4

Második Tűzgyűrű előzetes

Guillermo Del Toro idén nyáron megjelenő filmje a Tűzgyűrű (Pacific Rim). Gigászi küzdelem az óriásrobotok és a szintén óriási méretű szörnyek között.  Nem kimondottan újdonság, hiszen volt már hasonlóra példa, csak jelen esetben minden nagyobb. Látványra nem lesz panasz, s ha már a történetre legalább feleannyi hangsúlyt fektettek, mint a külsőségekre, akkor jó szórakozást nyújthat a film.

21

Felhőatlasz (Cloud Atlas) FF

A Wachowski testvéreknek sohasem sikerült beváltania az első Mátrix ígéretét, és ez a Felhőatlasz esetében sincsen másképp. A film egy katyvasz, de gyönyörű katyvasz, ami összeomlik az ambíciója súlya alatt.

Wachowskiék a V for Vendetta után ismét egy „megfilmesíthetetlen” alapanyaghoz nyúltak, és bizonyos mértékben megintcsak legyőzte őket a feladat. A legbénább dolog egy filmről beszélve a könyvre hivatkozni, de az utóbbi ismerete nélkül az előbbi nehezen értelmezhető, ami talán a legsúlyosabb kritika, amivel a filmet illetni lehet. És miután magyarul csak a hónap elején jelent meg a könyv és még biztos nem olvasta mindenki, talán nem zavaró, ha kitérek rá. David Mitchell azonos című regénye igazából hat novella füzére, melyeket ismétlődő motívumok kötnek össze, hogy végül összeáljanak az üzenetté: az emberi élmény (the human experience) egyetemes, függetlenül nemtől, fajtól, a kortól, amiben élünk. Az első történet egy Csendes-óceáni utazás a 19. században, a második egy zeneszerző története az 1930-as években, a harmadik egy detektív történet a hetvenes években egy nukleáris erőmű körül, a negyedik egy könyvkiadó szökése az öregek otthonából, az ötödik főszereplője egy koreai klón Neo-Szöulban, az utolsó egy poszt-apokaliptikus történet az emberiség utolsó maradványairól, akik primitív törzsekben élnek a távoli jövőben. A könyv szerkezete olyan, mint egy matrjoska baba, amit szétszed majd újra összerak az író: időrendi sorrendben halad, de minden történetnek csak a feléig jutunk el, amikor átlép a következő történetbe, egészen a hatodikig, amikor megfordul a kronológiai sorrend és az időben visszafelé haladva egymás után zárja le őket. A Felhőatlasz adaptációjának legzseniálisabb lépése, hogy kidobja a komótos irodalmi szerkezetet, és a szigorúan elválasztott epizódok helyett szabadon ugrál a narratívák között az ismétlődő motívumok nexusaiban, gyakran csak egészen rövid snittek erejéig, egyetlen, téren és időn átívelő, lélgezetelállító kalanddá forrasztva össze a látszólag összefüggéstelen történeteket. Olvasd tovább

9

Kertvárosi kommandó (The Watch)

Egy kertvárosban kevés érdekes dolog történik, illetve úgy is mondhatnám, hogy nem túl izgalmas az élet. Ez egyeseknek jó, hiszen nyugodt környezetre vágynak olyan arcokkal körülvéve, amelyeket minden nap lát és ismer. Ezzel bizony együtt járhat az unalom is. Mit tehet ilyenkor a nagyon kreatív ember? Programokat talál ki, mintegy saját maga szórakoztatására.

