Van ez a FedBizOpps nevezetű amerikai kormányzati oldal, ahová bárki beregisztrálhat. Ezt követően szépen végig lehet böngészni, hogy mire is van szükségük. Szögezzük le, eléggé hatalmas az igényük, több, mint 37600 felhívás van kinn. Lehet ajánlatot tenni fegyverekre, lőszerekre, helikopterekre, de akár még tengeralattjáróra is. Ha van elég pénzed és kapcsolatod, ne habozz, nyálazd át. Nagy türelem kell és temérdek idő, hogy kiszúrd a Neked legkedvezőbbet. Olvasd tovább
kritika
Batman: A gyilkos tréfa
írta Nikodémus
Bizakodtam, póruljártam. Előkerült már párszor itt, a blogon a Batman-legendárium legújabb kori rajzfilmes termése, s a tollhegyre tűzött darabok hullámzó színvonala láttán valami igazán nagy durranásra számítottam Killing Joke-ügyben. Idén ugyanis ezt szánta a Warner/DC animációsfilm-részlege a nagy ámulatkiváltónak, s becsülettel felsorakoztattak mindenkit a cél teljesítése érdekében. Alan Moore legendás képregényének megfilmesítése azonban így, ebben a formában elégtelenre és feleslegesre sikerült.
Röviden: Egy tökéletes nap (A Perfect Day)
A 90-es évek közepén járunk valahol egy balkáni országban. Véget ért a háború, bár ezt még sokan nem akarják felfogni. Egy nemzetközi segélyszervezet járja az utakat, falvakat, próbálnak segíteni, ahol csak tudnak. Éppen az egyik falu kútjából próbálnának kiemelni egy súlyos testet, sikertelenül. Kötél kell, mielőbb. Gyakorlatilag erre is húzzák fel a film vázát, szeretnék valamivel a termetes hullát kiszedni, csak hát ehhez valamiféle erősebb zsineg kellene.
Két kis csapatot követhetünk. A kicsit megfáradt, fásult Mambriny, a lelkes újonc, Sophie, a vicceskedő B és tolmácsuk állnak a középpontban. Habár félig-meddig háborús környezetben játszódik a cselekmény, ettől függetlenül csak olykor lehet rásütni a filmre, hogy igazán drámai lenne, sokkal inkább a fekete humor dominál. Mindazonáltal azért jut pár perc a nyerészkedőkre és azokra, akik még úgy gondolják, hogy nem ért véget a konfliktus. Ezen felül a színészekre sem lehet panaszunk, működik közöttük a kémia és a dialógusokra is sok figyelmet fordítottak.
Nyilvánvalóan sokkal komolyabb filmet is ki lehetett volna hozni a témából. Fernando León de Aranoa azonban meg sem próbált úgy tenni, mintha tudná, hogy milyen egy háború. Ő inkább egy könnyedebb hangvételű alkotást képzelt el és megmutatta a helyzetek abszurd oldalát. Hiszen mégis milyen nehéz lehet egy labda vagy kötél beszerzése? Mégis melyik oldalán kerülje meg az ember a döglött tehenet? És ugye melyik lehet a biztonságos útszakasz? Vagy éppen milyen indokok kellenek ahhoz, hogy a katonák tétlenek maradjanak. Kissé furcsa, kicsit bizarr és egyáltalán nem próbál hatásvadász lenni. 70 % Olvasd tovább
A zátony (The Shallows)
A klasszikus Cápa óta értékelhető film a témában úgy-ahogy jött, de igazán jó nem készült. Nyilván ez is viszonyítás kérdése, hiszen kinek mi a mérce. Ha valaki odavan az olcsó B kategóriás termékekért, akkor bőven van miből választania, hiszen a SyFy és az Asylum mindig kedveskedik egy-egy újabb agymenéssel. Nagyobb költségvetés terén pedig jobbára a Háborgó mélységet szokták emlegetni a popcorn kategóriában, ki elrettentő példaként, ki szórakoztató filmként. Nos, A zátony nem váltja meg a világot, nem hiszem, hogy fenn fog maradni a köztudatban, de azért akadnak pozitívumok benne. Olvasd tovább
Jason Bourne
„Na ez jó volt!” – állhattunk fel elégedetten a Bourne Ultimátum után. Méltó lezárása volt a trilógiának, élvezhető és remek trilógiát készített az Universal. Paul Greengrass és Matt Damon munkájával elégedettek lehetünk, hiszen szépen lezárták az amnéziás egykori ügynök történetét. Kiderült minden és leszámolt mindazokkal, akikkel le kellett. Bourne-re pedig joggal érte el, hogy helye legyen a 2000-es évek legjobb akcióhősei között. Olvasd tovább
Röviden: A kis kedvencek titkos élete (The Secret Life of Pets)
Az Illumination Entertainment a konkurens nagyágyúk által készített animációs filmek büdzséjének a töredékéből gazdálkodik, és a bevételek alapján tudják, mi kell a népnek. Lehet szó akár Dr. Seuss szőrös narancssárga környezetvédő mondanivalóval megáldott Lorax meséjéről vagy a kis, sárga, gyerek-kedvenc minyonokról, a profit önmagáért beszél. Munkáik többsége a gyerekek számára remekmű lehet, ám a felnőttek nem mindig tudják maradéktalanul élvezni a történeteket. A kis kedvencek titkos élete viszont kapásból jól indított kicsik és nagyok előtt egyaránt, hiszen akinek van blökije/cicusa, szinte biztos, hogy széles mosollyal nézte végig az első előzetest.
