FilmDROID 
Négy asztronautát zárnak össze 400 napra egy kísérlet erejéig, a föld alatti szimulációban azt vizsgálják, hogy miképp hathat az emberre az űrutazás egy távoli bolygóra. Matt Osterman író-rendezőnek volt egy jó ötlete, de fogalma sem volt róla, hogy milyen irányba induljon el. Legyen sci-fi? Lélektani dráma? Feszült thriller? Posztapokaliptikus beütés? És végül úgy határozott, hogy az összes elgondolását belepasszírozza a történetbe. Ennek hatására az egész inkább egy katyvaszra hasonlít. Toldozott-foltozott fércművet adott ki kezei közül. Bosszantó, hogy a karakterekkel sem tud mit kezdeni. Jó lett volna látni, hogy miképp alakul a négy főszereplő közötti kapcsolat, miképp fordulnak magukba, mikor kezdenek igazán becsavarodni. Miért is kellene foglalkozni lelkiállapotukkal? És miért nem tudnak ésszerűen viselkedni? A sztoriról rendkívül süt, hogy nem volt pénz rá, mintha a forgatócsoport otthonról hozott volna minden tárgyat a munkálatokra. A szimuláció helyszíne nagyon rosszul mutat, a berendezések és az eszközök is filléres kacatoknak látszanak. Ami végső soron nem lenne probléma, hiszen egy lelkes amatőr is tudna hangulatos filmet készíteni. Legvégül pedig eléggé bosszantó, hogy kispórolták a válaszokat. Esetleg még rá lehetne fogni, hogy a nézőre vín bízva, hogy mit tesz hozzá és mit gondol, de szemernyit sem mozgatja meg a fantáziánkat. Olvasd tovább
scifi
Star Wars: Az ébredő Erő (Star Wars: The Force Awakens)
Aggódtam! George Lucas olyan világot tárt elénk, amely a klasszikus jó és rossz harcát mesélte el fénykardokkal, emlékezetes figurákkal, látványos csatákkal, remek szövegekkel. Kismillió alkalommal idézgettük a Greedo – Han diskurzust. Utiniii, utiniii – ismételgettük. rengetegszer. De aztán George Lucasban elpattant valami. Mesélni akart ismét, és szerte a galaxisban… vagyis a Földön minden rajongó felsóhajtott: ”Végre, újabb Star Wars film”. Csak azért ültünk a tévé előtt, hogy láthassuk újra a Baljós árnyak reklámját. Csillogó szemekkel ültünk be az előzményre és csalódottan távoztunk. Most pedig inkább feszengtem a moziszékben a vetítés előtt és a Fanboys vége járt az eszemben: „És mi van, ha rossz lesz?” Olvasd tovább
Az éhezők viadala: A kiválasztott 2. rész (The Hunger Games: Mockingjay – Part 2)
A kritikát TrueMan01 írta
Lehet ezt a sorozatot szidni és nem szeretni, mint minden mást, de egy dolog biztos: Susanne Collins Az Éhezők Viadala regényfolyama fontos dolgokról regél és mind mondanivalójában, mind színvonalában kiemelkedik a fiatal felnőtteknek szóló regények közül. Az eddigi ya adaptációkat tekintve legalábbis.
Az éhezők viadala regényfolyama egy modern, mai keretek között zajló forradalomról szól, annak minden fontos aspektusát és vetületét kibontva a kezdetektől: az ellenállás megszervezésétől, az ellenségkép felrajzolásán és a forradalom ”menedzselésén” keresztül a megnyugtató befejezésig. (A végén persze kapunk egy nagy fordulatot, a „boldog vég” pedig idealizmust sugall.) A 3 regényből készített 4 film pedig bemutatja, hogyan is zajlana egy elnyomó rezsim megdöntése 2015-ben, és – bár a történések egy kitalált világban zajlanak, Az éhezők viadalában ábrázolt ”messzi-messzi galaxis” nincs is olyan messze, mivel az ábrázolt világ fejlettségi szintje napjainkat idézi.
Mentőexpedíció (The Martian)
Mark Watney a marsi expedíció során elhunyt, testét nem találták meg.
