cikk

1

Ida (2013)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-04-ida-1

“Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15)

Fekete-fehér, 4:3-as képarányú film, melynek játékideje még a 90 percet sem teszi ki. Végigtarolja az európai fesztiválokat, s végül Oscart nyer. E két momentum közti (látszólagos) ellentmondás kikényszeríti, hogy szóljunk az Ida című filmről, mely minden tekintetben szembemegy a jelenkori látványpékség-elvárásokkal, mégis, a kritikusok hozsannázásán túl közönségsikere is kétségtelen. Pedig – ahogy errefelé, Közép-Európában fogalmazni szoktak – “problémafilm”, sőt, traumafilm.

Olvasd tovább →

10

Legalább 4 részt megélt akciófilmek

Publikálta Koimbra

furious7

A mozikban dübörög a Halálos iramban újabb része. A franchise már a hetedik filmnél jár és nem tűnik úgy, hogy kifáradna, egészen biztos, hogy legyártanak még néhányat. Egészen egyedülálló ebben a tekintetben, hiszen nem jellemző egy akcióra, hogy eddig eljutna. Általában a horrorokra jellemző, hogy rendíthetetlenül folytatják, amíg a rajongóknak tényleg ki nem lesz a töke az egésszel. Illetve manapság a képregényadaptációk a népszerűek és biztos, hogy Amerika Kapitány még jó néhányszor belevágja valakinek a képébe a pajzsát és Thor pár alkalommal meglendíti még pörölyét. De nézzünk néhány akció-franchise-t (meg egy-két kalandfilmet és sci-fit), amely megélt legalább 4 részt. Olvasd tovább →

0

A nehezebb út – Szavak nélkül (2013)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-03-szavak-nélkül-1

Egy film, ami mellett szingularitásként zsugorodik össze A mindenség elmélete. Egy film, amelyben – Oscar-díj ide vagy oda – ketten is überelik Eddie Redmayne-t.

Rettentő kínos élmény, ha félreértenek minket, és nem tudjuk magunkat kimagyarázni. Mateusznak (Dawid Ogrodnik) mentálisan sérült fiúként alaposan kijutott az ilyesféle tapasztalatokból, az orvosi szakvélemény szerint egyenesen úgy kell kezelni őt, mint egy növényt. Az itthon tavaly október végén bemutatott Szavak nélkül című lengyel film ebből a képtelennek tűnő alapszituációból formál egész estés élettörténetet úgy, hogy mindvégig dicséretesen kerüli az olcsó szánalomkeltést.

Ez már csak azért is komoly fegyvertény, mert a napjainkban dúló hollywoodi zsiger-esztétika olyannyira erős, hogy néhány premier plánban zokogó arc csábításának bizony még míves alkotók is engednek (ahogy legutóbb Christopher Nolan tette ezt az egyébiránt imponálóan grandiózus Csillagok között-ben). Maciej Pieprzyca a nehezebb utat választotta, és empátiájának, stílusérzékének, valamint zseniális főszereplőinek köszönhetően végig is tud menni rajta.

Olvasd tovább →

0

Young Ones (2014)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-03-young-ones-1

Szikár posztapokaliptikus táj, kurta dialógok, szótlan hősök, lassan csordogáló, szikkadt sztori – és dúsan áradó filmzene. Az egyébkénti viszonylag könnyen behatárolható műfajokkal játszadozó Young Ones közepe felé esett le, hogy a kezdetben idegennek ható aláfestés tulajdonképpen kulcsként szolgál Jake Paltrow filmjének egy újabb rétegéhez. Mert a Young Ones elsősorban családtörténet, de nem olyan epikusan, mint A keresztapa, s nem is olyan fátumszerűen, mint a Place Beyond the Pines.

