Jason Bourne

„Na ez jó volt!” – állhattunk fel elégedetten a Bourne Ultimátum után. Méltó lezárása volt a trilógiának, élvezhető és remek trilógiát készített az Universal. Paul Greengrass és Matt Damon munkájával elégedettek lehetünk, hiszen szépen lezárták az amnéziás egykori ügynök történetét. Kiderült minden és leszámolt mindazokkal, akikkel le kellett. Bourne-re pedig joggal érte el, hogy helye legyen a 2000-es évek legjobb akcióhősei között.

A probléma valahol mégis ott kereshető, hogy a franchise túlságosan is jól teljesített ahhoz, hogy a stúdió csak úgy lemondjon róla. De mivel Greengrass nem akart részt venni még egy folytatásban és Damon nélküle nem volt hajlandó belebújni ismét a figura bőrébe, így alternatív megoldásként leforgattak egy langyos spin off filmet, ami arra jó volt, hogy Bourne neve ne merüljön feledésbe. Addig is tudták győzködni és noszogatni a rendezőt, illetve a színészt, míg végül mindketten visszatértek a fedélzetre. Greengrass prezentálta a forgatókönyvet is, szóval elviekben nagy baj nem lehetett volna.

Bourne kerülve a feltűnést illegális bunyókkal tengeti életét, láthatóan unottan. Majd felbukkan Nicky Parsons, magával hoz néhány fontos információt is és néhány nem várt CIA ügynököt. Mindez épp elég ahhoz, hogy a főhős újra bevesse magát, kiderítsen számára fontos információkat – ismételnem kell – láthatóan unottan.

Szükségünk volt egy folytatásra? Hollywood igazán megrázhatná magát, mert amit mostanság a franchise-ok terén produkál, nagyjából szenvedésre hasonlít, és alig mer újat mutatni. Naivan arra gondolnánk, hogy Greengrass és Damon majd megmutatja miképp kell elkészíteni egy újabb részt. Azonban a történetért felelős rendező önmagát ismétli. Vagyis a nagy ellenfél újra a CIA, ismét a múltja miatt kénytelen felvenni a kesztyűt, nagyjából megint bosszút akar állni.

Mindezt valamelyest megpróbálják úgy érdekessé tenni, hogy belekeverik a közösségi médiát, a Nagy Testvér mindenkit meg akar figyelni elméletet, szóba hozzák többször Snowden nevét is. Alapvetően lehet izgalmasan és felettébb érdekesen tálalni a témát, csak jobban rá kellett volna feküdni a forgatókönyvre. Ha kicsit visszatekerjük az idő kerekét, lehallgatás és megfigyelés témában A közellenség ennél kismilliószor jobban ki volt dolgozva és tálalva, de a Jason Bourne-ből kispórolták a paranoiát.

A tempóval próbálják feledtetni, hogy fél vállról vették a történet kidolgozását. Belecsöppenünk a görög válságba, amit rendkívül jól eltaláltak a morcos hangulatú tömeggel és a rohamrendőrökkel. Greengrass itt még nem felejti el, hogy miképp kell izgalmasan bemutatni egy üldözést, csakhogy a későbbiekben eléggé visszább vesz. Mármint a lendület kitart a végéig, ezzel nincs is gond. Csak éppen elfelejtette, hogy miképp is tudott abszolút remek akciójeleneteket forgatni. Most is ragaszkodik a kézikamerához, nem is távolról mutatják az ütésváltásokat, ám olykor a rángatózó képnek és a gyors vágásoknak köszönhetően teljesen élvezhetetlenné válik a jelenet.

Lehangoló látni, hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni Bourne-nel. Damonon kívül Tommy Lee Jones is rutinból formálja meg a CIA fejest, eközben mintha arra gondolna, hogy de jó lenne hazamenni, de Vincent Cassel álmából felkelve is bármikor el tud játszani egy marcona alakot. Alicia Vikander legalább igyekszik, túl nagy bizonyítási lehetőséget ő sem kap. Eléggé fáradt akciófilm, ahol csak a lendület az igazi és csak e tényező miatt nevezhető közepesnek a film. 50 %

imdb: 7,0
rottentomatoes:  57 %

Büdzsé: 120 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 127 millió dollár
Eddigi összbevétel: 246 millió dollár