Így tudják asztronautatársai, a NASA és még néhány milliárdnyian. Csupán egyetlen ember van, aki másképp vélekedik erről. És ez maga Watney. A vörös bolygón a küldetést egy csúnya vihar miatt meg kellett szakítani és az űrhajóst mindenki halottnak hiszi. Azonban a botanikus a csodával határos módon túléli a katasztrófát Minden ellene van, nem tud kapcsolatot létesíteni senkivel, a következő misszió pár év múlva érkezik, de addig valahogy ki kellene húzni. Már csak levegőt meg ételt kellene előteremteni. És ha nem lenne elég, egyedüli szórakozása, hogy régi sorozatokat nézzen és egykori slágereket hallgasson. Olvasd tovább
Ex Machina
A mesterséges intelligencia mindig is foglalkoztatta a filmeseket. Az eltelt évtizedek alatt jó néhány értelmes masinát láthattunk a vásznakon vagy éppen a videó/DVD lejátszónkban. Az a szép, hogy csak a fantázia szabhat határt és igazság szerint még csak nem is kellenek súlyos összegek, hogy leforgassák a papírra vetett remeknek gondolt elképzeléseket. Ráadásul a téma nagyon is aktuálissá vált, a technika fejlődésével a gépek is úgymond egyre intelligensebbé váltak. Sőt, ha az elmúlt időszakot nézzünk, jó néhány film eszünkbe juthat a gondolkodó gépezetekről (Chappie, The Machine, Terminator: Genisys, Automata), amelyeknél a történet eléggé ígéretesen hangzott, de egyik sem volt az igazi. Márpedig mikor lenne aktuálisabb az MI-sztori, mint most, egy olyan korszakban, ahol sikerült a „nagy áttörés” a Turing-teszten? Olvasd tovább
Air
Pár héttel ezelőtt megkaptam a magamét, hogy szeretek a rendezőkön lovagolni. Engem nagyon is érdekel, hogy kik dolgoztak egy produkció kezdeti szakaszába, mi történt és mi változott menet közben, illetve mivel foglalkozott korábban a direktor. Christian Cantamessa írta és vezényelte le az Air-t, ha végigböngésszük pályafutását, látható, hogy köze volt a Manhunt vagy a Red Dead Redemption játékokhoz. Ezen kívül a komorabb, sötétebb környezetért is oda lehet, hiszen ha az említett két címhez kötődő képeket böngészünk át, akkor észrevehető, hogy egyikben sem a verőfényes napsütés volt a jellemző (a RDR-nél az ég is eléggé szürkés). Olvasd tovább
Infini
A 23. században eléggé jó pénzt lehet keresni az űrbéli bányászkolóniákon végzett munkával. És mivel ez nem éppen egy utópisztikus világ, rengeteg a szegény, akik kapva kapnak az alkalmon és jelentkeznek a szép summával kecsegtető feladatra. A teleportáció feltalálásának hála az utazás eléggé gyors, csak éppen az eljutás az egyik pontról a másikra még nem nevezhető biztonságosnak. Az egyik állomáson probléma adódik, valamiféle vírus egy elit egységet küldenek a helyszínre, ám a csapatból csak Whit Carmichael éli túl a nehézségeket. Nem sokkal később az Infini-re mentőosztag érkezik konkrét küldetéssel, másodlagos céljuk, hogy Carmichael-t hazavigyék. Olvasd tovább
Holnapolisz (Tomorrowland)
Nagy terhet kellett elbírnia a Holnapolisznak, a filmvilág színe-java leste, hogy miképp szerepel a családi sci-fi. Jó előre be lett harangozva, hogy a folytatások, adaptációk, remake-ek között kell helyt állnia egy eredeti ötlet alapján készült produkciónak. Manapság pedig leginkább úgymond a hozott anyag és a bejáratott címek foroghatnak nagyobb büdzséből, a producerek hidegrázást kapnak, ha valami olyasmit próbálnak eladni nekik, amelyet nem tudnak visszavezetni könyvre, képregényre vagy esetleg egy régebbi alkotásra. Brad Bird olyasmit mutatott fel, ahol nem repkednek szuperhősök és nem két tucat tini menti meg a világot. Sokkal inkább egy régimódi családi szórakozást hozott tető alá, amely talán jobban muzsikált volna pénzügyi szempontból, ha animációs formában jön létre. A rendezőnek Pixaros múltja van, amit nem tudott levetkőzni és a Mission Impossible: Fantom protokollnál is érezhető volt, ami nem vált hátrányává Ethan Hunt kalandjának és a Holnapolisznált még jobban el lehet képzelni animációsként. Olvasd tovább
Automata (Autómata)
Kemény fába vágja a fejszéjét, aki úgymond igazán tetszetős disztópikus jövőképet akar bemutatni. Manapság a young adult műfajban próbálkoznak több-kevesebb sikerrel, klasszikusnak nevezhető darabot nem sikerült kitermelni. Még nehezebb dolga van az ötletgazdának, ha az embereknek dolgozó és segítő robotokat kever bele a sztoriba. Hiszen olyan nincs, hogy a masinákba ne legyen szabályrendszer programozva, amit át lehet hágni.