Olvasd tovább →

0

Joel Silver – Klasszikusok után feledhető akciófilmek

Publikálta Koimbra

joelsilverRégebben még gyakran előfordult ha egy bizonyos név feltűnt a film elején biztosak lehettünk benne, hogy szórakoztató másfél-két óra elé nézünk. Joel Silver pont ezek közé tartozott. Hiszen pályafutása elején igen-igen sok klasszikussá vált produkciókhoz volt köze, olyan akciók születésében vett részt, amelyek még ma is megállják a helyüket. Rossz látni, hogy az utóbbi években mire vetemedik.

1952 július 14-én született egy író és egy PR-os gyermekeként. Az egyetem elvégzése után a Lawrence Gordon Production-nél helyezkedett el és egészen odáig lépkedett a szamárlétrán, hogy a cég filmekért felelős elnöke lett.

Először A harcosok (The Warrior) Walter Hill filmben bukkant fel a neve, ebben néhány bandatagot végigüldöznek a városon, mivel úgy gondolják, hogy közük van egy egészen egyedi ötlettel előálló bandavezér meggyilkolásához. Következett a Xanadu, ahol a forgatókönyvírókat három napra bezárta, mivel nem teljesítették feladatukat. Mellesleg a 4 milliós költségvetés 13 millióra emelkedett, ezért az Universal gyorsan eltávolította a filmből, de Lawrence Gordon visszavette. Olvasd tovább →

2

Nagy zűr Kis-Kínában trivia

Publikálta Koimbra

bigtroubleJohn Carpenter letett jó néhány filmet az asztalra, viszont a Nagy zűr Kis-Kínában őrületét bármikor elő lehet venni, még most is eléggé szórakoztató. És ha már eszembe jutott íme néhány érdekesség róla.

Eredetileg western lett volna a film, a forgatókönyvben Jack Burtonnek nem kamionja, hanem lova lett volna és a pacit lopták volna el. Carpenter viszont úgy érezte, hogy sokkal jobb lenne a cselekményt a modern időbe helyezni.

Carpenternek ez volt az utolsó stúdiófilmje a 80-as évek végén, mivel a Lawrence Gordon vezette stúdiónál elég rossz tapasztalatokat szerzett. Gordon mindenbe beleszólt a munkálatok alatt és a bemutatóig folyamatosan a rendező nyakán lógott. A sötétség hercege és az Ők! már független produkciók voltak. Olvasd tovább →

3

A Hídember (2002)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-03-hídember-1

A filmet ma vetíti a Duna TV 21.50-kor.

Ideges vonósok ütemére forog a kerék az éjszakában – egy tehetős beteget szállítanak sürgősen az intézetbe, kiről az a hír járja, hogy megháborodott. A doktor nyugtatgatja a pácienst, aki egzaltáltan motyogja szörnyű önvádját. 1848-ban járunk, a dicsőséges magyar forradalom és szabadságharc kezdetén – a döblingi tébolydában. Ez a felütés több szempontból is kulcsként szolgál: megérteti a nézővel, hogy nem történelmietlenül kiszínezett Jókai-képeskönyvet lát, hanem egy szenvedélyes, nagy ember végső lemeztelenedését. Talán ez, talán a forgatás és a bemutató körüli politikai hajcihő – avagy mindkettő – akadályozta meg a filmet abban, hogy befussa a hozzá méltó pályát. Pedig A Hídember számos erénnyel (és nem kevés hibával) bírván grandiózus kísérlet a népszerű történelmi film műfajának újragondolására.

Olvasd tovább →

2

Nagy szemek (Big Eyes, 2014)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-02-nagy-szemek-1

Tisztázzuk mindjárt az elején: ez egy Weinstein-film. Tim Burtonnek alig van köze hozzá. Ez persze önmagában nem feltétlenül baj, a loboncos, groteszk figurákhoz vonzódó direktor eddig is vállalt sima bérmunkákat szerzői(nek mondható) filmjei mellett, a gond inkább az, hogy a Nagy szemek sima producerfilmnek is vészesen kevéske, ám mulatságosan önleleplező: van valami ugyebár, ami nem az enyém, de azért gátlás nélkül meggazdagszom belőle.

