Apák és lányaik (Fathers and Daughters)

Ha egy filmet eleve úgy indítanak, hogy az első percek alapján megpróbálják világossá tenni, hogy olyan drámát fogsz látni, aminek a végén elő kell venned a zsebkendőd, akkor két eset lehetséges. Az egyikben végig fenntartják ezt az érzést és folyamatosan szentimentális, esetleg giccses, de azért eléggé erőltetett pillanatok sorjáznak. A másik verzió, hogy tényleg megpróbálnak elmesélni egy történetet és pár perc után elfeledtetik a nézővel, hogy tulajdonképpen mire is menne ki a dolog. Gabriele Muccino műve az utóbbi kategóriába tartozik.

Két idősíkban játszódik a történet. Az egyikben Jake Davist (Russell Crowe) követhetjük nyomon, a Pulitzer-díjas író súlyos baleset következtében elveszíti feleségét. Ráadásul maga is kénytelen bevonulni egy elmegyógyintézetbe némi időre, de ezt követően meg kell vívnia a harcát, hiszen Katie-t, a kislányát el akarják szakítani tőle. A jelenben játszódó szálban a felnőtt Katie-t (Amanda Seyfrield) láthatjuk, akire múltja eléggé kihat, mondhatni sikeres szakmai karrier áll előtte, de érzelmeivel nehezen boldogul.

Muccino a múlttal és a jelennel is kellőképpen törődik, foglalkozik a karakterekkel és eléri, hogy a néző számára is szimpatikusak, kedvelhetőek legyenek és tudjunk együtt érezni vagy éppen szorítani nekik. Crowe-nak volt „könnyebb” dolga, a családi tragédia után egyre jobban elveszíti lába alól a talajt, de lánya iránti szeretete töretlen marad. Folyamatosan küzd, hogy betegsége jelei ne látszódjanak rajta és a színész kiválóan mutatja be a figura esendőségét. Seyfried magabiztos és sikeres fiatal nő, aki csak pár perc vagy óra erejéig „tart ki” egy srác mellett. Nem akar és nincs is felkészülve a komoly kapcsolatokra, de legbelül valójában ő is a boldogságot keresi. De előbb érzelmeivel kellene zöld ágra vergődnie. Seyfriednek jutott a nehezebb feladat, hiszen Katie-vel a jelenben nem igazán lehet azonosulni, majd fokozatosan nyeri el szimpátiánkat.

Az Apák és lányaik szépen van felépítve, Crowe és Seyfried játékára nem lehet panasz, de a melléjük szerződtetett mellékszereplők közül Bruce Greenwood és Diane Kruger párosa eléggé felszínes lett, Jane Fonda és Quvenzhané Wallis pár perces jelenetükben hozza a kötelezőt, Aaron Paul viszont eléggé kilóg a sorból. Muccino biztos kézzel tartotta a kezében a gyeplőt, határozott elképzelése lehetett a filmről. Megható, átlagostól sokkal jobb drámát tett le az asztalra, amelyben nagy hangsúlyt kapnak az érzelmek, az aggódás, az elköteleződés.

imdb: 7,1
rottentomatoes: 28 %