1

Idegpálya (Nerve)

idegpposzter

Szeretünk kukkolni! Mások életét jobban megismerni, beleszólni, alakítani. A reality műsorok jó részéért is kétpofára eszi a nép, hiszen nyugodtan tud szórakozni vagy szörnyülködni mások tettein és esetleg előfordulhat, hogy még esélye is nyílik változtatni sorsuk alakulásába. És bizony szeretjük, ha a tét emelkedik, ha egyre keményebb feladatokat kapnak a show-k résztvevői. De keverjük hozzá ehhez a szintén divatossá vált mobilos programokat, amelyeket a többség élvezettel használ és nyomkod, abszolút lekötve figyelmüket. Lehet, hogy a készülékkel foglalkozva leragad egy utcasarkon hosszú időre vagy úgy tesz meg egy utat, hogy fel sem néz kijelzőről. Olvasd tovább →

0

Röviden: Ip Man 3

yipmanIp Man életét csupán felszínesen ismerem (kvázi semennyire), így nem zavart, hogy a Donnie Yen főszereplésével készült film eltért a valóságtól. Kiváló harcművész jelenteket mutattak be, a drámai pillanatok is a helyén voltak. A folytatás hozta az első felvonás színvonalát, problémák nem igazán voltak vele. Eddig a Wing Tsun nagymestere megmutatta a többi kínai kollégájának, hogy mire képes, majd a japánokkal is megmérkőzött és aztán jöhetett a Kelet-Nyugat nagy összecsapása.

A harmadik történetben mintha egy-két „apró” részletről megfeledkeztek volna az alkotók, de ha a történelmi hűséget nem kérjük számon a franchise-tól, akkor ezeket is letudjuk egy gyors vállrándítással. Ip Man ezúttal a környékbeli gengszterekkel kénytelen szembeszállni, nem tetszik neki, hogy meg akarják szerezni a sulit, ahol gyermeke is tanul. De ezen kívül más gondok-bajok is akadnak, közte olyan is, amit nem lehet gyors mozdulatokkal elintézni.

ipman3kep3Az előző filmen még nem érződött, hogy nyögvenyelősen rakták össze a történetet, ezúttal már némileg látszik, hogy kicsit megizzadhattak az alkotók. Szó se róla, amikor a címszereplő megmutatja harcművész tudását egészen pompás jeleneteket kapunk. A felsorakoztatott statiszták földre rogynak a bevitt kemény ütésektől vagy megismerik a közeli fal keménységét, esetleg áttörnek pár vékonyabb deszkát. Akad itt két veszélyesebb, keményebb alak is, akik azért többet tudnak a hagyományos utcai rossz fiúnál. Mike Tysont nagy csinnadrattával reklámozták be, az egykori ökölvívóval lehengerlő és remek, sokat dob a filmen, ezért ne is menjünk bele, hogy mennyire volt szükségszerű Yip Man és Tyson találkozása. A második ellenfél (akinek hiába is nézünk utána: nem létezett) arra kell, hogy a végén láthassunk egy szintén kiválóan megkoreografált csatát.

Az Ip Man 3 egészen nagyszerű, amikor a legendás nagymester megmutatja tudását, a dráma és a cselekmény maradéka nem túl erős. Szeretném azt írni naivan, hogy csak meg akarták mutatni, hogy a Bruce Lee egykori mestere tudásával senki nem veszi fel a versenyt, de hát ezt már az előző filmekben is láthattuk. És egyúttal mintha kicsit keveset vállalna, bátortalan lenne. 65  % Olvasd tovább →

1

Trumbo

trumbo

Miután a The Brave One forgatókönyve Oscart nyert, gyorsan kiderült, hogy a történetet a feketelistás, úgymond közellenség hírében álló Dalton Trumbo írta álnéven. Ezt követően egy interjút adott, Otto Preminger rendező a tévét nézve hahotázásban tört ki, miközben Trumbo éppen ecseteli, hogy az Amerika-ellenes Bizottság képtelen volt feltárni bármit is. Nem kreáltak törvényeket, nem tudtak leleplezni senkit, csak egyetlen dolgot tudtak elérni: hátráltatták az embereket a munkában. Ahhoz képest, hogy margóra tették, félreállították, mégis 2 Oscarja van. A feketelista tehát értelmetlen, csak hátráltató tényező, de ő ennek ellenére pont a hollywoodi boszorkányüldözés korszaka alatt kapott két szobrocskát is. Másokat azonban csúnyán tönkretett. Tragikomikus. Preminger rendező nem hiába nevette ki gúnyosan a a tévét, ami felért egy fityisszel a rendszer felé. Ő adott ugyanis munkát Trumbo-nak, amikor senki más nem mert. Olvasd tovább →

3

Blood Father

bloodfather

John Link (Mel Gibon) anyázik és dohog, amikor lakókocsijánál megjelenik néhány fegyveres ürege és Lydiát (Erin Moriarty), a lányát akarják. A férfi nem hagyja magát, miközben a támadók egyikét megsebzi és ablakán keresztül visszalő fortyogva morog maga elé: tuti lőttek a feltételes szabadlábnak, ezért biztosan, hogy előveszik és mehet vissza a sittre.