Olvasd tovább

18

Napfény (Sunshine, 2007)

A Föld a pusztulás szélén áll, maroknyi tudós gyülekezik, említésre kerülnek a sikertelen elődök, az utolsó mentsvár most is egy űrhajó… soroljam még a kliséket? Rendben: végül csak egy maradhat, változatos halálnemek, technikai zavarok, titokzatos űr, gyilkos csillagok, sokkoló számítások, dehumanizált statisztika.
Ami miatt azonban mégiscsak „összeáll a kép” és működni kezd a mozi (olyannyira, hogy ha látod, örökre beleég a retinádba), az Danny Boyle (Trainspotting, Gettómilliomos), és Boyle korábbi filmjét, a 28 nappal később-et és a Ne engedj el-t is forgatókönyvíróként jegyző Alex Garland.

sunshine_1.jpg

Olvasd tovább

1

Lockout – A titok nyitja

2078. A nagyokosok kiötlötték a legjobb és legszökésbiztosabb helyet a bűnözők krémjének. Egy űrbörtönben kell lehúzniuk jó pár évet, az elítéltek a kiszabott idejüket altatásban töltik. Az Elnök lánya nagy emberbarát és humanitárius missziója következő állomása pont eme vészjósló hely. Nyilvánvaló, hogy ekkor üt be a gebasz, a csillagközi sitt barátságtalan lakói átveszik az irányítást. Ahogy lenni szokott csakis egyetlen ember tudja kiszabadítani Amerika első emberének a lányát, Snow-nak bár felettébb nem fűlik hozzá a foga, hogy keményvonalas bűnözők között szaladgáljon, de mivel éppen rá is egy hűvös zárka várna így kénytelen kelletlen, de szabadságáért cserébe bevállalja a nem mindennapi feladatot.

Olvasd tovább

1

A majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes)

A filmről itt is írtunk.

Az idén nyáron még nem kaptunk olyan filmet, ami után maximálisan elégedetten jöhettem volna ki a moziból és magával ragadott volna a film élménye. Voltak korrekt darabok (Halálos iramban 5 például), de valahogy mégis ez a hiányérzet megmaradt. Nem voltak nagy elvárásaim A majmok bolygója: Lázadással kapcsolatban. Mivel a ’68-as film nagy rajongója vagyok és élénken élt még bennem Tim Burton 2001-es adaptációjának gyenge minősége. Viszont teljesen meglepett és azt kell hogy mondjam, az idei nyár, talán legjobb filmje A majmok bolygója: Lázadás.

Olvasd tovább

1

A majmok bolygója (Planet of the Apes, 1968)

“Óvakodj az embertől, mert ő az ördög eszköze. Isten teremtményei közül egyedül ő öl sportból, pénzért. Megöli testvérét, hogy megszerezze annak vagyonát. Ne hagyjátok, hogy elszaporodjon, mert elpusztítja az otthonát, de a tiéteket is. Verjétek láncra és vigyétek vissza a dzsungelbe, mert ő a halál hírnöke.” Ezek a legendás sorok az 1968-as klasszikusból, A majmok bolygójából valók. Mivel csütörtöktől a magyar mozikba is megérkezik a legújabb feldolgozás, A majmok bolygója: Lázadás, elővettem az eredeti filmet és erről írok most. Az írás erősen SPOILERES, úgyhogy vigyázat!

Olvasd tovább

30

A találmány (Primer, 2004)

 

Vérbeli sci-fi rajongóként időnként nekiállok böngészni a neten, hátha kijött egy-egy újabb, kevésbé reklámozott film a világ valamely szegletén, aminek a visszhangja azért pozitív. Így akadtam rá most is erre a gyöngyszemre, ami igazából már 2004-ös, nem is tudom, eddig hogy kerülhette el a figyelmemet, főleg, hogy megnyerte a Zsűri Nagydíját a Sundance Fesztválon.

Olvasd tovább

1

Az invázió (The Invasion) – kritika

Vannak olyan alapanyagok, amelyeket többször fel lehet használni, Hollywood pedig nem szokott tökölni ilyenekkel és mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül nyúl ugyanahhoz a dologhoz többször is. Itt nem létezik olyan, hogy valamit nem lehet folytatni vagy újraforgatni. A testrablók támadása immáron negyedik verzióban támad a filmvásznon (különféle átiratai meg ezerféle darabban a tékákban).

Olvasd tovább