10

Legalább 4 részt megélt akciófilmek

furious7

A mozikban dübörög a Halálos iramban újabb része. A franchise már a hetedik filmnél jár és nem tűnik úgy, hogy kifáradna, egészen biztos, hogy legyártanak még néhányat. Egészen egyedülálló ebben a tekintetben, hiszen nem jellemző egy akcióra, hogy eddig eljutna. Általában a horrorokra jellemző, hogy rendíthetetlenül folytatják, amíg a rajongóknak tényleg ki nem lesz a töke az egésszel. Illetve manapság a képregényadaptációk a népszerűek és biztos, hogy Amerika Kapitány még jó néhányszor belevágja valakinek a képébe a pajzsát és Thor pár alkalommal meglendíti még pörölyét. De nézzünk néhány akció-franchise-t (meg egy-két kalandfilmet és sci-fit), amely megélt legalább 4 részt. Olvasd tovább

4

A lázadó (Insurgent)

lazadoposzter

„Megmozgatta az agyam. Napokig ezen gondolkodtam.” – lehet olvasni egyes YA regények fórumain és jó néhány adaptáció után is „kattogtak” rajta. Nyilván az Alkonyat célközönsége máshogy áll hozzá ezekhez a filmekhez és a stúdiók jó része nem is próbálkozik, hogy rajtuk kívül más is élvezhesse a filmeket. Hiába vázolnak fel a könyvekben egy viszonylag érdekesnek hangzó világot/problémát/utópiát, sajnos gyakran előfordul, hogy még a fiatalabb korosztály is nemet mond ezekre. A burok egyszerűen unalmas volt, Jeff Bridges pedig egyszerűen megunhatta a tökölést és belevágott Az emlékek őrébe, meglovagolva a YA-művek népszerűségi hullámát. Legalább Az éhezők viadalához olyan szakembereket válogattak össze, akiket valóban érdekel a minőség, bár a harmadik felvonásnál erősen érződött a rétestészta-jelleg. Olvasd tovább

16

Időhurok (Predestination)

predestinationpos

„Alaposan megcsinálta az agyamat estére.” – idézet a Facebookról.

A Spierig ikerfivérek odavannak a horrorért és a sci-fiért. Már az Undeaddel sikerült felhívniuk magukra a figyelmet, bezsebeltek egy-két jelölést és díjat. Majd a vámpír témába is csorgattak némi friss vért. Meg kell hagyni, hogy a Daybreakers egészen érdekes ötlettel bírt és megmutatták, hogy úgy is lehet remek képi világot teremteni, hogy nem ölnek bele irgalmatlanul nagy összegeket. Ezúttal Robert A. Heinlein novelláját vették elő és… alaposan kibővítették. Hiszen az a szerző sztorija csak pár oldalas. Olvasd tovább

23

Csillagok között (Interstellar)

írta Nikodémus

2014-11-csillagok-között-1b-dvdnews-blog.hu

Mielőtt megkérdezed, hol késett eddig a kritika, szólok: igenis kellett ez a hét, hogy a filmélmény leülepedjen, és lassan kibogozza magát a csinnadrattából és az irreális felhajtásból. Spoiler azért nem lesz.

Nemcsak filmtörténetileg, eszmeileg is szimbolikus a váltás: ami Kubricknál rejtélyes, az emberiséget felfedezésre ösztönző monolit volt, Nolannél kiábrándítóan praktikus, a küldetést vicceskedve segítő robottá alakul. Győzött volna a rideg célszerűség a misztikum felett? A kérdés nem ilyen egyszerű, de jó, ha valami újra készülünk, ugyanis hiába a párhuzamok, az Űrodüsszeia és a Csillagok között két gyökeresen különböző film: míg előbbi rendezője szándéka szerint elsősorban audiovizuális élmény akar lenni, utóbbi leül egy székbe, és elkezd magyarázni – ahogy egyébként Nolan minden filmje az utóbbi időben. Lássuk, ezúttal mi sült ki belőle.

Olvasd tovább

5

Coherence

coherence

Gyakran előfordul, hogy egy film közben motoszkálni kezd bennünk egy gondolat, hogy a stáb egyszerűen csak fogott két-három kamerát, különösebb tervezgetések nélkül egy bedobott fél soros gondolat után elmentek forgatni. Talán a legegyszerűbb horrort készíteni néhány fa között rohangálva, komolyabb összeget sem kell eltapsolni a szórakozás során. Viszont ha egy viszonylag ismeretlen rendezőnek komolyabb elgondolása támad a független piacon próbálhat szerencsét. Ha úgy adódik, hogy fesztiválkörútra mehet boldogan elújságolhatja, hogy nagy nehézségek árán, a büdzsét innen-onnan összekéregetve, de sikerült összehoznia a kritikusok által eléggé kedvelt drámát (bár volt már rá példa, hogy az egy direktor maga sem tudta, hogy össze tud-e ollózni valami értelmeset a leforgatott anyagból és jókat mosolygott, amikor a kritikusok érdekes elméletekkel álltak elő a sztorival kapcsolatosan). .