De valamiféle sztorit is ki kellett találni. Max kutyus újabb napja is a szokásosként indul: A gazdi elmegy, ő pedig az ajtó előtt ülve várja, hogy hazajöjjön. De ezúttal egy másik ebet is hoz magával. Nem igazán jönnek ki egymással, ami egyszer odáig fajul, hogy eléggé messze kerülnek az otthontól. Szerencsére van, akit foglalkoztat a sorsuk, így a környékbeli állatok megpróbálják megtalálni őket.
Nem csupán cicusok és ebek vonulnak fel, akad másféle házikedvenc is, illetve a nagy terveket szövögető nyúl által összeverbuvált állatok sereglete szintén eléggé változatos. Maxék kalandozása humoros és olykor drámai is, de az alkotók érezhetően inkább a keresésükre indult csapat szálára feküdtek rá igazán. Gidget, a vadóc kutyalány irányította különítmény enyhén szólva is árkon-bokron keresztül gázol keresztül, hogy felleljék az eltűnteket. Mindezt rendkívül ötletesen és humorosan tálalják, szinte le sem lehet törölni a vigyort a képünkről. De ami a legfontosabb, hogy lerí a vászonról, hogy állatszerető emberek készítették az animációt. Kicsiket és nagyokat egyaránt vidámsággal tölt el. Olvasd tovább
Szellemirtók (Ghostbusters)
Nem járok sajtóvetítésekre. Nem élek a fővárosban, számomra messze van, egy átlag jegyár többszörösét kellene tömegközlekedésre költenem. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a nap nagy része eltelne az utazással meg a film megnézésével. Tehát: Nem ingyen nézem meg az újabb produkciókat, én fizetek azért, hogy beüljek a vászon elé. És ezért az összegért cserébe elvárásaim vannak. A Szellemirtók kapcsán konkrétan két órás szórakozásra vágytam.