A börtönviselt fickó egyáltalán nem szent életű. Erőszakos és csúnya múltja van, most pedig egy Isten háta mögötti lakókocsiparkban húzza meg magát. Kivette a részét jó néhány mocskos dologból és benne is volt pár randa helyzetben, szeretné is elfelejteni vagy inkább túllépni ezen. De amikor rég nem látott lánya újra feltűnik a színen a viszonylag stabil élete is fenekestül felfordul. A családi idill egy pillanatra sem valósul meg. Ugyanakkor Link nem saját magát félti és morgolódásai során sem saját magára gondol. Lydiát akarja megvédeni, még ha ez nem is látszik rajta. Olvasd tovább →

2

Imperium

imperiumposter

„A legjobb történeteket az élet írja” – szokták mondogatni. És ugye mi lehet annál izgalmasabb, hogy egy fiatal, terepen tapasztalatlan FBI ügynök neonácik közé épül be annak érdekében, hogy megakadályozzon egy terrortámadást. Michael German szövetségi tapasztalatain alapszik az Imperium, aki sok-sok hónapot töltött el fajvédők között.

Nate Foster (Daniel Radcliffe) fontos feladatot kap. Az addig háttérbe szorított férfinek be kell jutnia az árjacsoportok belső köreibe, el kell érnie, hogy megbízzanak benne. Eleddig csupán a billentyűzetén pötyögött biztonságos körülmények között. A gyanú szerint ugyanis könnyen lehet, hogy bőrfejűek fejében sok ezernyi életet követelő terrorcselekmény megvalósítása fogant meg. Olvasd tovább →

0

Röviden: Bármit megtehetek (Absolutely Anything)

barmitmegtehetekMonty Pyton! A csapat egykoron fenomenális filmeket készített, a Brian életéből vagy éppen a Gyalog galoppból mindmáig lehet idézgetni. Nem járt el műveik felett az idő, mostanság ugyanúgy lehet hahotázni a poénjaikon. Elég régóta nem készítettek újabb produkciót, de a Megtehetek bármit vígjáték miatt újra összegyűltek, bár jobbára csak a történet szempontjából fontos földönkívüliek hangját adták, illetve Terry Jones volt a rendező. Persze azonnal felrémlik előttünk a sok remek jelenet a régmúltból, ám kiderül, hogy jelenlétük csupán marketingfogás.

A Simon Pegg által játszott Neil tanárként próbál boldogulni, életével nem lehet elégedett. De ahogy a Minde6ó-ban, ő is olyan erőre tesz szert, aminek segítségével bármilyen kívánsága valóra válik.

absany

Te mit tennél, ha bármit megtehetnél? Nos, igen, bizonyára először jobbá tennéd a saját és a haverod életét. Mert ugye azért kicsit (vagy nagyon) önzőek vagyunk és a világ problémái csak később jutna eszünkbe. A poénok nagy része éppen ezért arra épül, hogy Neil kívánságai nem úgy mennek végbe, ahogyan azt elképzelte. Bár ezek elég nagy hányada nem talál be vagy csak egy félmosolyra futja, ugyanakkor akad néhány egészen remek jelenet is. Kate Beckinsale helyett bármely más jól kinéző színésznő beugorhatott volna, jelenléte nem oszt nem szoroz. A többi karakter pedig úgy viselkedik, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő. Végső soron a film animációként jobban működött volna. Nagy potenciál volt a sztoriban. 50 %

0

Sing Street

írta Nikodémus

2016-09-sing-street-1

John Carney még mindig nem unja: zsinórban harmadik nagyjátékfilmje szól a zenészlét kihívásairól, rendre dallamosra hangszerelve. Legújabb filmje, az itthon augusztus derekán bemutatott Sing Street igazi nyárvégi feelgood-mozi, s a rendező nem is felejti ki kedvenc témáját a remekül összekevert hozzávalók közül: hősének most is a kispolgári lét unalma és az önmegvalósítás nagy kalandja között kell választania. A tálalást figyelve pedig mi is csettinthetünk: hiába láttuk már a bevált formátum minden elemét valahol máshol, nem tudjuk megunni.

Olvasd tovább →

0

A mestergyilkos: Feltámadás (Mechanic: Resurrection)

mestergyilkos2poszter

Az előző részről itt esett szó.

Gyakran visszagondolok a 80-as évek tökös akciófilmjeire. A rettenthetetlen főhős végigverte az elé felsorakoztatott statisztahadosztályt és pihenésképpen elfogatta magát, hogy pár gyomros után tovább folytassa az aprítást. Soha nem tártuk szét a kezünk csodálkozva, nem tettünk fel magunkba kérdéseket morogva, hogy „Ez most komoly?”.

