Anton Yelchin

Lehet, hogy Paul Schrader veteránnak számít a szakmában, de jó ideje inkább feledhető, mint emlékezetes filmekre adja a fejét egy ideje (Nem az Ádám feltámadásáról beszélek). És nem ez az első alkalom, hogy a stúdió durván beleszól munkájába. Már az Ördögűző előzménye sem felelt meg a fejesek igényeinek, így egy időre félretették Schrader változatát és Renny Harlinnal forgattattak még néhány jelenetet. A Dying of the Light esetében viszont a felsőbb vezetésnek egyáltalán nem tetszett a direktor által összerakott film, kizárták a vágószobából és alakítottak rajta. Schrader, a színészek és Nicolas Winding Refn producer alaposan berágtak és nem voltak hajlandóak részt venni a thriller-dráma népszerűsítésében. Milyen lett volna az eredeti elképzelés? Egy biztos, a kész film enyhén szólva is gyenge.

Nicolas Cage sokat megélt CIA ügynököt játszik, akinek tudomására jut, hogy az a terrorista, aki régen megkínozta nagy meglepetésre továbbra is életben van, bár súlyos betegségben szenved. Akárcsak ő maga. Mivel a Cég nem támogatja, ezért saját maga próbál nyomára bukkanni gyűlölt ellenfelének.

Eléggé nagy potenciál rejlik a történetben és már csak Refn neve miatt sem lehet elsőre hosszú, effektekkel telerakott akciójelenetekre számítani. De a dementiában szenvedő ügynök és a rég halottnak vélt, halálosan beteg nemezise történetében lehetett volna erő, kikerekedhetett volna belőle egy mélyenszántó dráma. Azonban a történet túlságosan lapos és unalmas, a kivitelezés erősen gyenge. Ráadásul az operatőri munka is csapnivaló, bár ha megnézzük Gabriel Kosuth eddigi filmjeit (Angyalok háborúja 4-5, Anakonda 3-4, Támadóerő), akkor nincs mind csodálkozni, akkor se, ha ő is arról beszélt, hogy a stúdió miatt lett ilyen a végeredmény. Legalább Nicolas Cage próbálkozik, ami ritkán szokott jellemző lenni rá, de kár, hogy pont egy ilyen film kedvéért tudta összeszedni magát és félretenni unott ábrázatát. Helyette Anton Yelchinen látszik, hogy nem érdekelte igazán az elvégzendő feladat.

Olvasd tovább →