Ezzel szemben James Ward Byrkit úgy próbál kitűnni a tömegből, hogy nem a problémákat emeli ki munkájával kapcsolatban. Egyszerűen csak le akart forgatni egy filmet úgy, hogy a színészeknek csak a karaktereik jellemzőiről kaptak leírást és teljes mértékben az improvizáción volt a hangsúly. A Coherence cselekményét 5 nap alatt Byrkit házában vették fel szkript nélkül. Kvázi fityiszt mutattak azoknak, akik úgy gondolták, hogy egy fordulatos sci-fit csak úgy lehet csinálni, ha hónapokon keresztül izzadnak a forgatókönyv felett. Olvasd tovább

0

The Signal

thesignal4

Nic (Brenton Thwaites) zavartan ül valamiféle szobában. Képtelen lábra állni, karjában infúzió. Az asztal másik végén vegyvédelmi ruhába öltözött férfi foglal helyet. Lassan, érthetően beszél, majd hirtelen megriad. „Ez csak vér!”- mondja megnyugodva, amikor megszemléli, hogy mi is folyik Nic orrából. A srác szeretne kérdéseire választ kapni, vele együtt minket is érdekelne, hogy mi történhetett? Olvasd tovább

14

A Galaxis Őrzői (The Guardians of the Galaxy)

poster_guardiansofthegalaxy

                                                      írta: ForgerOn

A filmről itt volt kibeszélő.

Az elmúlt évek során számos képregényfilmben kapott nagyobb hangsúlyt a humor. Ez főként a Marvel égisze alatt készülő produkciókra jellemző, elég, ha a Vasember trilógiára, vagy a Bosszúállókra gondolunk. A Marvel univerzum több tréfás karakterrel is bír, ilyenek például Deadpool vagy Pókember. Pókarc esetében jól tette a Fox, hogy elhagyta az első trilógia végére kiteljesedett, önmagába fordult Pókember imázst, s helyette a reebootban Peter Parker pimasz, élcelődő oldalát mutatták be. Ahogy egy jó viccet el lehet rontani, úgy egy humoros történet bemutatását is. Óriási jelentősége van az előadásmódnak. Ez a Galaxis Őrzői estében nem áll fent, éppen ellenkezőleg. A rendező James Gunn remekül tálal, viccesen komolytalanul meséli el a történetet. Ezzel el is érkeztünk az alaptéma műfajához. Hivatalosan a Galaxis Őrzői akció, kaland, sc-fi besorolást kapott, de az igazi műfaja közelebb áll az űr köntösbe bújtatott vígjáték-meséhez. Az előzetesekből már kiderült, hogy a zsákban nem macska található, hanem mosómedve, s néhány humanoid. Egy vidám hangvételű, szórakoztató alkotás ígérete kecsegtet, aminek különös hangulatát a 70-es, 80-as évek remek zenéi csak még jobban nyomatékosítják. Olvasd tovább

23

Transformers – A kihalás kora (Transformers: Age of Extinction)

kihalaskora

Az előző részekről: Transformers, Bukottak bosszúja, A Hold sötétje.

Egy vallomással kell kezdenem. Nem utálom zsigerből Michael Bay-t! Kedvelem a pusztításmániáját, a lassításait és nem vicsorgok dühösen, ha meglátom az amerikai zászlót, ráadásul soha nem számoltam, hogy 10 perc alatt mennyi alkalommal filmezte alulról a szereplőket. Hozzá kell tennem, hogy az első Transformers filmmel is abszolút ki voltam békülve, sőt a folytatás a debil humora ellenére is szórakoztató volt, a harmadik erőltetettsége ellenére még nézhető volt. De most már örülnék, ha Bay visszatalálna Jerry Bruckheimerhez. Olvasd tovább

3

Transzcendens (Transcendence)

transcend

Nincs mérnök diplomám! Nem is vagyok egy műszaki zseni, és ha fel kellene lapoznom egy programozói tananyagot, valószínűleg úgy néznék rá, mint gyújtogató a vizes szalmára. Éppen ezért képes vagyok úgy leülni egy egy sci-fi elé, hogy ne kapjak a fejemhez percenként, és nem érzek késztetést, hogy megosszam a körülöttem ülőkkel, hogy amit látnak, hatalmas baromság. Tehát technikai analfabéta lévén könnyen le lehetne nyűgözni. Ha akarnak! De ezúttal nem igyekeztek.

