Gyorsan bele is vágok a közepébe: A film kifejezetten olyan, mintha a rendező, illetve főszereplők egy régi adósságot törlesztenének, de sajnos nem felénk. Mintha a stúdió vagy valamelyik mindenható producer bejelentkezett Robert Zemeckisnél, Brad Pittnél és Marion Cotillardnál, hogy behajtsa, amiért egyszer valamikor szívességet kértek tőlük.
Max Vatan (Pitt) kanadai tiszt Casablancába érkezik, ahol a francia ellenállás egyik emberével Marianne Beausejour-rel (Cotillard) kell együtt dolgozniuk. Ki kell iktatniuk a német nagykövetet és éppen emiatt hihetően kell előadniuk, hogy boldog házasságban élnek. A kamu szerelem eljátszása közben lassan összemelegednek és a küldetés letudta után össze is házasodnak. Azon kívül, hogy dúl a háború, mi baj lehetne? Márpedig akad, Vatant ugyanis arról tájékoztatják, hogy a gyanú szerint neje tulajdonképpen német kém.
A stúdiónak nyilván kapóra jött, hogy a bemutató előtt adta be a válókeresetet Pitt és Angelina Jolie, hiszen sokakat érdekelhetett, hogy milyen az összhang a színész és Cotillard között. De tényleg, milyen? Erősnek egyáltalán nem nevezhető, alig pislákol a kémia kettejük között. És ez inkább Pitt számlájára írható, hiszen eléggé sótlan alakítást nyújt. Ahogy mondani szokás, a „rutin meg az évek” miatt teljesítménye nem csapnivaló, csupán csak a semmilyen és az elfogadható között ingadozik. Ezzel szemben partnere azért jobban igyekezett, de egy romantikus szál hihetővé tételéhez két ember kell. Olykor eléggé kimértek és távolságtartóak egymással, ami enyhén szólva sem előnyös.
Éppen ezért is sejtem úgy, hogy Zemeckis csak ímmel-ámmal állt hozzá a munkához. Hiszen a rendező mindig is törődött a színészekkel, műveinek döntő többségében éppen a főszereplők játékát szokták kiemelni, már ha éppen nem a motion capture produkcióiról van szó. És miután szakított a CGI alkotásokkal, a Kényszerleszállással bizonyította, hogy nem rozsdásodott be.
Ezúttal sajnos az arányokra sem figyelt. A történet harmada-negyede a felvezetés, ami túlságosan is hosszú, nélkülözi a feszültséget, a bimbózó lamúr sem nevezhető erősnek. A Szövetségesek háborús romantikus kémsztorival indít, majd afféle thriller-drámába vált át. Halad előre a cselekmény, a kissé csalódást keltő felvezetés után ott van a lehetőség, hogy izgalmassá tegyék a kérdést: Cotillard karaktere tényleg kém vagy csak felettesei tesztelik Vatant? Legalább Zemeckis ezen a téren erőt vesz magán, hiszen a csalódást keltő kezdetek után nem válik teljesen érdektelenné a film és fenn tudja tartani valamelyest a figyelmünket. Ám a végén csaj a fejünket csóváljuk, hiszen tudjuk, hogy a résztvevők ennél tudnak jobbat is, sokkal jobbat.
imdb: 7,2
rottentomatoes: 60 %
Büdzsé: 80 millió dollár
Eddigi összbevétel: 70 millió dollár
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.
Sajnos nem lett emlékezetes, pedig ez a filmműfaj amúgy is kihalóban van Hollywoodban, jó lett volna némi vérfrissítés. Pazar kiállítás, pontos forgatókönyv, elegáns rendezés, de sajnos Brad Pitt nem nő fel a feladathoz. Míg Cotillard igazi díva (és amikor kell, riadt kismadár), Pitt mindvégig bambul, nincs elég karizmája.
No, kicsit később, e megnéztem. 🙂
Sokat kell hozzáképzelnie a nézőnek. A két színész között tényleg nincs meg az a bizonyos kémia. “Csak lustán b@sznak az állatok”.
Maga a történet nekem tetszett. És a dilemma is adott. Megteszed, nem teszed meg? Te megtennéd?
Pitt tényleg olyan… Semmilyen volt. A pali már az elejétől egy unott, citromba harapott férfinak tűnik. Egyáltalán nem villant meg semmit, amiért a hölgyike beleszerethetne. Egyáltalán nem hiteles.
Cotillard jobb volt, valóban. Pedig neki sem az első filmje volt. Profi, na.
Nyehhhh… Azért nem volt rossz. Csak… Nem volt meg benne az a plusz.