Emlékszem, a 90-es években sokan lapozgattuk a Kaland-Játék-Kockázat könyveket. Akkoriban terjedtek el a részletes szabálykönyvvel rendelkező szerepjátékok is, ezek közül kipróbáltunk egyet-kettőt. Elgondolkodtunk rajta, hogy – úgymond – élőben is bele kellene vágni. Majd csinálunk kardokat és pajzsokat, köpenyt öltünk magunkra, valaki kitalálja a nagy kalandot meg küldetéseket és hajrá! Azonban ez csak terv maradt, viszont mások megnézték, hogy milyen lehet. Elvileg Magyarországon is rendeznek efféle LARP eseményeket. Olvasd tovább
kritika
Röviden: Trollok (Trolls)
Thomas Dam favágó és halász 1959-ben nem engedhette meg magának, hogy lányának karácsonyi ajándékot vegyen, ezért inkább saját maga által készített bábúkat adott csemetéjének. Nevük is lett: Trollok. Idővel kikerült a piacra és az eltelt évtizedek alatt is nagy népszerűségnek örvendtek. Köréjük szőtt sztori? Nem igazán volt.
Nem meglepő: manapság szinte mindenből születhet film vagy animáció. Ha volt Angry Birds és hangulatjelekből is születik egy „mese”, akkor miért ne lehetne a Trollokból is valami? A DreamWorks-nél adták ki az utasítást egy animációs filmre. Mit találtak ki? Az apró és színes lényekre jellemző, hogy folyamatosan táncoltak, daloltak és öleltek, majd rájuk találtak a bergeniek, akik évente egy alkalommal elfogyasztottak jó néhány trollt, ezáltal rövid időre ők is boldogok lehettek. Viszont a vidám apróságok megelégelik, hogy csemegéznek belőlük, ezért kereket oldnak.
Eredetiség? Elsőre mi ugorhat be? A Hupikék törpikék, akikre nagyjából ugyanúgy viselkednek (elég csak a rajzfilm sorozat intróját megnézni). Ráadásul ellenfelük, Hókuszpók szintén szeretné megenni az apró törpicsekeket. Ehhez még vegyük hozzá, hogy a trollok vezetője kvázi Törpapa hasonmás, lánya meg akár lehetne Törpilla is. Koppintás, elég durva koppintás és ebbe még sikerült belekavarni Hamupipőke jól ismert történetéből is. Ezek után meg se lepődjünk, hogy nem original dalokat énekelnek a karakterek, hanem hozott számokból dolgoztak. Na de legalább volt az alkotókban annyi, hogy ezekből egy egészen tűrhető és szórakoztató animációt készítettek. Tisztán látszik, hogy miből merítettek, de legalább dolgoztak rajta, nem csak úgy ímmel-ámmal álltak hozzá a munkához, sőt, a dalolászás is eléggé eltalált. Van itt sok öröm, kaland, szerelem és dráma is. Inkább kicsiknak, mint nagyoknak ajánlott, de azért az „öregebbek” számára sem lesz szenvedős. 65 % Olvasd tovább
Lángelmék (Masterminds)
1997 októberében a Loomis Fargo pénzszállító cégtől úgy 17 millió dollárt lovasítottak meg, ami a mai napig Amerika történelmének egyik legnagyobb rablásának számít. A tetteseket ugyan később elfogták, de 2 millió dollárt a mai napig nem sikerült előkeríteni. Arra gondolhatnának, hogy minimum egy Danny Ocean-féle terv kellett, hogy megszerezzék a nagy zsozsót, aprólékosan kidolgoztak minden egyes részletet. Nagy ászok lehettek, ugye?
