösségi ember, na. Olvasd tovább
Miles Ahead (2015)
írta Nikodémus
Szóljon bár kortárs hősének legformabontóbb tetteiről, a fősodratú életrajzi filmek szabásmintája reménytelenül XIX. századi: narratívája mindenképp kerekké záródó történet, legyen szó az életrajzi események kronologikus felmondásáról vagy egyetlen, sokszor önkényesen kiragadott életszakasz részletes bemutatásáról. A puccba-glóriába csomagolt nagyregény-formátumot pedig rendszerint díjesővel jutalmazzák, új utakat keresni így csupán olyan különcöknek jut eszébe, mint az egyébként Hollywood-i látványfilmek mellékszerepeivel bizonyára jól kereső Don Cheadle. A zeneértő amerikai színész még az ezredforduló környékén jegyezte el magát Miles Davis életének filmre vitelével, s a csaknem másfél évtizednyi kitartás meghozta gyümölcsét: a nemrég DVD-n és Blu-ray-en megjelent Miles Ahead méltó emléket állít az öntörvényű jazzgéniusznak.
A martfűi rém
Miután kijött az első előzetes, hirtelen elég sokan kezdtek beszélni az egykori történésekről. Nekem is mesélte édesanyám, hogy az ártatlanul lecsukott férfi gyakran beszélt nagymamámékkal, de volt olyan ismerősöm, aki azt mondta, hogy a rokona gyakran utazott haza a sorozatgyilkossal. Martfű környéken élők barátai és felmenői közül nagyon is tudják, hogy kikről van szó és mi történt egykoron. Olvasd tovább
Legendás állatok és megfigyelésük (Fantastic Beasts and Where to Find Them)
Elég nehéz elengednie bármelyik stúdiónak egy jól jövedelmező franchise-t. Márpedig a Harry Potter szép eredményeket produkált! Show most go on! A nyolcadik Potter egyelőre csak a színpadon arat sikereket, nincs kizárva, hogy 10-20 év múlva film is lesz belőle. De előtte a Warner még másra fókuszál. Elővették a Legendás állatok és megfigyelésük könyvet, kitaláltak köré egy látványos effektekkel megtámogatott történetet, amelyet legalább 5 részen keresztül el lehet húzni.