Tisztában vagyok a reboot előéletével. Tudom, hogy az előjelek nem ígértek semmi jót. Az internet népe habzó szájjal, undorodva mutogatott a szereplőgárdára és egy percre sem sikerült csillapítani az indulatokat. A YouTube-on a valaha volt leggyűlöltebb előzetes címét szerezte meg, a csajkvartett és Paul Feig rendező megkapta a magáét és az imdb-s pontszám úgy 3 körüli átlagról indult. Nem vagyok mazochista, csupán érdekelt a film, naivan hittem benne, hogy az alkotók tudják mivel van dolguk és csak azért is megmutatják, hogy mire képesek. Olvasd tovább
Suicide Squad – Öngyilkos osztag (Suicide Squad)
Még csak most bontogatja szárnyait a DC Mozis Univerzuma, de a stúdió már kénytelen maga elé tartani legalább egy Csodanőéhez hasonló strapabíró pajzsot. Valahogy hárítani kell a támadásokat, amelyekből azért akad bőven. Ezek egy részét jórészt maguknak köszönhetik, hiszen nincs kiforrott stratégiájuk, próbálják eltalálni a rajongók elvárásait, és szeretnének nem a Marvelhez hasonlítani. Eleinte még úgy gondolták, hogy komorabb és komolyabb filmeket készítenek, mint a vetélytárs. Másrészt kénytelenek elhárítani és kivédeni a rosszindulatú pletykákat. A Suicide Squad kapcsán is elterjedt, hogy a Warner annyira nem bízott David Ayer változatában, hogy felkért egy külsős céget, amely egy humorosabb verziót rakott össze a felvett anyag alapján, és inkább ezt részesítették előnyben. A direktor viszont twitterén leszögezte, hogy a vászonra került alkotás megegyezik azzal, amit ő elképzelt, ráadásul egy-két színész is elhintette, hogy a történetben bőven akadtak vicces pillanatok. Olvasd tovább
Amikor kialszik a fény (Lights Out)
Sokan félnek a sötétben, erre aztán lehet építeni és bizony az este vagy az alig megvilágított helyeken játszódó történetek parafaktorát egy ügyes rendező szépen meg tudja növelni. Vajon valóban mocorog a karaktertől nem messze valamiféle szörnyűséges lény? A közelben van a rémisztő entitás vagy sikerült kibabrálni vele? James Wan szintén képes mesterien fokozni a feszültséget, nagyon is ért ahhoz, hogy mesterien ráhozza a frászt a szereplőkre és a nézőkre egyaránt, ő is képes kihasználni a sötétség adta előnyöket. Érthető is, hogy Wan látott fantáziát az Amikor kialszik a fény horrorban. Olvasd tovább
Star Trek: Mindenen túl (Star Trek Beyond)
Az előző részekről itt és itt esik szó.
Emlékszem, hogy egy Star Trek-rajongó ismerősöm épp benézett hozzám, amikor kikerült a világhálóra, hogy a franchise átesik egy kis fazonigazításon és belevágnak a rebootba. Mondtam is neki, hogy újrakezdik az egészet, amire úgy felelt, hogy kizárt, nem merik megtenni, akkor már inkább jöjjön egy újabb nemzedék. Aztán leült a gép elé, olvasta a friss hírt, meglepetten hátradőlt, fancsali arcot vágott, majd jó hangosan a képernyő felé bökve kinyögte, hogy ezek hülyék, Abrams kicsinálja a Star Trek szellemiségét.
Mikor kijött a film, sok helyen lehetett feldühödött véleményeket olvasni, miszerint az alkotók tényleg félretették mindazt, ami jellemző volt a franchise-ra, és csináltak belőle egy látványos akcióorgiát. Igazuk volt? Lehet, de nagyon is élvezetes és szórakoztató sci-fi született, amivel ki lehetett békülve mindaz, aki nem vallotta hardcora fannak magát. Ugyanilyen volt a folytatás, és most a Halálos iramban filmeken edződött Justin Lin szállítja a harmadik felvonást. Olvasd tovább
Jégkorszak: A nagy bumm (Ice Age: Collision Course)
Ha egy franchise eljut az ötödik részig illene valami újat mutatni. A moziban futó animációk közül a Shrek zseniális kezdet után az utolsó felvonásra borzalmasan ellaposodott és még a macsekos spin off is meglehetőségen középszerű volt. 2002-ben rukkolt elő a Fox a Jégkorszak történettel, a mamut, a kardfogú tigris és béna lajhár, no meg a motkány sok millió ember szívébe belopta magát. Volt, hogy dinókkal gyűlt meg a főszereplők baja, legutóbb a világ arculatában történt némi változás, ami miatt Manny, Sid és Diego egy hatalmas jégtáblára kerülnek. Olvasd tovább
Az ember, akit Ovénak hívnak (En man som heter Ove, 2015)
írta Nikodémus
Bizony, cudar dolog a magány, főleg ha nincs kivel megosztanod. Ez a graffiti-falakra való, fanyar és elmés mondat kiválóan foglalja össze az új évezred túlcivilizált nyugati emberének létállapotát, s annyi filmtörténeti előzmény után nemrég újabb, szűk kétórányi nagyjátékfilmes kifejtést is kapott. A július elejétől a hazai mozikban is vetített Az ember, akit Ovénak hívnak bővelkedik a fonák helyzetekben, különös jellemekben és ironikus kikacsintásokban, ám lényege szerint egy idős ember megváltástörténetét meséli el.