Olvasd tovább →

2

A zenész, aki ott se volt – Llewyn Davis világa (2013)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-03-inside-llewyn-davis-1

Kicsit megkésett szösszenet egy kiváló filmről.

Azt gondolnánk, nem kedvez a májusi bemutató egy olyan borús filmnek, mint a Coen-testvérek legújabb rendezése, a Llewyn Davis világa. Verőfényes tavaszi napsütés helyett azonban esős, fázós idő fogadta a tavaly májusi hazai premiert, mely nemcsak a nyári termésnek, hanem a csendesen kallódó népdalénekesről szóló történetnek is határozottan jót tesz.

Olvasd tovább →

0

Gary Whitta az Akiráról, a Menekülés New Yorkból és a Warcraft projektekről beszél

Publikálta Koimbra

Gary Whitta forgatókönyvíró első regényét, az Abominationt reklámozza, ennek kapcsán adott a Slashfilmnek interjút, amelyben szóba került az Akira, a Menekülés New Yorkból és a Warcraft is.

akira

Miben különbözött az Akira az alapanyagtól?

Amellett, hogy próbáltuk a keleti és nyugati kultúrát összemosni az eredeti az volt, hogy a filmet kettébontjuk. Ez még jóval azelőtt volt, hogy megszokottá vált, hogy a történetet kettéveszik, 2007-ben. Egyáltalán nem a jól ismert animációs filmet akartuk adaptálni, amely egyébként is egy kis része a teljes Akirának, hanem Otomo eredeti mangájából dolgoztunk, ami 6 résznyi grafikus novella volt.” – Hozzátette, hogy legalább két filmben szerették volna elmesélni. Olvasd tovább →

1

Jobb, ha hallgatsz (Kill the Messenger, 2014)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-03-jobb-ha-hallgatsz-1

Több volt benne – volt az első gondolatom, miután megnéztem a filmet. Persze gyaníthattam volna: azzal a mozival, amely elvileg piszkos drogügyekről és politikai machinációkról szól, miközben magyar plakátján egy sima (na jó, megszaggatott) 12-es karika virít, valami eleve nem stimmel. A Jobb, ha hallgatsz ígéretes alaphelyzetből indul, és jórészt rendezőjének bizonytalankodása miatt válik végül középszerűvé és felejthetővé.

Ami azért nagy kár, mert hőse többet érdemelt volna. Gary Webb (Jeremy Renner) ugyanis valóban létező személy volt, egy nevesincs helyi lapnak dolgozó újságíró, s a 80-as évek nagy állami drogellenes harcának utólagos elemzése közben észrevesz valami furcsát. Utána megy, és kiderül, hogy a drogellenes szólamokat hajtogató hatalom titokban nagyon is jól megél a Közép-Amerikából származó kokóból, sőt, elősegíti az azzal való kereskedést. A CIA nyakig benne van az ügyben, és a szálak a legfelsőbb körökig vezetnek. Emberünk tehát jó nagy slamasztikába navigálja magát, s amikor cikke megjelenik, robban a botrány.

Olvasd tovább →

7

Anyu elsírja magát – Sráckor (2014)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-03-sráckor-1

Mire ezek a sorok kikerülnek, talán már megtettük végső tippjeinket az idei Oscar-nyertesekre. Ám bármi is történjék a gálán, Linklater remekének mindenképp érdemes néhány sort szentelnünk.

Ráérősen pakolgatok, te évődve még rám tukmálsz egy régi relikviát, és épp hozom be az utolsó dobozt, amikor észreveszem, hogy könnybe lábad a szemed. Mi van, anyu? Te csak csendben zokogsz, majd néhány suta mondatban végre kibököd, mi nyomja a szívedet. Richard Linklater legújabb, minálunk múlt év szeptemberének közepén bemutatott filmje, a Sráckor annak ellenére van tele ilyen mágikus pillanatokkal, hogy egy percig sem keresi a néző kegyeit.

Olvasd tovább →