Az Illumination Entertainment a konkurens nagyágyúk által készített animációs filmek büdzséjének a töredékéből gazdálkodik, és a bevételek alapján tudják, mi kell a népnek. Lehet szó akár Dr. Seuss szőrös narancssárga környezetvédő mondanivalóval megáldott Lorax meséjéről vagy a kis, sárga, gyerek-kedvenc minyonokról, a profit önmagáért beszél. Munkáik többsége a gyerekek számára remekmű lehet, ám a felnőttek nem mindig tudják maradéktalanul élvezni a történeteket. A kis kedvencek titkos élete viszont kapásból jól indított kicsik és nagyok előtt egyaránt, hiszen akinek van blökije/cicusa, szinte biztos, hogy széles mosollyal nézte végig az első előzetest.
De valamiféle sztorit is ki kellett találni. Max kutyus újabb napja is a szokásosként indul: A gazdi elmegy, ő pedig az ajtó előtt ülve várja, hogy hazajöjjön. De ezúttal egy másik ebet is hoz magával. Nem igazán jönnek ki egymással, ami egyszer odáig fajul, hogy eléggé messze kerülnek az otthontól. Szerencsére van, akit foglalkoztat a sorsuk, így a környékbeli állatok megpróbálják megtalálni őket.
Nem csupán cicusok és ebek vonulnak fel, akad másféle házikedvenc is, illetve a nagy terveket szövögető nyúl által összeverbuvált állatok sereglete szintén eléggé változatos. Maxék kalandozása humoros és olykor drámai is, de az alkotók érezhetően inkább a keresésükre indult csapat szálára feküdtek rá igazán. Gidget, a vadóc kutyalány irányította különítmény enyhén szólva is árkon-bokron keresztül gázol keresztül, hogy felleljék az eltűnteket. Mindezt rendkívül ötletesen és humorosan tálalják, szinte le sem lehet törölni a vigyort a képünkről. De ami a legfontosabb, hogy lerí a vászonról, hogy állatszerető emberek készítették az animációt. Kicsiket és nagyokat egyaránt vidámsággal tölt el. Olvasd tovább