írta Nikodémus
(A kép innen való.)
Bármilyen legyen is aktuális viszonyuk, apa és fia között mindig különös, megismételhetetlen kötelék lappang. Jeff Nichols amerikai rendező negyedik filmjében, az idén bemutatott Éjféli látomásban tovább boncolgatja e megfejthetetlen kapcsolatot, miközben áldozatról, felelősségvállalásról, valamint egy furcsa család bajban megmutatkozó összetartó erejéről mesél.
Néhány tétova szó, egy tekintet és tettekben megnyilvánuló rendíthetetlen elszántság – ennyi is elég ahhoz, hogy apa és fia minden racionális megokoláson túl megértsék egymást. Nichols első három filmjében különböző nézőpontokból ugyan, de mindvégig ezt az elszakíthatatlan köteléket vizsgálta. A Take Shelter világomlás elől menedéket kereső apája (Michael Shannon), a Mud kallódó, majd egy érdeklődő kisfiú (Tye Sheridan) hatására lassan megnyíló magányos férfija (Matthew McConaughey) egyaránt értelmet keres életének, célt, hogy az őt belülről feszítő erők – szeretet, védelmezés, felelősségvállalás vagy áldozathozatal – számára utat találjon. Nemcsak erkölcsi, egyben kifejezésbeli kérdés is ez, mely az előbbiekből következően szorosan összefonódik a titok fogalmával.
Az Éjféli látomás narratívája pedig minden korábbi Nichols-filmnél erősebben épít a rejtélyre. Két férfi egy kisgyermekkel menekül az éjszakában, s a baljós csendet váratlan shotgun-lövés töri meg. Hajszálvékony utalások, szűkszavú dialógusok, elharapott megjegyzések rajzolják fel vázlatosan az alapszituációt: egy apa menekíti jóbarátja segítségével különleges képességű fiát egy szekta befolyása alól, s miközben a halk szavú gyermek egyre csak képregényt olvas, a kormányügynökség, s végül a hadsereg is az elcsigázott csapat nyomába ered. S hogy mivégre ez a bizarr fogócska? A megfejtés a néző feladata, akire időközben komolyan rátelepszik a film hangulata, Nichols ugyanis John Carpenter Csillagemberét és Spielberg korai remekeit (Párbaj, Sugarlandi hajtóvadászat, E.T.) idézi meg ragyogó stílusérzékkel. Ám ez nem csupán üres nosztalgiázás: a rendező mindezzel a történet érzelmi töltetét mélyíti, s eléri, hogy a filmet nézve ne a cselekmény fordulópontjain, hanem karaktereink motivációin, reakcióin és az általuk felvetett morális dilemmákon gondolkodjunk.
Az Éjféli látomás tehát erős műfajiságba öltözteti, ám nem téveszti szem elől eredeti mondanivalóját: az apa-fiú viszony végletes bonyolultságának, ugyanakkor megrendítő egyszerűségének árnyalt bemutatását. Az apa (Michael Shannon) szótlan, szeretetét tettekben kifejező férfi, a fiú (Jaeden Lieberher) különleges voltát fokozatosan felfedező, ragaszkodását csendben kifejező, eltökélt gyermek. Koravén, az eseményeket szinte beletörődéssel figyelő ember, aki mintha már tudná: ez mind szükséges az elkerülhetetlen beteljesedéshez. A barát (Joel Edgerton) néma elköteleződéssel tart ki a kis család mellett, sok tekintetben nem is értvén, mit zajlik körülötte, az anya (Kirsten Dunst) pedig babusgatással óvná gyermekét, ám idővel rádöbben, hogy a küldetésben való állhatatos kitartás nem tűri a gyengédséget.
Mindegyikük áldozatot hoz. A szülők és a barát a maga mércéje szerinti legtöbbet adja, a fiú pedig mindent: először megtanul tűrni, elfogadni és szeretni, majd minderről lemond az elkerülhetetlen távozáskor. Romlatlan Krisztus-figuraként önmagát adja áldozatul, s ezzel visszaveszi az őt kezdettől fogva megillető királyságot.
(Megjelent: A Szív, 2016. október)
- Agymanók 2. / A vad robot - 2025. február 09.
- Senna minisorozat - 2025. február 02.
- Brawn: A lehetetlen Formula 1 sztori / A korona – 6. évad / Botrány királyi módra - 2025. január 26.
- Konklávé (Conclave) - 2024. december 08.
- Szent (Święty) - 2024. november 10.
- A csend hangjai – Három kortárs animációs film a gyászról - 2024. november 03.
- Back to Black / Bob Marley: One Love / A popzene legjobb éjszakája - 2024. október 13.
- Montreáli Jézus (Jésus de Montréal, 1989) - 2024. október 06.
- Motorosok (The Bikeriders) - 2024. szeptember 29.
- A szembenézés kényszere - 2024. szeptember 15.
Nichols filmjeinek mindig van egy különös hangulata, amire rá kell állni. Ennél nem sikerült, pedig próbáltam. Egy sci-fi dráma road movie-ról van szó, ami lehetett volna izgalmas és elgondolkodtató. E helyett inkább egy elnyújtott film lett, sok felesleges jelenettel, még azt is meg merném kockáztatni, hogy Adam Driver-szálát ki lehetett volna hagyni.
Tipikusan olyan film, amiből kicsit jobb vágásokkal, operatőri munkával, színészi játékkal sokkal többet ki lehetett volna hozni.