Automata (Autómata)

Kemény fába vágja a fejszéjét, aki úgymond igazán tetszetős disztópikus jövőképet akar bemutatni. Manapság a young adult műfajban próbálkoznak több-kevesebb sikerrel, klasszikusnak nevezhető darabot nem sikerült kitermelni. Még nehezebb dolga van az ötletgazdának, ha az embereknek dolgozó és segítő robotokat kever bele a sztoriba. Hiszen olyan nincs, hogy a masinákba ne legyen szabályrendszer programozva, amit át lehet hágni.

2044-ben járunk, az emberiség döntő többsége a napviharok következtében elhunyt, a Föld nagy része radioaktív sivataggá változott. Alig pár millióan maradtak és a technika eszközök használata is erősen leszűkült. Egy megacég, a ROC létrehozták a robotokat, amelyek mindegyikébe két fontos biztonsági protokollt ültettek. Az első nem engedi, hogy élőlénynek ártsanak, a másik megtiltja, hogy saját magán vagy egy másik roboton változtatásokat hajtson végre. Jacq Vaucan (Antonio Banderas) a ROC-nak dolgozik és őt hívják, ha valamelyik gép meghibásodna és az ügyfél esetleg kártérítést követelne. Új ügye felettébb érdekes, nem igazán akarja elhinni és a furcsaságokat a cég dolgozói, felettesei is kétkedve fogadják.

Igazán komor környezet tárul elénk. Illetve pont olyan, amit elvárnánk. Koszos környezet, szürkeség mindenütt, egyetlen mosolygós arcot nem látni. De Ibanez nem próbálkozott egyedi világ megteremtésével, inkább a jól bevett sémákra alapozott. A felvezetés még nem ad okot gyanakvásra, technikailag tetszetős és a felvetett bonyodalom is eléggé érdekfeszítő helyzetet teremt, a nem túl eredeti ötlet és látvány is több, mint elfogadható.

De a sztori felénél az írótrió hirtelen elfelejtette hogyan kell más produkciókat ügyesen másolni. Ahelyett, hogy Vaucan inkább otthon maradna és megnézné a Szárnyas fejvadászt, inkább a sivatagba küldik. A felmerült válaszok és az egyébként joggal várható morális – filozófikis szövegek elmaradnak. Igazán fájdalmas, amikor a vállalat vezetősége a legrosszabb tévés produkciókat idézi. A producer-főszereplő Banderas legalább megbízhatóan hozza a főszereplőt, de a családi szál kissé felesleges, Birgitte Hjort Sørensen szerepe rosszul megírt és a színésznő is elég halovány (bezzeg a Trónok harcában), Melanie Griffith…róla jobb, ha hallgatunk.

Abszolút ígéretesek voltak a filmről kijött előzetesek és promóciós anyagok. Felesleges volt kilépni sötétebb, esős, villogó lámpákkal teli városból. Egyes rendezők amellett, hogy lopnak, mégis képesek egyedi hangvételű alkotást készíteni. Ibanez nem is próbálkozott, lehetősége lett volna rá, nem lett volna szégyen, ha esetleg Isaac Asimov rajongóktól kérdez.

imdb: 6,1
rottentomatoes:  29 %