A zátony (The Shallows)

A klasszikus Cápa óta értékelhető film a témában úgy-ahogy jött, de igazán jó nem készült. Nyilván ez is viszonyítás kérdése, hiszen kinek mi a mérce. Ha valaki odavan az olcsó B kategóriás termékekért, akkor bőven van miből választania, hiszen a SyFy és az Asylum mindig kedveskedik egy-egy újabb agymenéssel. Nagyobb költségvetés terén pedig jobbára a Háborgó mélységet szokták emlegetni a popcorn kategóriában, ki elrettentő példaként, ki szórakoztató filmként. Nos, A zátony nem váltja meg a világot, nem hiszem, hogy fenn fog maradni a köztudatban, de azért akadnak pozitívumok benne.

A nagy fehér vérszomjas lény ezúttal egy viszonylag elhagyatott partszakaszt néz ki magának. Néha feltűnik a színen egy-két szörfölő, ám ezúttal ez is megteszi. Nancy (Blake Lively) is ide érkezik, szeretné levezetni a benne felgyülemlett idegességet, feszültséget és enyhíteni akarná gyászát. Ám a békés és boldog hullámlovaglást a gyilkos fenevad zavarja meg, a nő sérülten egy zátonyon ragad, ahol csak ideig-óráig tudja meghúzni magát, hiszen hamarosan jön a dagály.

Jaume Collet-Serra jobbára horrorokban és thrillerekben utazik, nem szeretném azt mondani, hogy a dráma messze áll tőle, de azért láthatóan a direktor inkább az akciókat és a feszültséget szereti. Ha rátekintünk eddigi művein, és megállunk a Viasztesteknél vagy akár a Non-Stopnál, beugorhat, hogy igazán akkor volt elemében, ha lendületbe jött a cselekmény, amelyet kellemes képi világgal-látvánnyal támogatott meg.

Műve három fejezetre tagolható. A bevezetőben megismerjük a csodálatos öblöt, amely elmenne akár egy festménynek is. De annyira elkaphat a hely hangulata, hogy máris azon gondolkodhat az ember, hogy szerezni kellene valahonnan egy deszkát és meglovagolni a hullámokat. Nyilván az ember fantáziája csodákra képes, el tudja hitetni, hogy milyen remekül festene efféle környezetben és megállná a helyét. Ám az ábrándozást félbeszakítja a cápa, színre lépésével Nancy sérülten a zátonyra kerül, sajnos drámája eléggé felemás.

Nem Lively-n múlott, annyi szent. A színésznő nem csupán formás, sportmagazinba illő bikinis testét mutogatja. El kell tudnia játszania a meggyötört, esélyeit latolgató csapdahelyzetbe került karaktert. Lively ki is tesz magáért, azonban a forgatókönyvben leírtakat Collet-Serra nem tudja érdekesen és izgalmasan tálalni helyzetét. Nem lett volna hátrány, ha eléri, hogy a néző kicsit szurkoljon Nancy-nek, noszogassa kicsit magában, hogy próbáljon meg eljutni erre vagy arra a pontra, esetleg pár pillanat erejéig ő maga is elgondolkodhat, hogy megpróbálná-e letudni a rövidnek tűnő távot.

Elkerülhetetlen, hogy a végén a vacsorának kinézett áldozat és a vérszomjas ragadozó „összecsapjon”. Kissé furcsa, hiszen az utolsó harmad mintha kilógna a filmből, hiszen teljesen eléggé eltér a csapásiránytól. Konkrétan mintha egy teljesen más produkcióba csöppentünk volna, ahol ugyanaz a főhős. Lesz, akinek eléggé zavaró vagy nevetséges lesz. Collet-Serra ezeket a pillanatok élvezi csak igazán, ám érthető módon a finálé láttán sokan a fejüket fogják fogni. Nos, igen, furcsa, de nagyon is jól tálalták, és aki a játékidő közepén ásítozott, a végét nagyon is élvezni fogja.

A zátonyt a csodálatos felvételek adják el igazán, az operatőri munka dicséretes. Ugyan a dráma nem túl erős, de Lively próbálja menteni a menthetőt. Eredetinek nem nevezhető, de annyi baj legyen. Danny Boyle-lel és egy másik befejezéssel emlékezetes darab lehetett volna. 55 %

imdb: 6,7
rottentomatoes: 76 %

Büdzsé: 17 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 54,3 millió dollár
Eddigi összbevétel: 76 millió dollár