A fenéket. Az akció résztvevői síkhülyék voltak nagy adagnyi szerencsével megáldva – legalábbis a film szerint. David Scott Ghantt (Zach Galifianakis) a Loomis Fargo-nál dolgozik, mindig is arról ábrándozott, hogy fegyvert nyomnak a képébe, megpróbálják elvenni tőle a suskát. De hiába, a meló durván unalmas, még véletlenül sem keresztezi az útját egy kósza gengszter. Csupán egyetlen öröme van: a társa (Kristen Wiig). Odavan érte. És a nő rábeszélésére dönt úgy, hogy elhozza azt a pár milliót munkahelyéről. Olvasd tovább
Doctor Strange
Amikor az arrogancia menti meg a világot
Doktor Stephen Strange (Benedict Cumberbatch) bámulatosan kiváló New York-i idegsebész, aki „puszta kézzel“ húzza ki az agyhalottnak nyilvánított beteg agyából a golyót. Még a kollégái is leborulnak nagysága előtt, szakmai irigységet félretéve csodálják, és, ha ő mondja nekik, hogy a páciensük márpedig (még) nem szervdonor, akkor készségesen átengedik neki a vezetést. Apropó vezetés, Strange annyira a rabja a saját dicsfényének, hogy végül Lamborghini Huracánjában szenved horrorbalesetet, ahogy a telefonján fontoskodva vezetés közben távpraktizál.
Amikor felébred, a szomorú valóság fogadja, a kezei ripityára törtek, és hiába operálták a legjobb orvosok (közöttük barátnője Christine Palmer (Rachel MacAdams)), ahogy a magyar közmondás tartja, szarból nem lehet várat építeni, esélye sincs rá, hogy az agyon toldott-foldott, ideghalott kezével újra műteni tudjon. Senki nem akarja, hogy olyan sebész turkáljon a neocortexében, akinek remeg a keze, ugye. Olvasd tovább
A könyvelő (The Accountant)
Valakinek beugrott a film közben A takarítónő klasszikus? Ha valakit hirtelen elkapna a kreativitás, a szöveget át lehetne írni, megszülethetne a A könyvelő sláger. „Mert nem mindenki képes arra amit ő csinál, kefét fog a kezébe és sika-sikál.” Nos, a főhős munkáját sem képes mindenki átlátni vagy elvégezni, fogja a tollát és ügyeskedik a számokkal.
Komolyabbra fordítva: Wolff (Ben Affleck) eléggé otthon van a számokban, de nagyon tartózkodó az emberekkel. Kevesen tudják róla, hogy autista, bár ezt a szót szinte ki sem merik mondani a történet során. Alapvetően jó indulatú, de monotonon és halkan elmondott mondatai miatt sokan faragatlannak vagy éppen nagyképűnek gondolhatják. Mellesleg olykor-olykor nevet vált, elköltözik, más személyazonosságot vesz fel. A maffiának dolgozott, nem igazán akad nála jobb. Viszont túl sokáig nem maradhat egyetlen helyen, ha menni kell, akkor fogja a titkos készpénz- és lőfegyverkészletet, majd szép csendben odébb áll. Újabb ügye viszont legális, ki kell derítenie, hogy mi a gond egy cég könyvelésével. És Wolff azért nagyon is tudja, hogy mit jelent a pénzmosás. Hiszen nem csak abban jó, hogy fejben összeadjon-összeszorozzon bármilyen összeget. Remek a számok terén… és a fejlövésekben. Olvasd tovább
Éjféli látomás (Midnight Special)
írta Nikodémus
(A kép innen való.)
Bármilyen legyen is aktuális viszonyuk, apa és fia között mindig különös, megismételhetetlen kötelék lappang. Jeff Nichols amerikai rendező negyedik filmjében, az idén bemutatott Éjféli látomásban tovább boncolgatja e megfejthetetlen kapcsolatot, miközben áldozatról, felelősségvállalásról, valamint egy furcsa család bajban megmutatkozó összetartó erejéről mesél.
Jack Reacher: Nincs visszaút (Jack Reacher: Never go back)
Nem is hallottam Jack Reacherről, amíg ki nem derült, hogy Lee Child regényhőse tiszteletét teszi a moziban is. Ezt követően tudtam le néhány nyomozását, kalandját, megpróbáltatását. Szóval valóban kicsit furcsa volt Tom Cruise-t látni címszereplőként, de azért el tudta hitetni, hogy magabiztosan odaver és kibogozza a szálakat. Christopher McQuarrie egész ügyes munkát végzett, hiszen inkább a nyomozásra, a krimi részére fókuszált, nem spórolta ki a humort és csak a végén engedett teret az akciónak. Közben bemutatta az egykori katonai rendészt, aki nem csak egyetlen helyzetből közelíti meg a zűrös ügyeket. Olvasd tovább
Vaksötét (Don’t Breathe)
Világtalan emberrel kikezdeni nem tanácsos. Rutger Hauer a Vak végzetben szépen meg tudta védeni magát. Nem szabad lebecsülni a fogyatékkal élőket, a Hush-ban is gyorsan megtanulja a fegyveres férfi, hogy nem kellett volna játszadozni a süketnéma hölggyel. Ezúttal három fiatal kénytelen rájönni, hogy jobb lett volna, ha inkább máshová törnek be.
