Kiéhezettek (Girl with All the Gifts)

A zombik…mindent tudunk róluk. Mármint filmes szempontból. Nem mondanám, hogy már roppant unalmas téma, de bőven lehet velük még mit kezdeni. Sőt, az embereket nagyon is érdekli, hogy mi lenne, ha valóban megtörténne. Egyes alkotásokban olykor-olykor alakítgatnak a jól bejáratott szabályokon, az élőholtak viselkedésén, a világ bemutatásán. B kategóriás fronton mindig kapjuk az „áldást”, ám néha befut egy minőségi darab is, ahol látszik, hogy az alkotóknak nem csak a trancsírozás volt a fontos.

Már a Kiéhezettek eleje is eléggé megdöbbentő. Kis cellában egy ártatlan kislány az ajtaja előtt erősödő hangok hallatán beül a kerekesszékbe és vár. Katonák lépnek be hozzá, Melanie jól nevetlen köszön nekik és várja, hogy alaposan leszíjazzák, miközben fegyvert fognak rá. Gyorsan kiderül, hogy ez az általános napi menetrend, így viszik őt és sok más hozzá hasonló fiatalt egyik szobából a másikba. Melanie ugyanis – ahogy a filmben nevezik – a kiéhezettek közé tartozik.  Odakinn a világban káosz tombol, az emberiség nagy része vérszomjas lénnyé vált, de néhány fertőzött fiatal továbbra is intelligensen viselkedik.

Éppen ez az, amiért nem tudják le őket egy jól irányzott fejlövéssel. Ugyanis a gyerekek intelligensek, képesek gondolkodni, viszont elég egy óvatlan pillanat és máris őrjöngő gyilkológéppé válnak. Rajtuk keresztül kutatnák ki az ellenszert, de a bázis elbukik és csak maréknyian élik túl.

„Szeretnél egy cicust?” – kérdezik a cselekmény egy pontján Melanie-t. „Már ettem.” – válaszol a lány. Talán kicsit viccesnek hangzik, de mindenképpen rémisztő. A kislány szinte magányosnak számít az emberek között, de vannak, akik szimpatizálnak vele. Akad, aki eleve ellenszenvesen viszonyul hozzá és van olyan is, aki kezdetben nem kedveli, de később változik az álláspontja. A rendező odafigyelt a karakterekre és a közöttük lévő kapcsolatokra és beszélgetéseikre.

A Gemma Arterton által megformált Helen kifejezetten gondoskodó típus, aki védené és oltalmazná a fiatalokat, köztük Melanie-t. Viszont Glenn Close tudósa van annyira félelmetes, mint a fertőzött egyedek. Mindvégig merev és fagyos, afféle a cél szentesíti az eszközt típusú ember, akinek mintha nem lennének érzelmei. De Paddy Considine katonatisztje is inkább egy kegyetlen alaknak látszik elsőre, róla azonban kiderül, hogy tud emberséges is lenni.

Colm McCarthy rendező kicsiben indít az elején még csupán a pár négyzetméteres szobákban járunk és az idő előrehaladtával úgymond nagyobb képet kapunk erről a világról. McCarthy elkerüli a hibát, hogy csupán a fejvesztett menekülést, illetve bujkálást. Azért akad néhány probléma, kényszerű lövöldözés, de nem az akción és a fejlövéseken van a hangsúly. Láthatjuk mivé lett a világ, fenyegető és idegen, ezen kívül bemutatja, hogy Melanie miként próbál életben maradni. Okos és természetesen különleges lány ő.

Az élet megy tovább, ahogy szokták mondani. Egy ilyen környezetben vajon mi történne? A rendező gondolt mindenre, hiszen egy komoly felütést követően nem árt, ha tudja hova fut ki a sztori, még akkor is, ha könyv alapján készült a film. Ha kell megdöbbent, ha kell humorizál és ha kell, akkor véres és ijesztő, Sennia Nanua pedig nagyszerű a főszerepben.

Eléggé furcsa, hogy a Kiéhezettek különösebb feltűnés nélkül futott be. Eléggé jó kritikákat és véleményeket kapott, elbaltázottnak semmiképpen sem lehet nevezni. Érdekes, hogy nem mindezek ellenére nem került a figyelem középpontjába, kvázi nagyobb felhajtás nélkül érkezett és úgy látszik, hogy csendben eltűnik. Pedig többet érdemelne. 85 %

imdb: 7,0