Caity Lotz

Négy asztronautát zárnak össze 400 napra egy kísérlet erejéig, a föld alatti szimulációban azt vizsgálják, hogy miképp hathat az emberre az űrutazás egy távoli bolygóra. Matt Osterman író-rendezőnek volt egy jó ötlete, de fogalma sem volt róla, hogy milyen irányba induljon el. Legyen sci-fi? Lélektani dráma? Feszült thriller? Posztapokaliptikus beütés? És végül úgy határozott, hogy az összes elgondolását belepasszírozza a történetbe. Ennek hatására az egész inkább egy katyvaszra hasonlít. Toldozott-foltozott fércművet adott ki kezei közül. Bosszantó, hogy a karakterekkel sem tud mit kezdeni. Jó lett volna látni, hogy miképp alakul a négy főszereplő közötti kapcsolat, miképp fordulnak magukba, mikor kezdenek igazán becsavarodni. Miért is kellene foglalkozni lelkiállapotukkal? És miért nem tudnak ésszerűen viselkedni? A sztoriról rendkívül süt, hogy nem volt pénz rá, mintha a forgatócsoport otthonról hozott volna minden tárgyat a munkálatokra. A szimuláció helyszíne nagyon rosszul mutat, a berendezések és az eszközök is filléres kacatoknak látszanak. Ami végső soron nem lenne probléma, hiszen egy lelkes amatőr is tudna hangulatos filmet készíteni. Legvégül pedig eléggé bosszantó, hogy kispórolták a válaszokat. Esetleg még rá lehetne fogni, hogy a nézőre vín bízva, hogy mit tesz hozzá és mit gondol, de szemernyit sem mozgatja meg a fantáziánkat. Olvasd tovább →