Az ismeretlen női hulla boncolása. Nem csak úgy felületesen veszik szemügyre, hanem alaposan átvizsgálják a tetemet. Tehát miután átnézik a testet szépen felnyitják a mellkast, a hasüreget, minden szervet áttekintenek. Eléggé részletesen. Ez nem az a film, ahol csak beszélnek róla és konzultálnak egymással az eredményeket illetően. Akik nem bírják az ilyesmit bele se kezdjenek, én szóltam! Olvasd tovább
Az aranyos, cuki kis állatkákért mindenki odavan. Mivel lehetne az érdeklődést még magasabb szintre emelni? Jó, oké, nyilván fülbemászó dallamokkal. De mi lenne, ha inkább közismert számokat adnának elő egy animációs filmben? Toldjuk meg mindezt úgy, hogy a történet szerves része legyen egy tehetségkutató. Hiszen milliók ülnek le megnézni az X-Faktort és társait.
Sztori? Karakterek? Felesleges, legyenek csak papírvékonyak. Ha az állatokat és az éneklős show-t összemixeljük szinte kizárt, hogy bukjunk vele. A szórakoztatóbizniszben tevékenykedő, pénzügyileg padlón lévő fejéből kipattan a Nagy Műsor ötlete és máris lehet a figurák szájába adni a különféle dalok szövegeit.
Bejáratott sablonokra építkeznek az alkotók, egy bizonyos ponton felerősödik a dráma és a gond is, de aztán minden sínre kerül. A szereplők között akad többgyermekes férjes malacanyuka, nagyképű kisegér vagy éppen dalolászni szerető, bűnözőcsaláddal bíró gorillasrác is. Ám egyikükkel sem lehet azonosulni igazán, a szűk játékidőben, mosolyogni és nevetgélni rajtuk igen, de közelebb kerülni hozzájuk nem lehet. Eléggé vérszegény ez az egyveleg, bár ha az Universal/Illuminationnak nem kellett túlzottan törnie magát a Minyonokkal, akkor miért próbált volna kreatív lenni ezzel az animációval? 50 % Olvasd tovább
Ha valaki még nem játszott az Assassin’s Creeddel, a film alapján mit szűrhet le? Az Animus gépezetbe bekerült tesztalany genetikai állománya alapján információkat szerezhetnek arról, hogy egyik őse a múltban miket tett, milyen nehéz helyzetből vágta ki magát. Ennek során kiderülhet, hogy egyes tárgyakat vajon hova rejthettek. Illetve a templomosok és az asszasszinok évszázadok óta nagy ellenfelek, folyamatosan borsot törnek egymás orra alá. Nagyjából ennyi! Olvasd tovább
A nagy odafigyeléssel összerakott gépezet olajozottan működik. Minden a legnagyobb rendben, a Disney tudja mit csinál. Ezúttal viszont túlságosan is ráment a biztonsági játékra. Vagyis a stúdiótól megszokott kalandos és humoros elemeket vegyíti az énekléssel, de nem is próbáltak különlegeset alkotni. Nincs benne semmi meglepő, egyszerűen csak letettek az asztalra egy szórakoztató animációt. Olvasd tovább
írta Nikodémus
Két Miatyánk, három Üdvözlégy, esetleg egy Hiszekegy – szoros lelkivezetés híján általában ezt adják gyóntatószékben megvallott bűneink penitenciájául, a bánat felindítása kimerül néhány fohászban, embertársaink kiengesztelése pedig egy észrevétlen, „kompenzációs jótettben” vagy félszegen elmormogott bocsánatkérésben. A tíz éve, 2006-ban leforgatott A sziget (Ostrov) című orosz film a hit és az Isten-közelség paradox volta mellett elsősorban a szembenézés és a vezeklés mélységeibe világít be.
