Az invázió (The Invasion) – kritika

Vannak olyan alapanyagok, amelyeket többször fel lehet használni, Hollywood pedig nem szokott tökölni ilyenekkel és mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül nyúl ugyanahhoz a dologhoz többször is. Itt nem létezik olyan, hogy valamit nem lehet folytatni vagy újraforgatni. A testrablók támadása immáron negyedik verzióban támad a filmvásznon (különféle átiratai meg ezerféle darabban a tékákban).

Egy űrsikló érkezik vissza a világűrből, de földet érés előtt cafatokra robban, roncsai szétszóródnak több kilométeres körzetben. Valami különös anyagot is hozott magával, ami fertőz és az emberek kezdenek furcsán viselkedni. Carol Bennell pszichiáter, egyik betege szerint a férje már nem az ki volt egykor, megváltozott. A nő is kezdi észrevenni környezetében a jeleket, az emberek többsége átmegy egy merev, érzelemmentes robotszerű lénnyé. A külalakja mindenkinek megmarad, csak a viselkedés változik. A jelenség világszerte terjed, aki megfertőződik álmában változik át. Carol is elkapja a volt férjétől és miközben minden erejével megpróbál ébren maradni, megpróbálja fiát egy elszigetelt orvosi bázisra eljuttatni, mivel az immunis. Az invázió célja nem a Föld teljes elpusztítása vagy az emberi faj kiirtása, gyakorlatilag egy erőszakmentes világ ígérete tárul fel.

Oliver Hirschbiegel hazájában, Németországban készített már néhány kiemelkedő alkotást, A kísérlet az utóbbi idők legjobb német filmjének számít (nálam), azért az kiderül, hogy humoruk ugyan nincs, de drámához jól értenek. Hollywood be is szívta, jól megrágta, majd jól kiköpte.

A film ugyanis bukott, hatalmasat, mehet haza, pá.

A moziról nem sok jót lehetett hallani, tolták a film bemutatását, utóforgatást rendeltek el. James McTeigue segített be, de ő már a nevét leszedette a stáblistáról. Joel Silver egykor jobb napokat is megélt akcióproducer pedig nem teszi ki falra az eredményeket.

Az arany iránytű kapcsán már írtam, hogy ezentúl senki épeszű nem fogja elképzelni leendő filmjét a Nicole Kidman (17 millió dollárt kapott gázsinak) és Daniel Craig párossal.

Craig ráadásul olyan faarccal nyomja végig a filmet, mintha ő már az elején is fertőzött lenne. Talán unatkozott a forgatás alatt és leginkább azzal lehetett elfoglalva, hogy elnyomja az éppen kitörni készülő ásítást vagy talán a rendező akcentusát nem érthette.

Az Invázió végén a moziból kisétálva senki nem fogja az égre szegezni a tekintetét vagy fürkészve keresni a furcsaságokat embertársain. Nézhető, a másfél óra elmegy, de ki is száll az ember fejéből a hazafelé tartó út során.

A felvetett kérdés azonban érdekes. Vajon egy erőszaktól és gyűlölettől mentes társadalom érdekében feláldozható e az ember egyénisége és az érzelmek sokasága? Hümmöghetnénk egy sort ezen a kérdésen, de Smith ügynök a Matrixból már régen megválaszolt helyettünk erre :kipróbáltuk, de nem működött.”

Értékelés: 60 %

Büdzsé: 80 m $

Amerikai bevétel: 15 M $

Összbevétel: 39,9 M $

szereplők:

Nicole Kidman (Carol Bennell)

Daniel Craig (Ben Driscoll)

Jeremy Northam (Tucker Kaufman)

Jackson Bond (Oliver)

Jeffrey Wright (Dr. Stephen Galeano)

Veronica Cartwright (Wendy Lenk)

• A szerző előző bejegyzései