Egyszerű, könnyű és gyorsan letudható rablásnak indult. Rocky, Alex és Money a detroiti gizes-gazos külvárosban szemel ki egy házat, ahol elvileg sok pénz lehet. Nagyon sok pénz. A tulaj pedig egy vak veterán. Szóval mi baj lehet? A riasztóval elbírnak, az ingatlanba be tudnak surranni, a tulaj este amúgy is alszik. Csakhogy a férfi rájön, hogy mi zajlik körülötte és bizony a behatolók számára is kiderül, hogy nem olyan gyámoltalan. Olvasd tovább
Batman: A kezdet kezdete (2011)
írta Nikodémus
Épp öt éve, 2011. október 18-án debütált az animációs film a Comic Conon.
“Ladies. Gentlemen. You have eaten well.”
Nincs ennél szokatlanabb, s egyben félelmetesebb beköszönőmondat, mely egy képregényhős szájából valaha elhangozhat. Az idézett szavak ráadásul az egyik legikonikusabb karakter, Batman ajkait hagyják el, s méltóak Frank Miller és David Mazzucchelli hatalmas vállalásához, amit 1987-ben magukra vettek. A köpenyes igazságosztó bronzkori kalandjai ugyanis épp véget értek egy Crisis on Infinite Earths minisorozat után, s a DC Comic seregnyi hősének kellett hirtelen új kezdetet rajzolni. Az író-rajzoló páros remekül, mi több, kiemelkedően oldotta meg feladatát, A Batman: Year One képregény pedig bevonult a graphic novel örök panteonjába a Dark Knight Returns mellé, s azóta is minden modern Batman-sztori ihletője és kiindulópontja.
Inferno
Dan Brown nem csupán író, hanem művészettörténész is, így nem esett nehezére, hogy kiemeljen a történelemből pár neves eseményt, hírt embert, ezek köré rafinált, furmányos, terjedelmes elméleteket tudott kitalálni vagy felkutatni. De a lényeg, hogy Robert Langdon professzor „személyében” népszerű figurával gazdagította a fikciós krimik-kalandregények sorát. A Da Vinci-kódra az egyház is felfigyelt és akár tetszik, akár nem, a közleményeik, illetve a tüntetések leginkább arra voltak jók, hogy a szerző könyvét a figyelem középpontjába állítása. Hollywood résen volt, lecsapott a jogokra, Ron Howard rendező pedig nem csak a loholásra, hanem a rejtélyekre, elméletek, teóriák magyarázatára is szorított időt. A Sir Leigh Teabing-nél zajló beszélgetés felettébb érdekes, bár nyilván kevés ember térít ki hitéből, inkább csak afféle szórakoztató szövegelés volt. Olvasd tovább
Felezővonalon – Kút / Ernelláék Farkaséknál
írta Nikodémus
Kockázatos dolog napjainkban küldetéses művésznek lenni, s ha használnám e jelzőt, két alkotónk bizonyára tiltakozna, noha egyaránt úgy nyilatkoztak, legfrissebb, szeptember végén bemutatott filmjeikkel egyfajta korképet szeretnének adni az elgondolkodtatás szándékával. Gigor Attila és Hajdu Szabolcs nem beszélt mellé: mind a Kút, mind a Karlovy Vary Filmfesztiválon fődíjat nyert Ernelláék Farkaséknál felkavaró látlelet a jelenkori Magyarországról.
Feltámad a vadnyugat (Westworld, 1973)
When robot men and women are programmed to serve you… Romance… Violence… Anything
A cikk spoileres.