2044-ben járunk, az emberiség döntő többsége a napviharok következtében elhunyt, a Föld nagy része radioaktív sivataggá változott. Alig pár millióan maradtak és a technika eszközök használata is erősen leszűkült. Egy megacég, a ROC létrehozták a robotokat, amelyek mindegyikébe két fontos biztonsági protokollt ültettek. Az első nem engedi, hogy élőlénynek ártsanak, a másik megtiltja, hogy saját magán vagy egy másik roboton változtatásokat hajtson végre. Jacq Vaucan (Antonio Banderas) a ROC-nak dolgozik és őt hívják, ha valamelyik gép meghibásodna és az ügyfél esetleg kártérítést követelne. Új ügye felettébb érdekes, nem igazán akarja elhinni és a furcsaságokat a cég dolgozói, felettesei is kétkedve fogadják. Olvasd tovább
Project Almanac
Mit tennél, ha megváltoztathatnád a múltat? Mármint ha csak pár évet ugorhatnál vissza? Fejeljük meg ezt azzal, hogy az MTV Michael Bay-jel karöltve hogyan gondolkodna az időutazásról? Igen, jól gondolod: a célcsoport a tinik. Tehát kell buli, egy kis romantika, pénz és esetleg a suliban is lehet úgy alakítani a dolgokat, hogy menőbb legyél. Mindezt found footage jelleggel nyakon öntve.
A 17 éves David Raskin érdekes felvételre bukkan. Egy régi, szülinapi videóanyagot nézve döbbenten látja, hogy a tükörben felvillanó alak nem más, mint ő maga, pont ennyi idősen. Baráti körével és testvérével nem tudják mire vélni, de a pincében megtalálják David apjának egykori kísérletét. Mivel műszaki téren eléggé jó ismeretekkel bírnak, ezért beizzítják a cuccot. Olvasd tovább
Parallels
Ronan (Mark Hapka) rég nem látta húgát, Beatrixt (Jessica Rothe). Ami azt illeti, apjukkal sem találkozik túl gyakran. Amikor a testvérek furcsa, érdekes, rejtélyes üzenetet kapnak tőle, elmennek a megadott helyre, egy lepusztult, befejezetlen, több emeletes épülethez. Először furcsának találják a falakra firkantott graffitikre: A 33-as Föld fertőzött, a 468-as abszolút biztonságos és így tovább. Kiderül, hogy az épület dimenziókapu, amely párhuzamos világokba repít el. Szét lehet nézni, ki lehet menni az ajtón, lehet csodálkozni vagy éppen kutakodni, de 36 óra múlva újra beindul a szerkezet. Olvasd tovább
Mad Max: A harag útja (Mad Max: Fury Road)
Miért akar valaki folytatást készíteni egy 30 éves franchise-hoz? Először arra a fránya pénzre gondolhatunk, hiszen csak egy közismert, klasszikus és a mai napig népszerű névről van szó: Mad Max. Mivel a folytatások korát éljük, többen úgy érezhetik, hogy csak egy újabb felesleges részt köp ki az Álomgyár. Abszolút jogosan állhatunk szkeptikusan a filmhez. De aggódni felesleges, George Miller olyan iszonyatos tempójú és kiváló látványvilággal megáldott alkotást készített, amelynek kezdetén a székbe szögez és a végén veszed észre, hogy hevesen ver a szíved, hiszen igazi adrenalinpumpáló film született. Olvasd tovább