Jason Stathamben pont megvan mindaz, ami a pár évtizeddel készült műfajra jellemző sztárjaiban, hiteles akcióhős. Ha nem akarja gyorsan Dolph Lundgrenék mellett végezni a DVD-iparban, akkor jobban át kellene gondolnia, hogy mire bólint rá. Nyilván, hogy nem lehetett túl sok választása, amikor közölték vele, hogy megcsinálják a mestergyilkos folytatását. Hiszen ha a szerződés azt mondja, akkor muszáj jönnie a következő részre, ha hívják. Olvasd tovább →

1

Az én csontsovány nővérem / A klán (2015)

írta Nikodémus

2016-09-csontsovány-nővérem-klán-1

Úgy tűnhet, az illetlenül kibeszélt titok és a nyilvánvaló makacs tagadása ellentétben állnak egymással, ám e két, valójában egy tőről fakadó viselkedést összeköti, hogy mindkettő mérgez – embert, kapcsolatot, közösséget. Tudom, a felszínes látványfilmek nyári moziszezonjában nehezen szánjuk rá magunkat, hogy ilyesféle problémákon elmélkedjünk, a júliustól idehaza is vetített Az én csontsovány nővérem és A klán azonban megéri a fáradtságot – de egy próbát legalább.

Olvasd tovább →

0

Röviden: A barátságos óriás (The BFG)

baratsagosEmlékszem, régen ha meghallottuk Steven Spielberg nevét, biztosak voltunk benne, hogy emlékezetes filmet fogunk látni. A rendező tudott mesélni és mi szerettük, ahogy előadta a történeteit. De aztán valahogy már nem tudta a benne rejlő gyereket előcibálni, a drámái pedig vagy középszerűek vagy eléggé feledhetőek lettek. A Tintin nem volt igazán magával ragadó, a Lincolnt Daniel Day-Lewis jelenléte mentette meg, a Kémek hídja sem volt az igazi. A barátságos óriással bizonyíthatott volna, de ezek után már eléggé aggódom a Ready Player One miatt.

A veterán direktor Roald Dahl regényét adaptálhatta. Sophie a londoni árvaházban éldegél, egy este megdöbbenve vesz észre egy óriás alakot, aki gyorsan el is rabolja a lányt és magával viszi az óriások országába. Össze is barátkoznak, mint kiderül, Sophie hatalmas barátja álmokkal foglalkozik és mondhatni ő az egyedüli a fajtája közül, aki barátságosabb és nem eszik embert.

bfg

Spielberg a Hadak útjában egy paciról akart mesélni, de eléggé szentimentálisra sikeredett, nagyon félrement, ahogy a „főszereplő” egyébként érdekes megpróbáltatásait próbálta bemutatni. A barátságos óriás szintén csak nyomokban tartalmazza azt a Spielberget, aki olyan kiválóságot adott ki kezei közül, mint a Hook. Sajnos sokszor túlságosan unalmassá, elnyújtottá válik. Ám két igazán nagy problémája van a filmnek. Az egyik az óriás beszéde, Habó ugyanis eléggé furcsán kommunikál, kiforgatja a szavakat, amelyek teljesen más értelműek, mint amire gondol. Nem lehet Geszti Péter verbális csűrés-csavarást elvárni, de azért olykor nagyon is fárasztó. A másik a Sophie-t játszó kislány, az újonc. Ruby Barnhill aranyos és szimpatikus, de meggyőzőnek nem lehet nevezni, Mark Rylance sokkal jobb nála. Vizuálisan abszolút rendben van a film, a látványba nem lehet is lehet belekötni, tökéletes. De sajnos a remek effektek nem elég egy meséhez, Spielberg már nem tud lehengerlő és varázslatos cselekményt úgy bemutatni, mint anno a Hooknál.
Olvasd tovább →

0

Hard Target 2

hardtarget2

Kicsit elkapott a nosztalgia, amikor belegondoltam, hogy 1993-ban milyen akció-thrillerek (vagy éppen westernek) jöttek ki. A teljesség igénye nélkül: Függő játszma, Az utolsó akcióhős, A pusztító, Tombstone, Gyilkos nap, Az ítélet éjszakája, Sivatagi lavina, A bérgyilkosnő. Zsarulesen 2, Lopakodók. Fortress. Atyaég! Kiváló év volt. És ehhez a felsorolásba tartozik a Tökéletes célpont is, amivel John Woo letette névjegyét Hollywoodban. Visszagondolva erre, nagyjából úgy jellemezhetném a produkciót, hogy Jean-Claude Van Damme lassítva fut, menekül, üt, rúg. A film nagy része lassítás volt. De mi szerettük, jó volt. Olvasd tovább →

2

Az élet ára (Eye in the Sky)

eyeintheksyposter

Pár évtizeddel ezelőtt még a kicsiny kamerák is elegendőek voltak ahhoz, hogy a nézőt ámulatba vagy éppen gondolkodóba ejtsék. Ahogy telt-múlt az idő, úgy fejlődött a technika és a filmesek is bevetették ezeket vagy éppen egy továbbgondolt verziót találtak ki. A lényeg, hogy a műholdak és központi lehallgatórendszerek rá tudják hozni a frászt az emberekre, már ha ügyesen és megfontoltan tálalták. A Nagy Testvér mindent lát, ennek jegyében itt a következő a fokozat: a drónok. Olvasd tovább →