Hallottál már a Bose-Einstein kondenzációról? Biztos, hogy nem én leszek az, aki kiselőadást fog erről tartani és a Spectralban is csak gyorsan elregélnek 1-2 mondatot róla. Ilyen az, amikor egy korrekt akció-horror túltolja a komolykodást és kizökkenti, esetleg talán megmosolyogtatja a nézőt. Mindezt tetézi, hogy főhősünk nagy szaki és MacGyver módra eszkábál össze mindenféle felszerelésből gyilkos kísérteteteket szétcincáló fegyvereket, miközben mindenki kőkeményen és dacosan néz maga elé. Na, majd most megmutatják, kicsinálják az ellent. Ami egyébként eléggé klassz, de azért mégsem túl emlékezetes. Olvasd tovább
1977-ben a világ legboldogabb embere George Lucas volt. Ugyan az év elején eléggé maga alatt volt, annak ellenére is, hogy nagy harcok árán sikerült elérnie, hogy megvalósíthassa űreposzát, de gyakorlatilag senki nem bízott a sikerben (na jó, Steven Spielberg igen). Még maga Lucas sem. Depressziós volt, levert és szomorú. Majd a Star Wars bemutatója után kiderült, hogy mégis sikerült valami különlegeset és maradandót alkotnia, a közönség odavolt a filmért. Öröm és boldogság a köbön. De aztán Lucas nem bírt magával, mindig sikerült előkotornia egy-egy apróságot, amiért ugyan a hardcore rajongók megvesztek, de már valahogy nem szórakoztatni akart. Meg is kapta a magáét és az indulatos szavak, illetve kommentek eljutottak hozzá, elege lett az egészből és a lehető legjobb döntést hozta, hogy eladta birodalmát a Disney-nek. Ha már megvette, hát nem hagyta porosodni, megígérték, hogy szépen sorjáznak majd az SW filmek és most éppen az első spin offot küldték a mozikba. Megtekintése után (a Star Wars 7 fényében) ki lehet jelenteni: jó kezekbe került a franchise. Olvasd tovább
Ez a poszt azoknak készült, akik már látták a filmet, és mindenféleképpen el szeretnék mondani a véleményüket. Itt bátran lehet beszélni mindenről, tehát mehetnek a spoilerek. (Készül majd spoilermentes kritika is, várhatóan hétvégén.) Olvasd tovább
Gyorsan bele is vágok a közepébe: A film kifejezetten olyan, mintha a rendező, illetve főszereplők egy régi adósságot törlesztenének, de sajnos nem felénk. Mintha a stúdió vagy valamelyik mindenható producer bejelentkezett Robert Zemeckisnél, Brad Pittnél és Marion Cotillardnál, hogy behajtsa, amiért egyszer valamikor szívességet kértek tőlük.
Max Vatan (Pitt) kanadai tiszt Casablancába érkezik, ahol a francia ellenállás egyik emberével Marianne Beausejour-rel (Cotillard) kell együtt dolgozniuk. Ki kell iktatniuk a német nagykövetet és éppen emiatt hihetően kell előadniuk, hogy boldog házasságban élnek. A kamu szerelem eljátszása közben lassan összemelegednek és a küldetés letudta után össze is házasodnak. Azon kívül, hogy dúl a háború, mi baj lehetne? Márpedig akad, Vatant ugyanis arról tájékoztatják, hogy a gyanú szerint neje tulajdonképpen német kém. Olvasd tovább
Nem árult zsákbamacskát az első Underworld. A Matrixos lassítások farvizén evezett be a mozikba, ami akkoriban még eléggé érdekesnek és coolnak hatott, ráadásul ugye nagyon is benne volt a szórakoztatófaktor a vámpírok és vérfarkasok ősi csatározásában. A srácoknak pedig ott volt a szűk bőrcuccba bújtatott Kate Beckinsale, a csajoknak Scott Speedman. Nem volt gond a folytatással sem, ám az előzmény nagyon is gyengére sikeredett, de azért még kellett a negyedik is, ami… Miről is szólt? Szerencsékre az alkotók a Vérözön elején gyorsan összefoglalják, hogy mit is kellene tudnunk a franchise-ról. Olvasd tovább
Ha egy filmet eleve úgy indítanak, hogy az első percek alapján megpróbálják világossá tenni, hogy olyan drámát fogsz látni, aminek a végén elő kell venned a zsebkendőd, akkor két eset lehetséges. Az egyikben végig fenntartják ezt az érzést és folyamatosan szentimentális, esetleg giccses, de azért eléggé erőltetett pillanatok sorjáznak. A másik verzió, hogy tényleg megpróbálnak elmesélni egy történetet és pár perc után elfeledtetik a nézővel, hogy tulajdonképpen mire is menne ki a dolog. Gabriele Muccino műve az utóbbi kategóriába tartozik. Olvasd tovább
írta Nikodémus
Túlságosan jól ismerjük már az emberi vágy valósággörbítő hatását: a beteljesülésért mindent és mindenkit képesek vagyunk feláldozni, beleértve önmagunk üdvét is. Igazság, irgalom mit sem számít, egyedül a vágy – állítja Xavier Giannoli és Stephen Frears, akik egy év eltéréssel egyaránt filmet forgattak egy excentrikus, magát operaénekesnek képzelő dáma, Florence Foster Jenkins életéről.
FilmDROID