The Autopsy of Jane Doe

Az ismeretlen női hulla boncolása. Nem csak úgy felületesen veszik szemügyre, hanem alaposan átvizsgálják a tetemet. Tehát miután átnézik a testet szépen felnyitják a mellkast, a hasüreget, minden szervet áttekintenek. Eléggé részletesen. Ez nem az a film, ahol csak beszélnek róla és konzultálnak egymással az eredményeket illetően. Akik nem bírják az ilyesmit bele se kezdjenek, én szóltam!

Egy kisvárosban furcsa gyilkossági ügyben vizsgálódna a helyi sheriff. Félig eltemetett, meztelen fiatal nő holttestre lelnek a pincében. A rend őre arra kéri a korboncnokot, hogy legyen már oly jó és hosszabbítsa meg a műszakját, derítsen ki minden lényegeset az ismeretlen hölgyről. Így tehát Tommy Tilden (Brian Cox) a fiával (Emile Hirsch) hozzá is lát a boncolásnak.

Ki tudja, hogy miképp zajlik egy efféle folyamat? Nyilván van egy Móriczka-szerű elképzelésem, de nem vagyok halottkém. Bizony könnyedén eltolhatták volna más irányba a történéseket. Ám a film nem a vérrel akarja eladni magát, nem az a célja, hogy csak azok élvezzék, akik azt szeretik, ha minden képkockában tocsognak az emberi belsőségekben. Sokkal inkább próbál rejtélyes lenni, ami eléggé szépen sikerült.

André Øvredal norvég rendező A trollvadásszal hívta fel magára a figyelmet pár éve. A found footage fantasy-horrorja sok dicséretet kapott (még az amerikai remake-et is belengették), de 2010 óta nem igazán csinált semmit. A Démonok között megtekintése után hívta fel ügynökét, hogy kerítsenek már neki valami hasonló atmoszférájú forgatókönyvet. Egy hónappal később kezébe nyomták az Autopsy történetét. A derék direktor nem rozsdásodott be, konkrét elképzelése volt, hogy miképp tud izgalmasan és érdekesen bemutatni egy 2-3 szereplős, pár szobában játszódó horrort. Nem maradhattak ki a szokásos jump scare pillanatok sem, de szerencsére ezekből nincs túl sok.

Ahogy Tildenék haladnak a munkával velük együtt csodálkozunk rá a különféle meglepetésekre. Mégis mi történhetett ezzel a nővel? Csúnyán megkínozták szegény teremtést, de mit akartak ezzel? Ahogy telik-múlik az idő, szaporodnak az észrevételek és a további vizsgálatra szánt anyagok, úgy a hullaház is egyre félelmetesebbé válik. Nem csoda, hogy apa és fia arra eszmél, hogy jobb lenne a falakon kívül lenni.

Ami miatt mégsem válik tökéletes misztikus-rejtélyes-feszült horrorrá, hogy a film kétharmadánál kicsit megbicsaklik a történet, ami nem esik senkinek sem jól, ha éppen beleélte magát a helyzetbe. Szerencsére Øvredal erősen a kezében tartja a gyeplőt, nagyobb sutaságot nem követ el és Brian Cox mindvégig remekül játszik, a légkör erősen nyomasztó. Megtekintése erősen ajánlott. 85 %

imdb: 6,9