Knights of the Badassdom

Emlékszem, a 90-es években sokan lapozgattuk a Kaland-Játék-Kockázat könyveket. Akkoriban terjedtek el a részletes szabálykönyvvel rendelkező szerepjátékok is, ezek közül kipróbáltunk egyet-kettőt. Elgondolkodtunk rajta, hogy – úgymond – élőben is bele kellene vágni. Majd csinálunk kardokat és pajzsokat, köpenyt öltünk magunkra, valaki kitalálja a nagy kalandot meg küldetéseket és hajrá! Azonban ez csak terv maradt, viszont mások megnézték, hogy milyen lehet. Elvileg Magyarországon is rendeznek efféle LARP eseményeket.

A Knights of Badassdom cselekmény pont egy ilyen rendezvényen játszódik. Több tucatnyi férfi és nő öltözik be lovagnak, barbárnak, mágusnak. Joe (Ryan Kwanten) egykoron aktív részese volt a szerepjátéknak, de már hátat fordított ennek a világnak. Ám miután barátnője szakít vele, eléggé maga alá kerül és haverjai szépen elcipelik a soron következő geek mulatságra. Eléggé nincs ínyére a dolog, de nagy morogva azért marad és még azt is bevállalja, hogy részt vegyen egy rituálén. Itt kerül elő egy e-bayről vásárolt könyv érdekes és furcsa szöveggel. A mit sem sejtő „mágus” cimbora pedig véletlenül megidéz egy démont.

Az ötlet egészen remek, és hát ugye ha hátradőlünk, csak úgy bámuljuk a fehér falat réveteg tekintettel, fél óra alatt kipattanhat néhány ötlet a fejünkből. Hiszen ha belegondolunk abba, hogy jó néhány szerepjátékos mászkál egy bizonyos területen, gumifegyverekkel harcolnak és varázsolni próbálnak már akkor is egy eléggé vicces filmet lehet készíteni. Joe Lynch a Wrong Turn 2 (ehh) és az Everly (hááát) után ismét alig törte magát, hogy emlékezeteset alkosson.

Nem a szereposztáson múlt. Hiszen Peter Dinklage hozza a kötelezőt, Summer Glau-val sincs baj természetesen, Kwanten is megállja a helyét. De a játékot irányító Jimmi Simpson is hatalmas figura, vagy akár megemlíthetném a morgó, szerepéből ki nem zökkenő barbárt megformáló Brett Gipsont is.

Vannak egészen eltalált pillanatai a horrorba csomagolt geek vígjáték. Viszont tagadhatatlan, hogy nem használták ki a filmben rejlő ziccereket. Önmagában egy nézhető, ártalmatlan, gyorsan feledhető szórakozás. Pedig ha jobban ráfekszenek a forgatókönyvre könnyen lehetett volna egy Trópusi vihar-szerű élvezetes viccelődés, csak éppen a szerepjátékokat figurázták volna ki. Lynch nem állt hozzá szívvel-lélekkel, kár érte így csak 60 %

imdb: 5,7