A Transzcendens alapötlete eléggé érdekesnek hangzott. Ráadásul olyan sztorival álltak elő, amely úgymond gondolatébresztő volt és jó néhány kérdést fel lehetett tenni. Lényegében a film elején rá is térnek a lényegre. Johnny Depp előadásában a szingularitásról és az emberi tudatról beszél, illetve arra kíváncsi, hogy van-e lélek. Majd az egyik hallgató rákérdez, hogy a szándékuk szerint egy Istent akarnak létrehozni? Olvasd tovább

25

A holnap határa (Edge of Tomorrow)

holnaphatara

A kritikusok mindig örülnek, ha Tom Cruise filmről kell értekezniük, hiszen egymással versengve vesézik ki, döngölik földbe a színész alakítását. Csinálhat bármit, játszhat bármilyen jól, soha nem lesz olyan pillanat, amikor egyöntetűen dicsérnék. Még ha egyet is értünk azzal, hogy limitált színész eszköztárral bír, azt mindenképp el kell ismerni, hogy ügyesen válogat a kínálkozó lehetőséget közül és mérhetetlenül nagy csalódást ritkán okoz. Legalábbis az átlag néző – aki nem tartja nyálgépnek és nem utálja zsigerből – alapjában véve elégedett lehet filmjeivel, az már más lapra tartozik, hogy manapság már nem vonz tömegeket, ha arcát kiteszik egy plakátra. Mostanság a sci-fi-vel próbálkozik, a Feledés ugyan egy szórakoztató film volt, bár valamennyire zavaró lehetett, hogy rengeteg kölcsönzött ötletből született. A holnap határa sem éppen eredeti elgondolás alapján készült, Szakurazaka Hirosi művét vették alapul és talán néhány dolog ismerős lehet, de végre egy látványfilm, ami nem csupán úgy próbál jó lenni, hogy az effektekkel akar takarózni. Olvasd tovább

18

Godzilla (2014)

godzilla

Az 1998-as filmről itt olvashatsz.

Egy vallomással kell indítanom! Szégyellem, de eddig még soha nem láttam egyetlen japán Godzilla filmet sem. Persze képek sokaságába már belefutottam, azonban az óriásszörny eddigi megpróbáltatásai kimaradtak az életemből. Egyedül a Roland Emmerich-féle, Jurassic Park farvizén beevező amerikai átiratot láttam, amiben a címszereplő és az amerikai haderő együtt rendezik át New York arculatát. Az eredeti műveket nem ismerve az 1998-as film kellemes szórakozás volt, sőt még most is az. Éppen ezért a rebootnál sem kellett egyes jeleneteknél morogva bosszankodnom vagy boldogan bólogatnom. Nem kellett azon rágódnom, hogy Hollywood már megint miképp nyúlt a szigetország kedvenc kaidzsujához. Bár maga a rendező, Gareth Edwards rajongónak vallotta magát, ami azt sugallja, hogy olyan filmet fog készíteni, amit nem csak ő, hanem a régebbi alkotások kedvelői is örömmel megnéznének. Olvasd tovább

7

A beavatott (Divergent)

beavatott

Ha valaki Hollywoodban egy bizonyos témában gigantikus eredményeket produkál, felkelti az unatkozó producerek figyelmét. De mikor is kezdődött a young adult adaptációk korszaka? Visszapörgetve az idő kerekét Harry Potternél állhatnánk meg. Ha a műfajt megpróbálnánk korszakokra bontani, gyorsan rádöbbenhetünk, hogy a fiatal felnőtteknek szóló filmek soha nem mutattak egyenletes szintet. Gyakorlatilag soha nem jött el a pirkadat, mindvégig sötét éjjel volt ezen a területen. A legtöbb adaptáció vagy halva született próbálkozás volt, vagy amikor mégis ígéretesnek tűnt, gyorsan kiderült, hogy el tudták rontani, ráadásul akkorát buktak vele, mint az ólajtó. Néha mintha látszódna a fény az alagút végén, de szomorúan konstatálhatjuk, hogy ami közeleg, az bizony egy vonat. Az éhezők viadalával felállítottak egy szintet, de aki arra számít, hogy A beavatott ezt eléri, azt csalódás fogja éri. Olvasd tovább